A vezetés háromhengeres öröme. MINI Cooper teszt
MINI Cooper teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Fehér csíkos pirosan is örökzöld ruhája megnőtt, motorja összement és turbós, szupertrendi, és vezetni is szuper. MINI Cooper teszt.
Hosszabb és kényelmesebb lett, hamarosan öt ajtóval is jön
Ha hisszük, ha nem, a képeken látható MINI vadonatúj. Már a harmadik generációból való, s amennyiben karosszériáját vesszük alapul, klasszikus. Klasszikusan háromajtós. Bizony, rövidesen praktikusabb ötajtósan is kapható lesz a BMW szárnyai alatt sokadvirágzását élő mini-MINI, s visszatérve a felütésre: laikusok meg nem mondanák, hogy új kocsiról van szó. És ez nagyon jól is van, így kell lennie, hiszen a MINI attól örökzöld (még pirosan, fehér csíkokkal, tetővel és tükrökkel, illetve fekete tetőoszlopostul és kerékívestül is), hogy dizájnja folyvást a régi, s hogy merőben más a dizájnja, mint a polgári személygépjárművek többségének. Retró=menő. Mindenesetre itt egy 2003-as dupla tükör a miheztartás, az összehasonlítás végett.
Látszatra nem sok minden változott. Az újnak már LED-es is lehet a lámpája
A koncepció a régi, de azért számos ponton új az új
Ugye, hogy? Persze a legújabb változat szokás szerint nőtt egy kicsit, mert nőnie kellett (az őshöz képest pedig egy mamut), azonban ne legyenek illúzióink: attól még, hogy csöppnyivel méretesebb és még méretesebbnek is mutatja magát, a MINI csak egy kisautó, ha prémiumos kivitelezésben, prémiumos minőségben és prémiumos áron is. Mindegy, nem a méret a lényeg, inkább az üzenet, s az érzelmek kiváltása, ami hát a tapasztalatok alapján átszüremkedik és működik. Értem ezalatt, hogy a tesztautó láttán az utca népe elmosolyodik és/vagy elalél, ébrednek a vágyak, elkerekedik a szem, dobban a szív, s a fogaknak az ő kerítésükön minimum egy juj, de szép garantáltan kiszökken.
Méretes krómszáj, "kötelező gyorsítócsíkok", fekete tetőoszlopok, meredek szélvédő, fehér tükrök, fehér tető, keret nélküli ablakok - ahogy kell
Pláne, ha a keret nélküli ablakos ajtókat szélesre nyitva bepillantást nyernek az utastérbe, s elvesznek a kaotikusnak tetsző, ellenben sajátosságában is egész logikus műszerfalon/középkonzolon, a billenőkapcsolók és a javarészt kerekded formai játékok tengerében, katyvaszában. Kivételnek a két középső szellőző mondjuk szögletes, de sebaj, fontosabb, hogy a központi bőségtálról elköltözött az analóg sebességmérő, s már az ablakemelőkért sem odalent érdemes kotorászni. Ott vannak, ahol lenniük kell: az ajtóban.
Gyorsan tanulható ám a katyvaszban, hogy merre hány méter
Ahogy odakünn a krómszáj, a nyújtott orr, az átrajzolt, krómkeretes lámpák és a hátul krómcsíkba biggyesztett logó, idebenn – a már említetteken túl még - a piros indítógomb, a BMW-féle írásfelismerős iDrive, a váltó tövében a háromállású élménykapcsoló, a bőségtál karimáján meg az üzemmódtól függő (és KITT-tel egyetemben egyéb szituációkban, pl. parkoláskor is élő és pulzáló) futófény az újdonság. Kissé bazári, de az van, hogy Green, azaz zöld módban értelemszerűen bezöldül a lelkem, s azt írja ki, hogy Fogyasztásoptimalizált vezetés öröme… De váltás Mid módba, középállásba, ahol sárgás háttérrel ezt kapjuk: a MINI vezetés tipikus öröme. Végül Sport mód pirosban: Maximális gokart érzés.
Zöld, sárga, piros, mint a közlekedési lámpa. Csak bazáribb
Élménykapcsoló és iDrive, piros indítókapcsoló, helyre tett sebességmérő
Én ezeket inkább nem kommentálnám, helyette tényszerűen kijelentem, hogy elöl kényelmes, sok helyet adó és számos hangulatvilágítással hangulatos a MINI, hátul meg vállban és térdben szűk, fejtérben remek. Hogy érezni-e a tengelytáv durván 3, a szélesség 4 centis növekedését? Talán. A világos ajtókárpitok növelik a térérzetet, annyi szent. Hátra/hátulról be/kiszállni nem kihívás, a két hátsó utas az elődhöz mérten nagyobb-kényelmesebb ülésekben utazgathat. És várhatja, hogy végre kiszállhasson.
Elöl pazar, átlagtermetűek mögött átlagtermettel hátul is tűrhető
Rekeszek, mélyedések, pohártartók? Rendben. Még úgy is, hogy nem kis helyigényű elektromos, csak hagyományosan mechanikus-karos a rögzítőfék. Még úgy is, hogy az ajtózsebek parányiak, s hogy a két kesztyűtartó közül a felsőbe tényleg csak egy pár kesztyű férhet. Vékonyka, női. Elöl a könyöklő magassága állítható, de a kézifék jól beleverhető. Az anyagminőség, a kidolgozás minősége elsőrangúnak tűnt. Aztán történt, ami történt, de én még nem hallottam hasonló galibáról MINI esetében, az importőrnél is csak csóválták a fejüket – bízzunk benne, hogy egy előszériás példány egyedi baja volt, hogy a kolléga kezében maradt a váltó…
Mint annyi minden más, ez is feláras, de ötletes a raktéri variálhatóság
Csomagtér? Százalékosan rengeteggel, literben 51-gyel bővülve 211 literes lett (könnyen bővíthető), s jó pénzért kétszintes, továbbá a padlót szépen oda lehet passzintani a hátsó ülésekhez – kiváló. Nem annyira az, hogy alapból nincs pótkerék – defektünk és kálváriánk tanulsága, hogy igenis kell az a fránya pótkerék, s a defektjavító messze nem az igazi…
A nem is olyan távoli jövőben tuti ez lesz az 1-es, 2-es, 3-as BMW alapmotorja. A legjobb háromhengeres a placcon, ez nem is vitás
És akkor a motorról. Ami, ha a két Cooperről beszélünk, a benzinesről és a dízelről, akkor háromhengeres, 1,5 literes és turbós. Mellesleg közvetlen befecskendezéses, folyamatosan változó szelepvezérléses, turbója kettős megfúvású köztes hűtővel - csúcstechnika. Tesztautónkat a benzines hajtotta, és ez az alap 136 lóerővel és 220 Nm nyomatékkal. (Máshol forgalmazzák a One-t és a One D-t, Magyarországon nem.) És ez a 220 Nm a pincéből, percenkénti 1250-es fordulattól rendelkezésre áll, köszönjük. Tehát 3 henger – ez van, rövidesen tuti a BMW modelljeiben is jön, mert csak, mert akut CO2-csökkentés dívik, barátkozzunk meg a gondolattal. Különben a MINI Cooperben nem nehéz megbarátkozni a páratlan hengerszámmal, csak Green módban és alacsony fordulaton félhalott a csomag.
Hollósy Balázs: A MINI-fíling három hengerrel is működik
A defektes malőr ellenére azért sikerült egy jót autóznom a MINI-vel és kipróbálni az idei évjárattól már háromhengeres Cooper verziót. Személy szerint én mókásnak tartom a háromhengeres motorok tipikus hangját, és kisautókban szeretem is ezt az orgánumot – hiába, Wartburgban (is) nevelkedtem. Ami pluszt ad a MINI, hogy a teljesen „hájtek” motoron van egy TwinPower turbófeltöltő, amivel ha úgy akarom, nagyon jól megy. Az erő érzetre 2000 fölött jön meg, 2500-nál kapcsolgatva már bőven a budapesti forgalom ritmusa felett haladhatunk. És a legszebb, hogy kihasználva az erőt sem megy 8 liter fölé a városi fogyasztása: 7,6-tal is már arcátlanul, minden lukat bejátszva odatehetjük a Coopert. (Nem arra a brutális kátyúra gondolok.)
És hogy szóljak a vezetési érzetről is: az ülés jól tart, és a kormány szöge, a váltókar távolsága is ideális Rauno Aaltonennek az őssel elért, 1967-es Monte Carlo Rally győzelmét megidézni. A futómű pont annyira kemény, hogy ne legyen elviselhetetlen egy bevásárlás elintézéséhez, vagy a gyereket oviba vinni. Vadulva viszont sokkal direktebb, mint egy átlagos, erős kompakt. Rövid tengelytávjával, kis méretével élénkebb a kanyarokban, és közben az okosan és tudományosan hangolt kipufogónak hála 3500-as fordulat fölött nagyon jól is szól a turbós Cooper. És hogy mennyire működik még ma is ez a retróforma a gyorsítócsíkokkal? A forgalomban csörtető 40 milliós BMW X6-ok, meg a jó időben kirajzott Mercedes SL-ek között nem gondoltam túlzottan feltűnőnek a piros-fehér kocsit. Mégis egy feketére fóliázott, E90-es sorozatú M3-as kupé BMW-sofőrje úgy érezte, hogy meg kell dörögtetnie a 420 lóerős V8-ast a négy kályhacsövön át. Pedig ha tudta volna, hogy épp rózsaszínre volt állítva a beltéri díszvilágítás, akkor talán nem kezd bele a felesleges erőfitogtatásba. A háromhengeres MINI-t élvezet vezetni, és a jócskán megnőtt harmadik generáció is bejön az embereknek.
A 8 mp-en belül 100-as sprintidő is jelzi, hogy a turbós 136 LE vígan viszi az üresen 1,1 tonnát, és a Cooper tényleg fürgén szedi a lábát, ha azt akarja a sofőr. Főleg Sport módban élénk a gázreakció és direkt a kormány, pörgetve már-már sportos a miliő, amiben nyilván a közvetlen kormányzás és a feszes futómű is partner. Meg a szuper üléspozíció, a szuper (alapból 6-os manuális) váltó és a hatékony fék. A turbó szuszog, fütyül, a kipufogó mormog, rotyog, ez kell, nem a háromhengeres vibrálás.
Alapára 5,6 millió forint, de persze további milliók költhetők, hogy igazán jó felszereltségű, puccos és okos legyen a kocsi
Fogyasztás? Gyárilag 4,5 liter benzinnel is elvegetálhat a 136 lóerős német/brit MINI, de a valóságban sem torkos - tesztátlagunk 7 l/100 km lett úgy, hogy amikor csak tudtuk, alaposan kihasználtuk a képességeit. És még: a megengedett pályatempónál sem zajos. Az iDrive pompás. A multimédia színvonala szintén, csak ne akarna ilyen übertrendi lenni... De az akar lenni, és az is. Hogy kilátni belőle nem igen lehet? Tolatókamera is van ám, meg minden modern sofőrsegéd. Hogy a rükvercet és az egyest nem nehéz összekeverni? Nekem nem volt vele gondom, a kollégának igen. Végül az árról: az indulója 5,6 millió forint, míg tesztautónkat közel 8 milliósra extrázta az importőr. És még bőven lehetett volna mit beleszuszakolni. Viszont a vezetés öröme felármentes, még háromhengeresen is.
Ne is legyen alattad még véletlenül se más motor !
csak mondom, hogy motorban évek óta a 3 henger a nyerő
Édes Istenem hát muszáj hétfő este ilyen orbitális marhaságot írni? Ha lehülyézlek megsértődsz, ha megdicsérlek, hazudok, ha nem szólok ilyen baromság olvastán, akkor meg az elemi kötelességemnek nem teszek eleget! Miért hozol ilyen nehéz helyzetbe, nem mindenkinek jobb lett volna, ha inkább magadat kényezteted, mint hogy szellemi terrorcselekményt követsz el?
Három hengerrel motort sem,nemhogy autónak álcázott vackot ….