Női autó? Csak kicsi. Citroën C1 teszt

Nemrég szerény, modellváltás előtti kis frissítést kapott a 2005-ben bemutatott 107/Aygo/C1 törpetrió, s miután a Toyota-féle Spice girlt már teszteltük, ezúttal a Citroën szuperminijét próbáltuk ki ötajtósan és gazdagabbik, Collection felszereltségi szintjével. Leginkább „élőhelyén”, a nagyvárosi forgatagban kellett bizonyítania, de elvittük egy körre az agglomerációba, sőt autópályára is, hogy kiderítsük, az ilyen ínséges időkben akár első-egyetlen kocsiként is megállja-e a helyét. Röviden: meg. Hosszabban: meg, de legalább annyi érv szól ellene, mint mellette. Hogy a C1 női autó volna? Teoretikus kérdésre teoretikus kérdés a válasz: miért, mi az, hogy női autó? Ha a például Budapesten nap mint nap tapasztaltakból indulunk ki, női autó voltaképp egy benga SUV. Annak pedig minimálméreteivel ez az autó nehezen nevezhető. A facelifttel ugye nem nőtt, csupán trendi LED-es menetfényt és némi további külső-belső fazonírozást kapott, hogy kellően vonzó lehessen azok számára, akik valamiért maximum 3,5 méterben gondolkodnak. Sebaj, formája, különösen frontrésze vidám, játékos, a kerekei meg annyira a kasztni „sarkaiban” figyelnek, hogy ettől viszonylag tágas az utastér.
Az az utastér, amelyben tengelyirányban sajnos továbbra sem állítható a kormány, nem szintszabályzós az ülés, első ajtónként csak egy elektromos ablakemelő van, hátul meg lehúzni sem lehet, csak billenteni az ablakokat. Kapaszkodók nincsenek. Elektromos tükörállítást, deréktámaszt, könyöklőt, fedélzeti számítógépet sem ad a C1, ugyanakkor színes betéteivel jópofák a különben nem valami kényelmes, keskeny, oldaltartással sem vádolható, integrált fejtámlás székei, az ajtókon mindig remekül mutat a külső színnel harmonizáló lemez, s a külön életet élő fordulatszámmérőtől is mosolyra húzódik a száj. A C1 emlékeztet, ha égve maradt a lámpa, figyelmeztet a be nem kötött biztonsági övre, de arra nem, hogy leállítás után vegyük ki a kulcsot, igaz, utóbbi csaknem olyan elvárás, hogy szóljon célba érkezéskor: ideje kiszállni az autóból. Mindkét napellenzőben van sminktükör, a megvilágítás felejtős. Collection szinten osztottan dönthető a kétszemélyes hátsó ülés támlája, síkpadlós, öblös csomagtartóról mondjuk botorság álmodozni egy ekkorka autó esetében. Fura, hogy a kalaptartót csak egyetlen pánt tartja, az ötödik ajtóként funkcionáló vékonyka füstüveg rejtekében amúgy 139, üléshajtással 712 liternyi a hely. Mentségére teljes értékű pótkerekestül.
Viszont átlagos termettel - rövid távon - elvan az ember hátul is. Na nem boldogan, inkább megértő türelemmel. Rövid az ülőlap, kábé mindent ki- és betakarnak az első ülések, az ajtózseb parány, pohártartó csak egy van a kézifék mögött. Elöl sem rózsás a rekeszhelyzet, de azért van hová elszórni a mindennapos használati tárgyakat meg a félliteres palackokat, és zárható kesztyűtartó nélkül is élet az élet. Villant a szembejövő, s nem traffit jelez, hanem vakító fényszóróra panaszkodik? Lenyúl, beállít. Holtteres a tükör? A szokásosnál is jobban figyel, fordul, néz. Egykaros az ablaktörlő, gyenge a világítás? Hahó, "olcsó" autóban ülünk!
A sajátos hangú háromhengeres motor 68 lóereje és 93 Nm-es nyomatéka viccen kívül egész jól mozgatja a tonna alatti tömegű törpét, a sebességérzet, s így az élményfaktor feltétlen nagyságrendekkel jobb, mint a tényleg modern, túlsúlyos bunkerekben. Tény, hogy muszáj pörgetni az egyliterest, nyomatékból nem történik semmi. A pontatlan váltó fokozatai ráadásul baromi hosszúak - így lehet, hogy 130-nál mindössze 3300-at mutat a fordulatszámmérő. És mindenféle egyéb trükk nélkül is alacsony a fogyasztás. A gyár szerint 4,3 literes átlag sem elképzelhetetlen, a mi teszteredményünk 4,9 lett, az sem rossz.
Milyen még a C1? Gyerekjáték vezetni, parkolni. Érthetően fordulékony, kormánya érthetően indirekt, futóműve érthetően mezei. Úthibákon pattogunk, tempós irányváltásnál dőlünk. Autópályán dobálja a szél, a motor- és futóműzaj jelentős. Ha lendületet veszítettünk, ötödikben vissza nem gyorsul (vagy csak kilométerek múltán), szinte kéri a negyedik, sőt a harmadik fokozat kapcsolását... Az apró betűket és számokat apró kijelzőn mutató hifi csak nagy jóindulattal titulálható átlagosnak, zavaró ma már a komfortindex, a zárak indulás utáni reteszelésének hiánya is.
Nem esett még szó arról, hogy a gyermeküléseket Isofix-csatlakozókon át rögzíthetjük, az utasoldali légzsák pedig kikapcsolható, ha a (nem biztos, hogy női) sofőr inkább maga mellett tudná a csemetét. Légzsákból egyébként alapáron kettő jár, 125 ezres felárért oldal- és függönylégzsák is kapható. Robotváltó nem, az a Toyota kiváltsága. ESP Collectionként 85, szegényebb Tendance-ként 185, klíma 200, Bluetooth-kinagosítós, USB-s hifi 140 ezer forintért van. A faceliftes Citroën C1 kedvezményes alapára 2,26 millió forint, ötajtósan, Collection ellátmánnyal és az említett tételekkel 2,86 milliónál vagyunk.
És ez az az árszint, amikor már a kedves vevő általában azt mondja, hogy kösz, nem (legyen az C1, Twingo, up! vagy a többi hasonló mini), ennyi pénzért nagyobb autót választ. Alig használtan, de akár újként is. És nem gondoljuk, hogy tévúton jár, bár hozzátesszük, egy mérettel feljebb már nem ilyen egyszerű az 5 liter alatti fogyasztás elérése vagy a legkisebb parkolóhelyek elfoglalása.