Csettegő versenyző – Sportos dízel Fiesta teszt

Szépen sorban érkeznek a különböző Fiesta variációk, a legujabb modellből több megoldást csináltak, mint eddig összesen. A hagyományos mellett eddig csak sportos volt, most van luxus Vignale, meg borostás emelt futóműves Active. Ott van még a tényleg sportos ST, na meg persze a sportcibőben járó hétköznapi Fiesta, az ST-Line. Sportosnak tűnni, miközben valami teljesen reális és egyszerű motor dolgozik az autóban nem mai találmány, nem véletlen, hogy rengeteg kismotoros prémiumautót találunk a használtpiacon sportcsomaggal.

A Fordnál is népszerű az ST-Line, ám lehetne ezt kérni úgy is, hogy tényleg kicsit sportos is legyen.

Ott a háromhengeres ezres EcoBoost 140 lóerős verziója, amivel még az EcoSport is ügyesen szedi a lábait.

Az ST-Line külső szerencsére nem csak egy marék emblémát meg sötétített ablakokat jelent.

Bár utóbbi még itt is feláras, a felszereltséghez tartozó sportos kiegészítők már önmagukban erősen megváltoztatják a kisautó külsejét. Teljesen más a lökhárító, mélyebbre nyúlik a küszöb, nagyobb az alap hátsó légterelő, de van egy még nagyobb is extraként. Az új Fiesta vonalai amúgy sem rosszak, letisztultabb, mint elődje, de karakteresebb, amit az ezüst, Moondust névre hallgató metálfény még jobban kiemel. Ehhez az ST-Line-hoz tartozó 17 colos antracit szürke felnik hibátlanul passzolnak, nekem ez a kép, amit ez a konkrét autó előad kívánatos, csinos és megkapó, egy klassz, vagány hétköznapi kisautó. Jó, hiányzik a messziről felismerhető projektoros halogén fényszórópár és a LED menetfény, de már így sem néz ki rosszul.
Legnagyobb ütőkártyája már korábban is megmutatkozott, ugyanis a Fiesta futóműve egyszerűen mesteri. Bár a 16 colos felnikhez tervezték, a 17 colosakkal sem rosszabb, sőt, amennyivel nagyobbat ütnek a felnik az úthibákon, annyival kompenzálták azt a tapadásban.

Az ST-Line amúgy is 13 milliméterrel fut alacsonyabban, mint egy hagyományos Fiesta, a felnikre azonban utcai sportabroncsokat húznak.

A Michelin Pilot Sport 4-ek tapadása egyszerűen ördögi, valószínűleg a legtöbb autóból jó élményautót varázsolnának, ám a Fiestát alapból is ezekkel tervezték, így az összhatás még kerekebb. Fordulékonyságára nehezen találni jó kifejezést, mert szinte bármilyen tempóban képes bevenni egy kanyart anélkül, hogy elkezdené tolni az orrát, de ha egy élesebb fordulót kis kézifék rásegítéssel oldunk meg, akkor jön az igazi varázs. Van olyan autó, ami egyáltalán nem reagál rá, a Fiesta viszont kívánja és szereti, ezekkel a gumikkal pedig nem egy eldobott fenék és intenzív kapálózás lesz az eredmény, hogy összeszedjük, hanem egy könnyedén koordinálható dinamikus fordulás.

Élményautónak egész jó, na persze nem buzdítok én senkit arra, hogy a kéziféket rángassa – mert itt legalább van rángatni való – csak egyszerűen jó vele mókázni, ha éppen kiadja és nem látják sokan. A kormányzás is egész közvetlen, maga a kormány nekem nem tetszik, mert túl nagy, a hatos kézi váltó viszont az egyik legjobb, amit elsőkerekesben eddig próbáltam. Hogy a tempót hogyan éri el ez a Fiesta, az már más kérdés, ugyanis egy jóféle benzinmotor helyett az 1,5-ös dízelt kapta, amihez nemhogy automata váltó, de könnyű kiismerhetőség sem csatlakozhat. Ebben a motorban azt szeretjük, hogy egészen alacsony fordulatszámon lehet vele közlekedni kellemes fogyasztási adatok kíséretében.

A gázreakció fogalmát talán eddig sosem feszegettük vele kapcsolatban, mert nincs túl sok köze hozzá.

Kellemes jelenség, önmagában szerethető, mert hidegen sem krahácsolva startol, sőt, az első fordulatra indul és ketyerészik szépen csöndben. Fordulatra már nem szép a hangja, és ilyen külsőtől azt azért elvárjuk, hogy dinamikus legyen. Hosszúak a fokozatok, mindig eggyel lejjebb érdemes próbálkozni annál, amit kényelmesnek gondolunk, és ha kettőnél többen ülünk bent, érdemes arra gondolni, hogy már nehézkesen fog elindulni. 1750 és 2500 között adja le a 270 Nm nyomatékot, tehát túl tág tartományunk nincs, ráadásul a nyomaték érkezésének idejéig is elég sok idő telik el érzetre, majd hamar el is tűnik. Nem sportos, ellenben egész takarékos is lehet, a 6,8-as átlagot a városi használat és a kevés tesztkilométer miatt most nem mondanám mérvadónak.

Tud ez 5 liter alatt is, de a gyári 3,5-ön azért jót mosolyogtam.

Van egy jó tulajdonsága, amit egészen megszerettem, méghozzá a start-stop rendszer, ami egész gyors, és nem indítja be a motort, ha üresbe tettük a váltót, behúztuk a kéziféket és kiszálltunk. Ez arra jó, hogy hazaérkezve teljesen felesleges üzemanyag fogyasztás nélkül van időnk kinyitni a kertkaput.

Vezetni jó, ez nem kérdés, benne ülni sem rossz, bár szerintem joggal készülhettem jobb anyagokra.

Eltérő textúrájú műanyagok, rossz tapintással, ráadásul az első ajtók is ilyenek, valahogy nagy az összevisszaság nekem. Sok a hely, tágas az érzet, pláne az állszakító dupla üvegtetővel. Kicsit kiábrándító, hogy a hátsó elektromos ablakok még ezen a szinten is felárasak, mondjuk, legalább vannak, nem úgy, mint a Micránál…khm. A karosszéria masszív, biztonságban érezzük magunkat, az érzet elég jó, komoly autó hatását kelti egy városban kényelmes méretű karosszériában. Mellbevágó a tudat, hogy ez az autó így ahogy van, több mint 7 millió forint, de talán van benne némi igazság, hogy a többieknél masszívabb, jobb úttartású és biztonságérzetű kisautó a Fiesta.