Így verhetnek át az 1,5 milliós használt autóval!

Biztosan 1,5 millióért szeretnél 700 ezret érő autót venni?

A kínálat mindig alkalmazkodni próbál a kereslethez, nincs ez másképp a használt autók piacán sem. Ezzel kapcsolatban hoztam nektek néhány gondolatot, nehogy 700 ezret érő autót vegyetek 1,5 millióért. Biztos megéri egyetlen árkategóriában nézelődni?

Miközben hónapok óta járom a kereskedéseket, illetve magánszemély autóeladóknál is megfordulok, és látom a vásárlói, illetve eladói hozzáállást, megfogalmazódott bennem néhány gondolat, amit most jó tanácsként megosztanék az autóvásárlás előtt állókkal. Nyilván nem szentírás, de remélem segítenek eligazodni kicsit a használt autók világában ezek a gondolatok. Ám először nézzük a kőkemény tényeket. Egyértelműen kiderül a Használtautó.hu adataiból, hogy rengeteg ember szeretne 1 és 3 millió forint között, ennek a kategóriának is inkább az aljából autót vásárolni Magyarországon. Éppen ezért nem meglepő, hogy a hirdetések száma, illetve megoszlása is ehhez alkalmazkodik. Jelenleg egymillió forint alatt körülbelül 11 000 találatot dobott fel a Használtautó.hu keresője, 2 és 3 millió forint között pedig körülbelül 13 000 hirdetés felbukkansát eredményezi a keresés. Eközben 1 és 2 millió forint között kb 16 ezer találattal szembesültem, ami jelentősen több a környező árkategóriáknál. Ennek egyik oka, hogy a hirdetők is tudják: ezt keresik a vásárlók, éppen ezért ebben az ársávban hirdetnek.
Hirdetés
Ezzel alapvetően nem is lenne probléma, ám megéri egy kicsit mélyebben is belegondolni a dologba: mi a helyzet akkor, ha a kereslet nem egyezik a kínálatot képező példányok elvárt állapotával és valós értékével? A használt és új termékek között ugyanis fontos különbség, hogy az új termékekből lehetséges a keresletnek megfelelő áron értékesíthető, a kínálathoz szabott árucikkeket létrehozni, ha nincs a piacon megfelelő. A használt termékeknél azonban abból kell főzni, amit eladnak a korábbi felhasználók, és sajnos a személyes tapasztalataim alapján valóban 1,5 milliót érő használt autóból jóval kevesebbet adunk el vagy hozunk be külföldről, mint olyan járművekből, amelyek legfeljebb egymilliót érnek.

De akkor hogy lesz a 700 ezres autóból 1,5 milliós?

A válasz egyszerű. Esetenként egy alapos mosással és egy jól megírt hirdetéssel. Nem egyszer futottam bele olyanba, hogy egy ismerősöm lecserélte a használt autóját: vásárolt egy hasonló korú, ám jobb állapotúnak vélt járművet 1 és 2 millió forint között, majd eladta vidéken, 500 és 800 ezer forint között a régi autóját, őszintén leírva a rejtőzködő hibáit is. Aztán én egy későbbi keresés során belefutottam az ő régi autójába 1,1 millió forintért hirdetve, Budapesten. Természetesen az autó problémáiról egyetlen ilyen esetben sem esett szó az új hirdetés szövegében. Megeshet persze, hogy az autót megjavította valaki időközben, ám mindez a jelenlegi szervizhelyzetet ismerő vásárlók számára inkább tündérmesébe illik, mintsem a magyar valóságba. Egy autó műszaki hibáit szakszerűen megjavíttatni ugyanis rendszerint jóval többe kerül, mint amennyit ezzel az autó értékén növelni lehet. Hab a tortán, hogy maguk a vásárlók sem értékelik a karbantartott, megjavított autókat. Amikor magam próbáltam eladni 800 ezer forintért az előző autómat, egy sötétkék Audi A4 kombit, rendszeresen futottam bele a következőbe: a vevő legalább negyed órán át tanulmányozta az autó kisebb nagyobb külsérelmi problémáit, majd egyáltalán nem érdekelte, hogy az autóban új alumínium lengőkarszettet és négy új féktárcsát talál, illetve egy számlás motorfelújítás is történt, vezérléscserével együtt a közelmúltban, amely még garanciás a szerviznél, ahol csinálták. Mindezt összeadva az autó eladási árát bőven meghaladja, amit ráköltöttem, amit az új tulajnak már biztosan nem kell majd kifizetnie, ám ez mit sem érdekelte, bezzeg a horzsolás az első lökhárítón. Ám még olyan vevőjelölt is akadt, aki felháborodva közölte: "Csak nem gondolom, hogy többet ér az autóm azért, mert kopó alkatrészeket cseréltettem rajta, ugyanilyen autót talál 300 ezer forintért is." Majd amikor kötöttem az ebet a karóhoz, hogy 500 ezerért nem adom oda, akkor elkezdte mutogatni nekem a látványosan lelakott, ismeretlen előéletű, jóval alacsonyabban felszerelt "vetélytársak" hirdetéseit. Így egyáltalán nem meglepő, hogy nem ezen az úton indulnak el a kereskedők sem. Ezzel szemben ha mondjuk vettem volna egy polírgépet, és középszerűen felpolírozom az autót, netán egy fényezővel rendbehozatom a meghorzsolt lökhárítót, akkor megeshet, hogy gond nélkül vitte volna el az első érdeklődő egymillió felett az autót, talán el sem jutunk odáig, hogy kérdezzen a műszaki állapotról. Minek is, hiszen egy "jó kiállású" autót lát. Ennek az érzetnek nem szabad bedőlni, a tükörpolír helyett a jó állapotot, a valóban rozsdamentes karosszériát és a kiszámítható fenntartási költségeket kell választani. Nemrég közzétettünk egy videót, ahol egy barátommal vásároltunk autót, ő is a bűvös egymillió feletti árkategóriában keresett, mégis katasztrofális állapotú modellek tengerébe botlottunk. Végül egy olyan autót vett meg, amelynek az értékcsökkentő tényezői főként esztétikai hibák voltak, műszaki téren pedig semmit sem titkolt el az eladó. Nagyjából annyit költött az autóra, amennyit mellette állva, vásárlás előtt kiszámoltunk, és továbbra is elégedett a végeredménnyel.

Ha ilyenek a magyar eladók, akkor inkább külföldről, frissen importált autót kell hozni?

Nem feltétlenül, ennek pedig egy talán még egyszerűbb oka van. Az autót behozni és honosítani pénzbe kerül, nem is kevésbe. Ráadásul Németországban sem ingyen dobják utánad a hibátlan, keveset futott autókat. Ahhoz, hogy egy külföldről behozott autót ugyanannyiért adhass, mint egy az állapota szempontjából azonos értékű hazai használtat, legalább félmillió forinttal olcsóbban kell hozzájutnod kint. Mindez persze még esélyes is lehet az 5-10 éves autók kategóriájában, ám 1,5 millió forintnál már a vételár egyharmadát kell kifizetni csak azért, hogy az autóra a német helyett magyar rendszám kerüljön, itthon. A jó állapotú, valóban keveset futott, valóban rozsdamentes példányokért azonban a külföldi oldalakon is elkérhetnek hasonló összegeket, mint a magyar oldalakon, így egy ideális világban ezeknek az autóknak jóval többe kellene kerülniük Magyarországon, frissen szerzett magyar rendszámmal. Ismerek olyan kereskedőt, aki kizárólag ilyen autókat hoz be és borsos áron is hirdeti meg őket, ám a tapasztalatok szerint ezt a felárat a vásárlók jelentős része aligha fogja megfizetni. Lásd feljebb, talál "ugyanilyet" félmillióval olcsóbban is. Éppen ezért sajnos az a tapasztalatom, hogy túl sok kereskedő mozog a piacon, aki a lepusztult, rossz állapotú, sokat futott autókat egy olyan féreglyukon át hozza be Magyarországra, ahol az autó óracsoportjából hirtelen 300-400 ezer kilométer tűnik el, a kesztyűtartójából pedig a teljes, valós szervizelőélete. Majd ezt követően a kereskedő kitakarítja, talán fel is polírozza. Ha pedig nagyon gyanús a téves futásteljesítmény, akkor esetleg kicseréli a megviselt beltér alkatrészeit bontott, kevésbé kopott vagy kínából rendelt, utángyártott elemekre, és már mehet is fel a különböző hirdetési felületekre az autó. Persze, ennek kiderítésében segíthet az előélet lekérdezése és egy átvizsgálás, ám még mindig rengetegen akadnak, akik nem hajlandóak ilyesmire költeni, akik ezt az egészet egy lehúzásnak tartják.

Akkor mit szabad venni?

A válasz ismét nem tűnik bonyolultak. Olyan autót, aminek nem titkolják el az állapotát, az esetleges hibáit, ahol megengedik, hogy független szerelővel, netán épp a te saját szerelőddel átvizsgáltasd az autót, ahol nem a hajszálkarcok kipolírozására törekedtek, hanem a műszaki karbantartásra. Ugyanígy nem kell az óraállást sem fetisizálni, illetve el kell vonatkoztatni az autóvásárlás érzelmi szempontjaitól. Persze, könnyebb "beleszeretni" egy frissen polírozott, kívül-belül kristálytisztára sikált autóba, amelynek enni lehet a frissen mosott motorteréről, ám ez nem a valóság, csak egy illúzió. A használt autó mindig használt autó marad, éppen ezért az őszinte példányokat kell vadászni, ahol látod a motortérben az esetleges olajfolyásokat, ahol nem tereli el a csillogás a figyelmed arról, hogy mondjuk rozsdásodik az autó alja, netán sérült, elhasználódott a futóműve. Ezek az autók léteznek, ám sokszor az eladókat is megtévesztik a túlárazott hirdetések. Egy ilyen piacon nehéz beárazni a valóban jó, ám átlagos esztétikai állapottal rendelkező autókat. Egyesek emiatt alacsonyabb áron próbálják értékesíteni a járművüket, hiszen alapvetésnek veszik a rendszeres karbantartást, és azt feltételezik, hogy a szebb vetélytársak is megkaptak mindent egy gondos tulajtól az évek során. Míg mások átlátnak a szitán, ám közben nem üti meg az ingerküszöbüket az esztétikum, mondhatni észre sem veszik a saját autójuk csúnyább külsejét: ők még akár drágábbra is árazhatják a portékát a reálisnál. A végeredmény vásárlóként egy nehezen átlátható, veszélyes aknamező, amelyen nem csodálkozom, hogy sokan belelépnek egy-egy rossz vételbe. Éppen ezért a legjobb tanács amit adhatok, hogy a lehető legtágabb keresési feltételekkel álljatok neki a kutatásnak, ne ragadjatok le egy-két külsőleg tetsző modellnél, és ha nem értetek hozzá, akkor kérjetek valóban szakértői segítséget, még akkor is, ha ez pénzbe kerül. Nem érdemes továbbá érzelmi alapon döntést hozni, kivéve akkor, ha megengedhetitek magatoknak a későbbiekben is, amikor a választott autót fenn kell majd tartani. Ezeknél azonban minden esetben fontosabb, hogy legyetek tisztában a használt autók kockázataival, és ne költekezzétek ki magatokat az autó megvásárlásakor, hagyjatok bőséges tartalékot az esetleges javításokra. Segíthet még, ha szándékosan először az olcsóbb árkategóriában néztek körül, így később könnyebben szúrhatjátok ki a drágábban hirdetett autók közül azokat, amelyek valójában ugyanolyan állapotban vannak, mint az olcsóbb társaik, csak szépen lemosták őket, mielőtt feltették a hirdetést.

De mégis ki a felelős mindezért?

Ez a legszomorúbb az egész helyzetben, hogy a fent leírtak nem holmi kereskedői összeesküvés szüleményeként jöttek a világra. Nem volt titkos tárgyalás a fehér trikós, aranyláncos autónepperek között, erről a helyzetről mi vásárlók tehetünk a leginkább. Rengetegen illúziót szeretnének venni. Kevés pénzből szép autót, ami jól mutat majd a ház előtt. Az árakról is túl sokan gondolkoznak az inflációt teljesen figyelmen kívül hagyva. Erre reagálnak az eladók, akik megtanulták: annyiért kell hirdetni, amennyiért az emberek venni akarnak, és olyan módosításokat kell végrehajtani egy továbbértékesítésre szánt autón, amit meg is fizetnek a vásárlók. Éppen ezért az olcsó autókat 1 és 2 millió forint között hirdetik, szépen lemosva, kitakarítva. Igazából innen nézve még hibáztatni sem tudom őket. A megoldás tehát egyszerű, legalábbis elméletben: körül kell nézni a világban és el kell fogadni, hogy nem úgy működik minden, ahogy azt a mi kis álomvilágunkban elképzeltük. Mindez a reálisan gondolkozó vásárlók esetében még a keresgélés során jelentkezhet hidegzuhany formájában, ám sajnos rengetegen akadnak, akik a vásárlás után, az első műszaki vizsga, vagy komolyabb szervizelés során döbbennek rá, hogy mit is vettek pontosan. Nem hinném, hogy túl sok indoklást igényel a konklúzióm: jobb eleve meg sem venni a drágábbra árazott, rossz állapotú autót, mintsem utólag vitázni az eladóval, hogy megvoltak-e a rejtett hibái még a vásárlás előtt, vagy sem.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?