Mennyire Audi még egy Audi, ha 10 éves?

2012-t írunk, s az Audi kőkemény, kitartó munkával elérte, hogy egyértelműen azonos presztízsszinten legyen a BMW-vel és a Mercedesszel, sőt. Amennyiben német autóról, pláne prémiumautóról van szó, sokaknál az ingolstadti négykarikás márka az etalon. A rövid próbára megkaparintott A4-est vezetve is azonnal elfogja az embert az „ez aztán autó, ezt összerakták, ez minőség érzés még akkor is, ha úgy a karosszéria, mint az utastér már bőséggel kapott az élettől; ha nem egy puccos, hanem „csak egy tisztes kivitellel van dolgunk; ha motorja a semmi extra, de a kétliteresnél jobb hírű 1.9 PD TDI; ha 10 éves; s ha órájában 174 ezer kilométer van. Ami nem feltétlen valósághű, de mindegy.
Ezt a 2002-es gyártású, Magyarországon először 2004 végén forgalomba helyezett ezüst színű, persze már kopott fényű példányt tulajdonosa nemrég vásárolta 1,5 millió forintért. Tekintve a Használtautó.hu vonatkozó felhozatalát, ez jó árnak számít. Volt már A4-ese, csak régebbi, 2,5 literes dízellel szerelt kombi, azaz Avant, szereti a típust, nyilván ezért is döntött ismét mellette azután, hogy egy darabig, a maga nemében szintén meggyőző Swiftet hajtott. Megint nagyobb, kényelmesebb kocsira vágyott, bár sok helyre (még) nincs általában szükség, mert ketten vannak meg a kutya, az autót jobbára Budapesten, néha vidéki túrákon használva. Ellenben ha bővül a család, jól jöhet a suzukis viszonylatban fejedelmi, középkategóriás mércével csak átlagos hátsó térkínálat. A csomagtartó 445 literes, kellő méretű, teleszkópos nyitású, tehát belógó zsanérok nem gátolják a pakolást. Fura ugyanakkor, de nem bővíthető a poggyásztér – nemhogy osztottan, sehogy sem dönthető a hátsó üléstámla. Még pár második sori kritika, pár apróság: magas a kardánalagút, plusz se középső fejtámla, se zseb az ajtókon vagy az első üléstámlákon, se elektromos ablak. Cserébe jókora (EÜ-szettet rejtő) a könyöklő, és (két nem magas termetű utasnak) komfortos az ülés.
Elöl természetesen még kényelmesebb az autó, ezekben a fotelekben hosszú távon sem nyűg az utazás vagy a dugóban ücsörgés. Tárolóhely, pohártartó is van elég, remek az ergonómia, minden kézre esik. A váltókar szoknyája és gombja meg alkalmasint le – a kívül-belül számtalan kis kopást, karcot, foltot, anyagfáradást viselő tesztalanyunknak ez volt a legidegesítőbb, bizonyára nem drágán orvosolható hibája. Hogy a vezetőülés csöppet mozog? Hogy valaha egy macska költözhetett az autóba, s annak szagával nem is egy légfrissítő vív ádáz harcot? Hogy váltógombja 6 fokozatot ígér, miközben csak 5 sebességes? Annyi, illetve ennyi baj legyen, ha műszakilag problémamentes az autó.
Márpedig az. Volt állítólag kuplungberagadás, de ennyi. Mivel konkrétan nem tudni, igazából mennyit futott a kocsi, a szokásos – és költséges – sztorikon/cseréken biztos átment, mint PD-elem, kettős tömegű lendkerék, vezérműszíj és társai, talán turbó is, miegymás – a Használói véleményekben kutakodva a többség – ezen példány gazdájához hasonlóan – nem bánta meg, hogy A4-est vásárolt, s venne újfent, újabb típust. Hogy a Pumpe düse jobb, megbízhatóbb-e a közös nyomócsőnél? Fradi vagy Újpest… Amit ennek az autónak a tulajdonosa felró hibaként, az az, hogy zsúfolt a motortere, egy izzót sem egyszerű kicserélni. Más tészta, hogy vágták már fiatal fejéhez: „jól néz ki apu kocsija„, na ja, az Audi az Audi. [BANNER type="1"] Amúgy az ebben a változatban gyárilag 130 lóerős és komoly 285 Nm nyomatékú, a kétliteresnél kevesebb olajat igénylő 1.9 PD TDI blokk még talán izmosabbnak is tűnt a próba során – elképzelhető, hogy nyert korábban egy kis chiptuningot, ezt sem tudni ugye azon túl, hogy vajon hány kilométert tehetett meg az autó… Lényeg, hogy nem nagy turbólyukból kievickélve remekül gyorsul, rugalmas, hangja nem bántó, fogyasztása simán 6 liter alatt tartható, ami a 70 literes tankkal együtt több mint 1000 kilométeres hatótávot tesz lehetővé.
Futómű? Kellemesen, úthibákon nem zavaróan feszes. Kormány? Nem túlszervózott, amennyire kell, informatív. Váltó? Ha nem rángatjuk, nem pottyan ki a bot és a kulissza, egyébiránt kis erővel pontosan, gyorsan is kapcsolható. Fékestül, úttartásostul, persze szubjektíven általános komfortérzetestül a 10 éves A4 abszolút Audi: könnyen, egyszersmind fölényesen vezethető, halk, harmonikus. Harmonikusabb-e egy Passatnál vagy egy Octaviánál? Jó kérdés, de tény, hogy az említett fix hátsó üléstámlát (és a műanyag kormányt) ellensúlyozandó 6 légzsák, menetstabilizáló elektronika (2001-ben 4 csillagos volt a modell EuroNCAP-töréstesztje), kétzónás automata klíma, kiváló gyári hifi is van, és még egyszer: olyan miliő, amiért az Audi nem Skoda, nem SEAT, nem is Volkswagen.
A címben is feltett kérdésre hát az a válasz, hogy 10 évesen, kicsit viharverten, quattro összkerékhajtás, automata váltó, lehengerlő motorerő nélkül is abszolút Audi egy Audi, s ha meglátjuk a márkaimidzsen túli valós értékeket, annyira már nem is fájó a prémiumfelár, illetve a sokszor drágának tűnő, de azért nagyjából a konszerntársakéhoz hasonló költségekkel járó javíthatóság. Várhatóan még sokáig szuper – és fogyasztását tekintve – gazdaságos autó maradhat ez az 1.9-es dízel, legfeljebb egy alapos tisztítókúrára kéne elvinni és rögzíteni a váltókart, hogy aztán már csak a kutya morogjon a száműzött macskaszag miatt.