Meg nem értett művészek: 20 éves a Renault Avantime/Vel Satis

Senki nem mondhatja, hogy nem próbálták meg. Gondolok itt a francia nagyautók, avagy luxusszedánok létezésére. Egyesek szerint nagyon is jól sikerültek, mások kételkednek, de egy biztos, az eladások nem érték utol a német prémiumtermékek számait. Érezték a Renault-nál is, hogy nehéz lesz beérni őket, ha csak úgymond utánuk loholnak. Ezért gondoltak egy merészet – szerintem teljesen logikusan – és megpróbáltak divatdiktátorrá válni. Dicsőséges bukás lett a vége. Bukás, mert sem az Avantime, sem a Vel Satis nem váltotta meg a világot, magyarán nem javított a francia luxusautók presztízsén és nem is fogyott belőlük túl sok. De mennyivel szegényebb lenne a világ, ha nem látnánk néha-néha egyet az utakon! Mindjárt az elején válasszuk is el egymástól a két történetet, ugyanis a Vel Satis az a teremtmény, ami valóban a luxuslimuzinok újraértelmezése akart lenni, az Avantime pedig, ahogy az jól látszik rajta, egy újfajta egyterű. Kezdjük is az utóbbival! Szóval az Avantime neve szorosan összekapcsolódik a Matra autóipari részlegének vezetőjével. A Renault leányvállalatánál dolgozó Philippe Guédon vázolta fel a filozófiát, ami az Avantime megszületéséhez vezetett. Hogy mi ez a filozófia? Nos, lényegében az Espace túlélését próbálta meg biztosítani. Lehetséges, hogy érezte a SUV-láz kibontakozását? Szóval egy izgalmas egyterűt akart a világnak adni, mondván, hogy az Espace-tulajok gyermekeiben annyira mély nyomot hagy a modell, hogy felnőttként is olyasmit akarnak majd vásárolni. És erre a Renault-nál rábólintottak! Ti is érzitek a már-már arroganciával határos magabiztosságot? Persze az Espace tényleg nagyszerű családi autó, de azért ez elég merész így utólag visszagondolva is. De hát bátraké a szerencse, szokták volt mondani. Az biztos, hogy a történelemkönyvekbe beírták magukat. Szóval a cél az volt, hogy egy fiatalos, futurisztikus MPV (multi-purpose vehicle), tehát egyterű guruljon le a gyártószalagról, megrajzolásához pedig Patrick Le Quément urat kérték fel. Az autó alapját természetesen az Espace adta, de erre egy akkoriban nagyon futurisztikusnak tűnő kasztnit sikerült alkotni. De tudatosan fel is vállalták, hogy korát megelőzőnek tervezték, már az autó nevével is, hiszen a francia avant szó annyit tesz előre, az angol time pedig az időt jelenti. Amikor 2001-ben piacra dobták, még a gimnázium padjait koptattam, de tisztán emlékszem mennyire ledöbbentett már akkor, és arra is, hogy amikor nagy ritkán megpillantottam egyet az utakon, teljes extázisban mutogattam és kurjongattam, de hát a kevésbé benzinvérű barátaim nem értették, mire fel a nagy izgalom. Csak egy furcsa formájú kisbuszt láttak két ajtóval. Bizony, kétajtós egyterű. És erre tényleg rábólintottak a Renault-nál! Tehát két ajtó, keret nélküli ablakokkal. Csupa menőség… mondjuk egy kupén, na de egy hatalmas egyterűn, amit népes családok számára szoktak árulni? Hát az hagyján, hogy két ajtót kapott, na jó a csomagtér nyílásával együtt hármat, de csak négy ülést, igaz B-oszlop nélkül és óriási panorámatetővel, hogy tovább gyűljenek a különleges stíluselemek. Hát ennyit az egyterűségről. Az Avantime inkább egy öncélú művészeti alkotás, kíváncsi lennék a korabeli céges életre a Renault-nál, vajon mennyit terveztek eladni belőle. Annál a 8557 darabnál, ami elkészül, na annál biztos többet. Főleg, hogy ez a sikertelenség a Matra kimúlásához vezetett, ugyanis náluk készültek az autók. Kétféle benzinmotorral, egy kétliteres, turbós négyhengeressel, illetve egy háromliteres V6-ossal. Mellettük a 2,2 literes, négyhengeres képviselte a gázolajos vonalat. Hatfokozatú manuális, valamint 5 fokozatú automata váltókkal társították a motorokat, és az is biztos, hogy tovább terveztek vele, mint 2003, amikor leállt a gyártása, hiszen már készen álltak a tervek a 2004-2005-körüli ráncfelvarrásra. Kíváncsiságból rákerestem a Használtautó.hu felületén az eladó Avantime modellekre és találtam is 3 példányt. Szépen tartják az árukat, köszönhetően a különlegességüknek és ritkaságuknak. Kétmillió forint környékén mozog mind, és gyanítom, lassan eljutunk abba a „távolságba” (időben), amikor elkezdenek majd emelkedni az áraik. Nézzük akkor szegény Vel Satist! Őt a Safrane utódjának szánták, szintén 2001-es debütálással. Egy hajszálnyit kevésbé futurisztikus, mint az Avantime, ám ahhoz hasonlóan a neve egy kis szójáték. A velocit, tehát a sebesség és az satisfaction, magyarán elégedettség szavakból összegyúrva. Hát, az eladásokkal biztosan nem volt elégedett a Renault. Már annak idején is lehúzta a sajtó a formavilágát, amiről Patrick Le Quément elmondta, hogy többek között az 1928-ban bemutatott Renault Reinastella ihlette. Arányai merőben szokatlannak tűntek a klasszikus luxuslimuzinok között. A Safrane például 13 centivel alacsonyabb volt nála. Azokat a kevésbé konformista vásárlókat célozták vele, akikből sajnos kevés volt ahhoz, hogy sikerre vigyék a Vel Satist. Ráadásul nem sikerült annyira „finom” luxusautóvá faragni, amellyel elcsábíthattak volna ügyfeleket a konkurenciától. Pedig a Vel Satis a második autó volt a világon, amelyik ötcsillagos minősítést szerzett az Euro NCAP törésteszten, a Renault Laguna második generációja után. Valamint az első Renault, amelybe adaptív sebességtartót szereltek. Háromféle dízelmotorral és két benzinessel kínálták (2.0 dCi, 2.2 dCi, 3.0 dCi, 2.0 T, 3.5 V6), de minden egyes legyártott autón 18 700 eurót, közel hétmillió forintot bukott a gyár. Ennek ellenére 2009-ig gyártásban maradt, még egy ráncfelvarrást is megélt, de 62 201 balkormányos, illetve 1293 darab jobbkormányos modellnél több nem készült. Szintén meglestem a Használtautó.hu kínálatában a Vel Satis-t és akad vagy egy tucatnyi, ám jól látszik a luxusautók „átka”, óriási az értékvesztése, már félmillió forint környékén kínálnak 2003-2004-es példányokat, fiatalabbakat pedig kicsivel egymillió forint felett ki lehet fogni.