415 ezer kilométerrel is igazi prémiumautó: Lancia Kappa

Használtteszt: Lancia Kappa 2.0 16V Turbo, 1998

Meglepő időutazást kaptunk egy olvasói, 22 éves Lancia Kappától, pedig 415 ezer kilométeren is túl járt már.

Aki keres, az talál - ez is az egyik konklúziója annak a Lancia Kappa használttesztnek, amihez egy olvasónk ajánlotta fel autóját. De van itt még számos egyéb tanulság is! Csaba igazából franciaautó-rajongó, legutóbb, bő 6 évvel ezelőtt átépített Peugeot 405-ösét mutatta nekünk, az is egy hatalmas élmény volt, most pedig szintén egy kilencvenes évekbeli 2,0 literes, 16 szelepes turbós autóval érkezett, ami hasonlóan, de persze máshogyan letaglózó, mint az Mi 16-os 405-ös volt.
Hirdetés
A Lanciához persze nem egyenes út vezetett, Csaba igazából a PSA termékek fanatikusa, de miután a napi járós, de sajnos rozsdás Peugeot 605-ösétől meg kellett válnia, a Citroën C6-osával pedig egy hosszúra nyúlt szervizelésbe futott bele, és eközben nem talált ínyére valót a 605 utódjául, az "inkább a halál, mint a szégyen" (a Taxi után szabadon) elvet vallva, a ritkán fellelhető, V6-os kéziváltós PSA típusok (406, 607, Xantia, C5) mellett, az előítéleteket félretéve kiterjesztette a látómezejét. Így akadt a 205 lóerős Kappára, amit egy ideig csak parkoltatott, majd egyszer mégiscsak megnézett, az autó pedig maga volt a nagybetűs LELET.

A most 22 éves Kappából még akár szép veterán is lehet majd, ma pedig egy nagyon szép, jól használható youngtimer.

Az autót még csak fotózni kezdve meg is kérdeztem Csabától, hogyan akadt rá, titkon belsős youngtimer-klubos tippet sejtettem, de a válasz a szabvány volt: "a Használtautón találtam". Mindezt úgy, hogy nem gyűjtői ritkaságot keresett, hanem egy hétköznapi használatra is alkalmas, ám izgalmas és erős autót. E Kappa története már önmagában is filmbe illő, az Agip hazai ügyvezetőjének céges autójaként kezdte pályafutását, nem mellesleg 1998-as gyártásával az utolsó négyhengeres 2.0 16V Turbo verziók egyike, hiszen épp '98-ban váltották az öthengeres, már 220 lóerős és izgalmasabb, ám a szakértők szerint egyben problémásabb verzióval. Ezt követően csaknem 20 évig egy olasz kötődésű honfitársunknál volt az autó, garázsban, megbecsülésben és kellő karbantartás mellett. Ennek megfelelően a 22 éves olasz egy-egy felületi pörsenést leszámítva rozsdamentes, futóműve pedig 415 ezer kilométerrel is teljesen hibátlan, kopogásmentes és stabil. Egyértelmű tény: 200 ezer kilométer felett, jelen esetben 415 ezernél nem az a döntő, hogy mennyi is az óraállás, hanem az, hogy az időszakos karbantartásokat, javításokat elvégezték-e, vagy inkább elspórolták. A Kappa amúgy sem egy rossz youngtimer alap, kora olasz csúcsmodellje. A négyajtósból is csupán 117 216 példány készült, persze nem olyan iszonyatosan ritka, mint a 9208 példányban készült SW vagy a 3263 példányos Coupé, de ez pont hozzásegítette Csabát, hogy emészthető, sőt az autó állapotához és tudásához mérten nevetségesen szerény, 440 ezer forintos összegért hozzájuthasson. Elődjénél, a Themánál pont kétszer merevebb karosszériát hozott az Alfa 166-tal rokon alapokon és még a mesés Thesis előtt, amihez hasonlót sajnos azóta sem tudott hozni az olaszok lassan feledésbe merülő prémiummárkája. A fokozott merevség érezhető is a vezethetőségen, ezzel a youngtimerrel kifejezetten kellemes autózni.
Hirdetés
Itt viszont annak ellenére megkapjuk a kilencvenes évek olasz luxusát, hogy ez nem egy felújított példány. De így szép igazából. A Kappa megmutatja, hogy 22 évesen is egyben tud lenni egy autó, ha megkapta a kellő törődést. A technika a kor jobbjai közül való: MacPherson első és független hátsó futómű (a kombihoz utóbbi szintszabályzóval is elérhető volt), természetesen elöl-hátul tárcsafékekkel, elöl belső hűtéssel, az 1,49 tonnás, 4,69 méter hosszú, 205 lóerős autóhoz ennyi azért kellett.

Nem egy sportkocsi, de dinamikus utazóautó, olyan kényelemmel, amit ma már talán sehol sem kapunk meg, mégsem akar leesni az útról.

Erő van benne, ha nem padlózzuk le hirtelen, akkor 4000/perc környékétől olyat lép, hogy az egészen meglepő, hitelessé teszi a gyárilag 7,3 másodperces gyorsulást, az pedig nem is kétséges, hogy ez ez autó mehet akár 235 km/órás tempóval is. A 2,7 méteres tengelytávval hosszában elképesztően tágas utasteret kapunk, a szélességgel sincs gond, a bársony kárpitos ülések elképesztő ülőlaphosszt és kényelmet adnak. Könyöklőt, olvasólámpát és légbefúvókat elöl-hátul kapunk, magasságszabályzás még az utasoldali üléshez is van elöl, automata és letaglózó teljesítményű a légkondicionáló, a korhű kazettás rádió pedig az utastérben található CD-tárral is együtt dolgozik. Hibátlanul, és grátiszként még egy kilencvenes évekbeli olasz slágereket tartalmazó CD is járt az autóval. Utóbbi csak apróság, sokkal fontosabb az, hogy a karbantartásokat - már említetten - nem spórolták el, kevéssel 300 ezer kilométer előtt egy komplett motorgenerált is kapott az autó, turbócserével, mindennel. Műszakilag nagyon egyben van, karosszériáján apró hibák vannak csak, összességében ma is jó a megjelenése. Mindehhez képest tényleg olcsó volt, Csaba meg is becsüli, egy szett új abroncsot már ő vett rá, így alig több mint fél millió forintból van egy jól használható, mégis izgalmas autója, amire nemhogy nem sokan gondolnának ebből az árszegmensből, nem is biztos, hogy sokan bevállalnák. Műértőknek viszont kiváló tipp, ahogyan sok más is lehet az, ha ehhez hasonló előéletű példányról van szó; érdemes tehát böngészni a Használtautó.hu hirdetéseit, ilyen gyöngyszemeket is lehet találni.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2020.07.24. at 10:46
    Permalink

    Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy mára szinte eltűnt a márka. Üdítő színfolt volt az olasz márkák között. Különleges formájú autókat gyártottak.

    • 2020.07.25. at 14:48
      Permalink

      Egyetértek. Nekem külön szívfájdalmam még, hogy a Rover és a SAAB is megszűnt. A(z autós) világ lett sokkal sivárabb. Minél kevesebb az alternatíva, a szín, annál rosszabb világban élünk…

  • 2020.07.24. at 11:27
    Permalink

    Néhány éve volt egy itteni tősgyökeres kommentelő, sokat vitáztunk. Mostanra eltűnt, de arra emlékszem, hogy az olasz kocsikat mindig teli torokból szidta, a Kappát különösen. Mert ő szívott vele. Már a nevére sem emlékszem(“Racsni Pistának” volt a cimborája :D), de kíváncsi vagyok, felbukkan-e most. Mert ugye itt lenne az apropó 😀 Szerintem felismerném még, de vélhetően nem lesz itt…

  • 2020.07.24. at 12:21
    Permalink

    Amennyire tetszett régen a Kappa, mára annyira nem, főleg nem a facelift előtti, barna műszerfalas.

    A cikkben levő sületlenséget pedig javítsátok, nem csatolt lengőkaros a hátsó futóműve, hanem MacPherson, teljesen független, többlengőkaros konstrukció, de alánézve látszik is.

    Egyébként a padlólemez a Themától jön (azaz a 4-es platformra épül, ahogy a Saab 9000 (ez pl csatolt hosszlengőkaros), Croma, Thema, 164 és az utódjuk a 166 és a Kappa is), nyilván több ponton modernizálva, átalakítva.

  • 2020.07.24. at 16:40
    Permalink

    Váltógomb reped… és ez csak a kezdet.
    Kb ilyen 22 éves kor környékén kezdik magukat megadni a műanyag alkatrészek.
    Repedezés, törés, morzsálódás, ajtóborítás/tetőkárpit mállás/levállás, ülésekben a szivacs tömés szétporlik … stb.stb.
    És amikor a beltér elkezd lepunnyadni a legnagyobb gondosság ellenére, az nagyon lélekölő 🙁
    Alkatrészpótlás ha van gyári akkor csillagászati áron, az utángyártott hol jó hol nem -de inkább nem, a bontóból meg ugyanazt a húszonéves’ állagút lehet beszerezni ami talán még épp egyben van…

  • 2020.07.25. at 14:47
    Permalink

    Ennyi. Ez az autó egy csoda! Mindig is imádtam a Lanciákat, a kedvenc márkám. Leszámítva az új típusokat (még az új Deltát is, igen), a Lancia mindig is különleges autókat gyártott. A sok idióta, szerencsétlen, magyarosch faszfej, aki meg szarolaszozik, bekaphatja!!! Főjjetek meg a nyomorult germán népautótokban!!!

    • 2020.07.25. at 22:27
      Permalink

      1. Mi köze van egymáshoz a különlegességnek és a minőségnek? 2. Szerinted olyan ember nem létezik, aki tapasztalattal(akár birtoklási, akár szerelői) a háta mögött “szarolaszozik”? Jaj, de naív vagy, édes Istenem… Nehogy véletlenül leásd magad a témában, mert véget ér a tündérmese és arcon csap a valóság 😀

      • 2020.07.25. at 22:37
        Permalink

        1. Sok minden és semmi. Márkafüggő. Lehet valami különleges és pocsék, és lehet más gyártó különleges és minőségi. A Lanciára az utóbbi jellemző.
        2. De. Létezik. Mégsem ők vannak többségben, hanem azok, akik tapasztalat nélkül csaholnak.
        3. A naiv rövid i. És nem, egyáltalán nem vagyok naiv.
        4. Vállalom a naivitást, ha te meg beismered, hogy eléggé bárgyú és tájékozatlan vagy. (NEEE, kérlek NEE válaszolj!)

  • 2020.07.31. at 18:19
    Permalink

    Integrale: nézd, a digók autóipara elég rendesen elintézte magát, úgyhogy nincs miről beszélnünk. Emlékszel, amikor nagy-nagy sikert jósoltál a Giuliának az USÁ-ban? Hogy majd tarolni fog? Ugye, most már látod, mennyire buta voltál(és vagy)? 😀

Vélemény, hozzászólás?