40 éves az ős-quattro – Egy csipet Audi történelem

Legendássá érett az Audi összkerékhajtása, de melyik volt az első?

A quattro névről a legtöbbeknek valószínűleg egyből beugranak az összkerékhajtású Audi modellek, ám ne hagyjuk feledésbe merülni az ős-quattrót, amely egy különálló típus volt és idén jubilál.

Manapság már semmi szokatlan nincs abban, ha egy összkerékhajtású személyautóval találkozunk az utakon, sőt, márkától függően más és más rendszer szolgál az autókban. Negyven évvel ezelőtt azonban ez nem volt ennyire magától értetődő, leginkább a terepjárók és a munkagépek kaptak összkerékhajtást, ráadásul a terepjáró sem feltétlenül azt jelentette, mint manapság. Többnyire a rendeltetésüknek megfelelően használták őket, nem csupán státusszimbólumnak. Ebből kifolyólag talán nem is meglepő, hogy az Audi quattro története sem kezdődhetett volna el egy komoly terepjáró nélkül. Ez a gép pedig nem más volt, mint a Volkswagen Iltis. Az Iltist a hadsereg számára fejlesztették, és csak minimális példányszámot szántak civil felhasználásra. Amolyan német Willys Jeepként tekinthetünk rá, de az Audi mérnökei kezdték el fejleszteni a Volkswagen számára. Miközben 1977 telén az Iltist Svédországban, a hó és a fagy birodalmában tesztelték, Jörg Bensingerrtől, a vezető futóműtervezőtől jött az ötlet, hogy a terepjáró összkerékhajtását igazán megpróbálhatnák egy kisebb személyautó alá is beépíteni. Az ötletét szerencsére nem nyelte el a derékig érő hó, és hamarosan tettek is követték.
Hirdetés
Igaz, három évbe telt, de végül sikerült az állandó összkerékhajtást egy négykarikás személyautóban is sikerrel alkalmazni, ám a szabadalmaztatáshoz nevet is kellet találni. Persze lényegében a B2-es Audi 80 kupéjának az alapjaira épült az első quattro, ami a korszak stílusát követve amolyan vonalzóval rajzolt kupé volt. De mégiscsak kupé. Azonban a már említett szabadalmaztatáshoz, na meg az autó különlegességének jelzéséhez többféle nevet is kitaláltak. Például szóba jött a quadro és a Carat is, amely egy rövidítés akart lenni (Coupé All Rad Antrieb Turbo), ám végül a quattro nyert. És bármennyire is megszoktuk, hogy a típusneveket is nagy kezdőbetűvel írjuk, a quattro bizony mindig kicsi. Tehát quattro néven mutatták be az újdonságot az 1980-as Genfi Autószalonon, amely kategóriájában elsőként kínálta az összkerékhajtást. Az autó orrában öthengeres, 2144 köbcentis, turbófeltöltéses benzinmotor termelte a lóerőket, egészen pontosan kétszázat, a négy kerék felé pedig ötsebességes, manuális sebességváltó továbbította az erőt. Ja, és majd’ elfelejtettem, hogy két kapcsolható diffizárat is kapott az autó. Különlegességét ára is jelezte, hiszen akkoriban az Audi 80 Coupé árcéduláján 19 és 22 ezer márka közötti összeg szerepelt, míg a quattro 49 900 márkába került. Az autó legendáját tovább növelte a motorsport szereplés, ami 1981-ben indult. Sőt, talán leginkább ez a lépés tette legendássá, hiszen az érkezése alapjaiban rengette meg a rali világát. Legelőször az osztrák Jänner Rallye versenyén debütált, később persze már a világbajnoki sorozatban is indult. Természetesen az utcai változatot sem kerülték el a ráncfelvarrások.

Először 1983-ban módosítottak a típuson. Akkor új stabilizátort kapott elöl, illetve a hátsó felfüggesztést is megpiszkálták. Egy évvel később már az utastérhez is hozzányúltak: kellemesebb tapintású anyagokat építettek be, ráadásul az extralistára felkerültek a fűthető ülések.

Új kormánykereket is kapott, illetve digitális sebességmérőt a műszerfalra, valamint megjelent az ABS. A karosszérián a szélesebb sárvédőkről ismerhető fel a frissebb példány, de a szabad magasságát is csökkentették 2 centivel. 1985-ben aztán újabb módosítások vártak a quattróra, hiszen átszabták a hűtőrácsát, lecserélték a fényszóróit, ezáltal egy kicsit javult a légellenállása is. 1987-ben aztán a motort sem hagyták már érintetlenül, ugyanis 2226 köbcentire nőtt a hengerűrtartalom, csökkent a turbó mérete és hidraulikus szelepemelőket is kapott, de a teljesítmény nem változott. Viszont a nyomaték és a teljesítmény maximuma már alacsonyabb fordulatszámon rendelkezésre állt, a gyorsulás pedig 6,7 másodpercre javult 0-100-on. 1989-ben tovább finomítottak a motoron, Bosch Motronic befecskendezővel vértezték fel, a teljesítmény 220 lóerőre, a nyomaték 270 Nm-ről 309 Nm-re nőtt, míg a gyorsulás 5,9 másodpercre javult és az autó elérhette a 232 km/h végsebességet. Az utastérben bőrbe burkolt műszerfal jelent meg, továbbá új ülések és a zöld fényű digitális műszeregységet „átszínezték” vörösre. Ám ekkoriban már a végéhez közeledett a típus életciklusa. Az utolsó példány 1991. május 17-én gördült le a gyártósorról Ingolstadtban, ám a quattro név tovább él a jelenlegi típusokban is, az összkerékhajtás félreérthetetlen jeleként.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?