Közeli fotókon a Le Mans-ban szétzúzott Audi

Az első, hajszál híján tragédiával végződő baleset már a futam elején jelezte, Le Mans-ban a 24 óra minden pillanatában koncentrálni kell. Valószínűleg ezt már soha nem felejti el annak a Ferrari 458 Italiának a vezetője sem, aki egy lekörözésnél összeakadt a 3-as számú Audival, amelynek során Allan McNish mintegy 250 km/órás tempóval csapódott a gumifalba, horrorszerű repülés és szaltó után. A szerteszét repülő tucatnyi alkatrész és karosszériaelem, valamint az egyik elszabaduló kerék csak a csodával határos módon nem sebesített meg senkit, és nem csak az Audi boxban lélegeztek fel, amikor McNish kiszállt a feje tetejéről visszabillentett autóból - ebből, ami ezeken a közeli képeken látható. Az atomjaira szakadt R18 TDI biztonsági utascellája megvédte a versenyző életét, és a pilóta a szükséges orvosi felülvizsgálat után nem sokkal már a csapattal együtt szurkolt a másik két Audiért.

Az éjszakai szakasz elején azonban újra bebizonyosodott, hogy a négykarikások kocsija nem csak szélvész gyors, de valóban a mérnöki munka krémje, és ez most akaratlanul is az Audi presztízsét emeli. Mike Rockenfeller kb. 300 km/órás sebességgel előzött, újfent egy Ferrarit - ami érthetetlen módon ráhúzta a kormányt: Rocky - ahogy a csapatnál becézik - megcsúszott, és a szalagkorlátok között pattogva gyakorlatilag megsemmisült körülötte az autó. Sokáig megfagyott a levegő Le Mans-ban, a 1-es rajtszámú R18-as szétszóródott roncsait látva bizony mindenki a legrosszabbra gondolt, aztán percek múlva jött a várva várt hír: Rockenfeller él, sőt, ő is egyedül kászálódott ki gépből, igaz, mellkasi fájdalmai miatt később benntartották a kórházban. Az állva maradt 2-es Audi végül nagy küzdelemben, de megnyerte a versenyt a Peugeot 908 armada előtt, a 2011-es Le Mans ettől függetlenül úgy szól a német márkáról, hogy nem a megérdemelt elsőségre, hanem az életben maradt pilótákra kell gondolni. Az Audi biztonság iránti elkötelezettsége (és persze a folyamatosan, de nem ok nélkül szigorodó előírások) nélkül ugyanis szombaton kettős tragédia történhetett volna, mert a versenyzés sikere, azaz a gyorsaság és a győzelem érdekében a konstruktőrök sokszor a halálos kockázat ellenére beáldozzák az életvédő szerkezeteket - sajnos, korábban már láthattunk példát erre is.