Nem olasz, hanem osztrák a Fiat 500 igazi őse

Felváltva extázisban ordítozva és fülig érő szájjal vigyorogva, padlógázzal rohangáltam a tesztautóval. Ez már nem is egy Fiat TwinAir, ez egy Steyr-Puch Nuova Turbo! Na persze ilyen autó nincs is, de Steyr-Puch az volt. Nyilván alig valaki tudja, miről is beszélek. Ráadásul aki látott az életben ilyen kocsit, az se nagyon tudott róla. Ez a furcsa nevű, Grazban gyártott kisautó ugyanis szinte változtatás nélkül használta az 500-as Fiat karosszériáját. A farában viszont valami egészen fenomenális dolog berregett: egy hihetetlen precíz váltó mögött egy zseniális motor.
A Fiathoz hasonlóan ez is kéthengeres, 500 köbcentis és léghűtéses volt, ám ezzel el is fogytak a közös vonások. Míg a Fityó kéthengerese folyamatosan rángatózott, addig a Puchi boxere rezzenéstelenül pöfékelt. A torinói motor eredetileg 13, később 18 lóerőt tudott, végül a Kispolszkiban 650-esre fúrva 26-ig jutott, addig a Puch 16-al indított, de hamarosan ennek is lett 650-es változata, ami szériában a Kispókhoz hasonló teljesítmény leadására volt képes, de most jön a csavar: gyári tuninggal a hivatalos kereskedők 650 TR II. néven 40 lóerővel árulták az alig 500 kilós kocsit –a hatvanas évek végén! Ezt a Fiat motorja a legdurvább Abarth vagy Giannini tuninggal sem tudta elérni, miközben úgy 30 lóerőtől gyakorlatilag órákban volt mérhető élettartama. Ehhez képest a 40 lovas Steyr-Puchra érvényes volt a gyári garancia! Az osztrákok csak mosolyogtak a bajszuk alatt, amikor a Fiat motorkái akár már 50 000 km után motorgenerálra szorultak, hiszen hallottunk 400 000 (négyszázezer!) kilométert felújítás nélkül teljesítő Steyr-Puch motorról! Sőt, versenyzésre felkészített autókban akár 60 lóerőre is felpiszkálták a kis 650-est, amely még így is hihetetlen megbízható és tartós maradt. A titok nyitja a boxer építésmód mellett egyrészt az osztrák motor alkatrészeinek őrületes túlméretezése, másrészt a sokszoros túlhűtés.
És mindez milyen az életben? Elárulom: cipőkanállal bepréseled magad egy pléhdobozba, a vállad az oldalüveghez, az orrod majdnem a szélvédőhöz ér. Kinyújtod a jobb lábadat, mire hátulról valami pokoli dübörgés hallatszik, és a mai 200-lóerősökhöz hasonlítható hátbavágással lódul neki a miniautó. Menet közben minden gázpedálpöccenésre spontán gyorsulás a válasz, miközben a bazi hangos és a fájdalomhatár között üvölt a Monte-Carlo kipufogó –ja, a név onnan, hogy ’66-ban megnyerte vele a nevezett rallyt egy Zasada nevű lengyel…
Na, vissza a mai Fiatunkhoz: pontosan ezt a hangulatot hozta vissza hangjával, elevenségével, a pincéből leadott bika nyomatékával az 500-as ezzel a TwinAir motorral –persze a korszakunkhoz illő tompítással, kulturáltsággal, és környezetbarátsággal.