Harminc éves az Amerikát idéző Ford Scorpio

A németek egy bátor húzással olyan külsőt rajzolt a Scorpiónak, amit csak imádni vagy utálni lehet

Egyértelműen a sikertelen modellek sorát gyarapítja a Scorpio, a típus kifutásával véget ért a felsőkategóriás Fordok karrierje Európában.

Szinte emberemlékezet óta a Mondeo jelenti (pontosabban csak jelentette) a nagy Fordot az öreg kontinensen, pedig ennél komolyabb modelleket is kínált a német részleg. A hetvenes évek elejétől kezdve a Granadát kínálták a pénzesebb vevőknek, majd 1984-től a Scorpióhoz került a staféta. Kilenc év után érkezett el a generációváltás ideje, ami egy merőben új formát, bár nem teljesen új modellt hozott, többek között a padlólemez is egyezik. A kilencvenes évek divatja szerint legömbölyítették a karosszériát, a legügyetlenebb részlet kétségtelenül az autó orrának bamba árbázata. A hátsó viszont zseniálisan sikerült, a négyajtós egybefüggő, mélyen futó fényszórója az autó legszebb és legérdekesebb részlete. A nemzedékváltással eltűnt a ferdehátú ötajtós karosszéria, a kombi kitartott, ám a szedánhoz képest álmosítóan unalmas feneket kapott. A Ford is érezte, hogy necces a külső, ezért még a típus megjelenése előtt meghívta a sajtó munkatársait a kölni üzembe, ahol már előre elkezdték magyarázni a bizonyítványukat. A Scorpióra ennek ellenére rengeteg gúnynév ragadt, a megjelenése miatt sikertelensége volt ítélve, bár a Ford szerint több fogyott a vártnál, ám a konkrét számot azóta sem hozták nyilvánosságra. A 1997-es frissítéssel próbálták menteni a menthetőt, sötét belsejű fényszóróval és a hátsó lámpatest kettéosztásával igyekeztek javítani a helyzeten, de nem sok sikerrel, 1998-ban leállt a gyártás.
Hirdetés
A motorkínálat négy tagot számlált, a belépőt a kétliteres négyhengeres jelentette. Efölött állt a szintén négyhengeres 2,3-as, a csúcson a 2,9 literes V6-os Cosworth blokk trónolt, gázolajosból 2,5 literest kínálták. A korabeli tesztek alapvetően dicsérték a Fordot, magasan felszerelt, jó ár-érték arányú autónak számított. Ebben az időben már egyre nagyobb szeletet hasított ki a luxusautók piacáról a német trió, így az E-szegmens is az Audi, a BMW és a Mercedes játszóterévé változott, nem véletlen, hogy a Scorpio konkurensének számító Opel Omega is ebben az időben jár utolsó generációjánál. Másrészről a Ford 1999-ben szerezte meg a Volvót, így Scorpio hiányát az S80 pótolta.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2024.04.21. at 18:27
    Permalink

    Ez a kocsi annyira randára sikeredett, hogy egy sikeres modellszériát temetett el.
    A németek egymást figyelve emelték a tétet, a japánok épp a formatervezésük, múszaki fejlesztéseik és a tőkeerejük csúcsán voltak, még a nagy japán válság előtt erejük teljében. Még az Opel is nagyon összeszedte magát az új Omegával.

    Életveszélyes hiba volt ilyen autóval próbálkozni egy ilyen piaci környezetben.

    • 2024.04.22. at 18:07
      Permalink

      Azért volt “életveszélyes hiba”, mert szerinted ronda volt? Mindig sikerül a pökhendiségedet újabb szintre emelni…

      Amúgy meg hiába szedte össze magát az Opel az új Omegával, ha az is ugyanúgy elhasalt, sőt, minden kategóriatársuk is, vagy éppen más kontinense(ke)n folytatták pályafutásukat. Meglepett volna, ha megint nem valami éktelen butaságot hordasz össze…

  • 2024.04.23. at 06:54
    Permalink

    “A hátsó viszont zseniálisan sikerült, a négyajtós egybefüggő, mélyen futó fényszórója”

    Fényszóró elöl van. Hátul legfeljebb világítótest. Vagy lámpa.

    Lásd “headlight” és “taillight”.

Vélemény, hozzászólás?