A sokatmondó fénykép, melyen gyakorlatilag mindenki az autót próbálja befogadni, a Woodward Avenue-n készülhetett Detroitban (Forrás: hemmings.com, fotó: Daniel Strohl)
Észszerű magyarázatot igen nehéz kreálni a fénykép alátámasztására, hogy mégis hogyan keveredett az egyetlen példányban létező Ford GT90 Detroit kellős közepére. Az autót - melynek keletkezését és jelenlegi kilétét fölöttébb sok homály fedi - 2002-ben sikerült lencsevégre kapnia egy végtelenül szerencsés Daniel Strohl nevű fiatalembernek. Az 1995-ös bemutató után hét év telt el az utcai megjelenésig, mely idő alatt a GT90 a Ford tulajdonában állt. Érdemes számításba venni, hogy Detroit belvárosában minden évben megrendezésre kerül a Woodward Dream Cruise névre hallgató klasszikus autók közös gurulását lehetővé tevő rendezvény. Valószínűleg ennek keretében dönthetett úgy a Ford is, hogy a közel másfél millió embert vonzó eseményen marketing okokból megmutatják féltve őrzött kincsüket, a GT90-et. Aztán lehet, hogy a nagy felhajtásban olyannyira megfáradtak a 720 lóerős szupersportautóra felügyelő Ford alkalmazottak, hogy elmentek keresni egy kávézót, bízván abban, hogy senki nem érzi magát olyan bátornak, hogy feltépje a zár nélküli, sirályszárnyas ajtókat, majd 3,1 másodperc alatt százra katapultáljon. Ugyanis mindezekre a Ford GT90 képes volt, pontosabban lett volna, ha gyártásba kerül.
Micsoda önmérsékletről tesz tanúbizonyságot a kép, ugyanis, ha jobban megfigyeljük akkor az üvegen egyetlen kézlenyomat sem látszik. Nekem biztosan az első dolgom lett volna rendesen bekémlelni a geometriai alakzatokkal játszó beltérbe (Forrás: hemmings.com, fotó: Daniel Strohl, RM Sotheby's sajtóközlemény)
Nem elég, hogy az autó kinézete, de még a hozzá kapcsolódó számok is mind a mai napig megállnák a helyüket a legkomolyabb gépcsodák között is. A Ford ugyanis annak idején, a kilencvenes évek derekán elhatározta magát, hogy a példátlan sikereket megélt Ford GT40 évfordulójára megépíti annak méltó utódját. A kategóriát pedig nem adták alá, ugyanis a GT90-et az akkori világ leggyorsabb autója, a McLaren F1 ellen küldték volna harcba. Nem titkolt célja volt a Fordnak vele, hogy megdöntsék a 391 km/h-s sebességrekordot. Ezzel olyan hőn áhított poszterautóvá téve a GT90-et, mint például a kortárs
Lamborghini Diablo, ami minden valamirevaló srác szobájában ott lógott. A feladatot pedig közel sem vették félvállról, ugyanis a GT90 a Jaguar XJ220 padlólemezére épült, felhasználva annak modern futóművét és váltóját is. Azonban erőforrás tekintetében a Fordnak valami erősebbel kellett előrukkolnia a 392 km/h-s végsebesség eléréséhez. Valószínűleg ezen a ponton gurulhatott el a tervezőasztalon a gyógyszer, mivel a mérnökök fogták a Ford akkori moduláris V8-as motorját, "levágtak" belőle két hengert, majd a kapott hathengeres motorból kettőt építettek egymásba. A produktum így egy 5,9 literes szívó 12 hengeres motor lett volna, azonban mindezt még megfejelték négy darab Garrett turbóval. A végeredmény így 1995-ben egész egyszerűen megdöbbentően hatott a maga 720 lóerejével, ami játszi könnyedséggel cibálta a csupán 1450 kilós, karbon erősítésekkel ellátott karosszériát.
Még ma is megállna az utca forgalma, ha feltűnne a GT90. Feltételezések szerint a magánkézbe került gépcsoda valahol Oklahomában pihen, így legtöbbünknek a Need For Speed II-ből lehet ismerős
Sajnos ez is lett a tiszavirág életű hiperautó veszte, ugyanis a kaszni egész egyszerűen nem volt elég merev a teljesítményhez, valamint a turbókkal is folyamatos gondok adódtak. Ezért a Ford egyetlen egy működő prototípus legyártása után el is kaszálta végérvényesen a projektet. Később azt kommunikálták, hogy a GT90 csak egyfajta megfigyelés volt, hogy hogyan reagálna a közönség az akkor új "New Edge" formavilágra, ami mellett minden más konkurens - még a Diablo is - vagy tíz évvel idősebbnek tűnt. Kétség kívül erre a kijelentésre ad magyarázatot az is, hogy a GT90 aerodinamikai szempontból aligha lenne képes 400 km/h-val száguldani. Sőt, ha megnézzük a gumijának mintázatát, még abba is a GT90 logó van belevésve, ami még inkább a tanulmányautós mivoltát erősíti a projektnek. Jogos felvetés, hogy akkor meg mégis miért fejlesztettek egy 720 lóerős motor csakis és kizárólag ehhez az autóhoz? Pontos választ azonban már soha nem fogunk kapni arról, hogy igazából minek is szánta a Ford a GT90-et, mint ahogy arról sem, hogy hogyan keveredett a futurisztikus gép Detroit belvárosába. Annyi viszont bizonyos, hogy a GT90 egyben egy remek sztori az autógyártás idősíkján és emellett minden idők egyik legkívánatosabb tanulmányautója, ami mind a mai napig rengeteg titkot rejteget, egy korból, amikor a gyártók még megengedhettek maguknak ilyen őrült kitekintéseket.
