Már a Lisszabon környéki utakon is jó benyomást tett rám az új T-ROC, ám ott szinte tükörsima utakon és nem túl hosszan
ismerkedhettünk vele. Most viszont mondhatni a mélyvízbe dobták, és itthon az elmúlt évek legnagyobb hazaváza utáni körülmények között a borsodi tájak felé vettük vele az irányt.
Az autó dizájnjáról nem szeretnék túl sokat írni, hiszen a nemzetközi menetpróba után ezt bővebben is megtettem, amit
ide kattintva olvashatsz. A sportosabb megjelenés a hazai utakon is dögös, ez mit sem változott. Főleg az R-Line modelleken mesteri, ahogy a fekete betétekkel, a méhsejtmintás hűtőmaszkkal és a nagy felnikkel elhiteti magáról a gép, hogy sportautó gének dolgoznak benne. De R-Line nélkül is nagyon jól néz ki, jómagam a világtó emblémákkal is kezdek megbarátkozni, sőt egyre inkább tetszenek.
A méretnövekedést vegyük át ismét, mert fontos: 2,7 centivel nőtt a tengelytávolság (2629 mm) és 12 centivel a karosszéria hossza (4372 mm). Így nagyobb a lábtér és a csomagtartó mérete is, utóbbi 30 literrel gyarapodott, tehát alapból 475 literes. Más téren is javult a T-Roc, hiszen az utastérben magasabb a minőségérzet. A műszerfal környékén puha, szövettel borított felületek várnak, de akadnak még perforált és megvilágított bőrhatású dekorbetétek, valamint tapintásra és látványra is igényes üléskárpitok. Apropó, az ülések elöl hosszabb utakon is kényelmesek, ez most teljes mértékben bebizonyosodott, hátul pedig úgy vélem hasonló a helyzet, bár ott csak annyit próbáltam ki egyelőre, hogy akár felnőttek számára is elegendő a tér.
A menetpróba során a 150 lovas, 250 Nm forgatónyomatékú 1.5 eTSI-vel ismerkedtem, ami egy nagyon meggyőző hajtáslánc a hétfokozatú DSG sebességváltóval, ami az első kerekek felé küldi a nyomatékot. Csendes, kulturált járású ez a négyhengeres, amikor pedig mégis felpörög az előzéseknél, vagy csak mókából - hiszen R-Line - akkor szép, érces hangon szól. Kérhető kétliteres, erősebb változat is, ami szintén lágy hibrid, illetve érkezik majd az összkerékhajtású változat is, ám most a havas, csúszós utakon a fronthajtásúval is tökéletesen boldogultam.
Rendkívül stabil az autó, a rugózás feszes, de nem kényelmetlenül, ez nagyon jól illik az R-Line változathoz, amelyen a 20 colos, fekete felnik elképesztően jól mutatnak, viszont a hazai utakon a kisebb átmérőjű kerekek, ballonosabb gumikkal jobb választásnak tűnnek. A kormányzás pontos, elegendő visszajelzést ad, úgyhogy összességében kellemes vezetni az autót, és ha épp tempósabb kanyargásra vetemedne a sofőr, abban is társa lesz, hiszen az adaptív futómű alkalmazkodik a különböző helyzetekhez. Emellett a biztonság is tovább javult, most már lényegében minden vezetőtámogatást megkap T-Roc tulaj, ami manapság elérhető, és ezek közül sokat már alapáron. Többek között a kiszállásnál figyelmeztető rendszert is, nehogy rányissuk bringásra, más autóra az ajtót.
Szóval a sikertörténet valószínűleg tovább folytatódik. A 2017-ben bemutatott T-Rocból több mint kétmillió példány készült eddig, a második generáció pedig még sikeresebb lehet. Az tény, hogy nem olcsó, ám a kategóriájában körülnézve hasonló árakkal találkozunk. Sajnos ma, ennyibe kerül egy kompakt SUV. Ugyanakkor most 1,4 millió forint kedvezményt ad a Volkswagen, így az 12,69 millió forintos alapár is 11,2 millió forintra módosul, ami már is barátibb.
