Opel Astra 1.4 Turbo LPG Sport teszt

Ötajtós Astra LPG-vel: a lényeg a lemezek alatt található

94,5 literrel csökkenti a csomagtér méretét a fánk alakú gáztartály

Számtalanszor járt már nálunk Opel Astra, volt három és öt ajtóval, szívómotorral, turbóval, dízellel, kombiként, és stop-startosként is ismerjük kívülről, belülről, alulról és felülről, de ilyet még mi sem láttunk. Mostani ötajtós, fekete, Sport felszereltségű tesztautónk ugyanis a már szintén jól ismert 1,4 literes turbómotorja mellé gyárilag beszerelt, s a többi részegységhez hasonlóan két év garanciával fedett LPG-rendszert is kapott. A fogyasztást növelő, üzemeltetési költségeket mégis hatékonyan csökkentő kiegészítés ára 420 000 forint, ami azért jóval több, mint amennyit az utólagos beszerelést végző műhelyek kérnek azonos motor esetén.

Farmozaik: ez is EcoFlex, de nem stop-starttal, hanem LPG-vel nyirbálja utazási költségeinket

Utastér-fotó alapján nem könnyű megállapítani, hogy Astrával van dolgunk

Hogy ne ismételjük magunkat, ami eme autó esetében nem lesz könnyű, most érintetlenül hagyjuk az Astra sokak szerint sportos, szerintem pusztán aerodinamikus formáit, nem fogok a kárpitokon és gombokon rugózni, de mielőtt rátérek a lényegre, gyors ismertető a felszereltséggel kapcsolatban. Jól működő navigáció, automata, de nem kanyarodó xenon-fények, nappali menetfény, ködlámpa, kétzónás klíma külön befújással a hátul ülőknek, tárolós könyöktámasz elöl-hátul, utóbbi pohártartókkal, krómkeret az ablakok körül. Azok, mármint az ablakok egy nyomásra jönnek-mennek, elöl aktív fejtámlák védenek ostorcsapás ellen, a sofőroldali kapaszkodó valójában szemüvegtartó. A hosszú utak monotonitását 7 hangszórós hifi és tempomat segít elviselni, a sofőr kényelmét ergonomikus sportülés hivatott fokozni: én nem nagyon találtam meg az igazán kényelmes beállítást, egy ismerősöm simán németesként jellemezte a jó oldal- és combtámasztásra kialakított, de túl keményre tömött széket, és ez igen találó kifejezés rájuk.

Hely is van, a vezetőoldalon 6 irányú állíthatóság is, valahogy mégsem adja

A komfortcsomagot kormány- és ülésfűtés teszi teljessé, a komor külsejű fekete autó utasterét napfénytetővel deríthetjük. Nemcsak fény, hanem szellőztetés szempontjából is hasznos ennél a színnél a tetőablak, mivel induláskor sokkal hatékonyabban lehet kétoldalt és felül is kitárt nyílásokkal átszellőztetni a belsőt, mint amikor csak az oldalablakok állnak rendelkezésre. A kilátás a gömbölyded karosszériából továbbra sem első osztályú, erre az elöl és hátul egyaránt működő parkolóradarok kínálnak megnyugtató megoldást.

Belső tárhelyből jól áll az Astra. Hogy mi van a kis kék zsákban? Hamarosan kiderül

De lendüljünk túl az apróságokon, és koncentráljunk a lényegre, ami jelen esetben a csomagtartóban, az autó alján, illetve a motortérben található. A normál esetben a pótkerék elhelyezésére szolgáló üregbe rejtette az LPG-tartályt az Opel: űrtartalma 49 liter, ami azt jelenti, hogy a gázos autóknál szokásos, maximum 80%-os töltöttséggel 39,2 liter gázt vihetünk magunkkal. Azért nem töltik tele a tartályt, hogy a fellépő hőmérséklet-ingadozással és a gáz ezzel járó tágulásával szemben védett legyen az amúgy a legnagyobb európai gyártótól, az olasz Landirenzótól származó rendszer.

A fánkságot rejtő tető alatt helyezkedik el a 30 fokban döntve beépített multiszelep. A gáztartályokat előírás szerint 10 évente kell vizsgáztatni

A reduktor, mellette a befecskendezésre kerülő gáz tisztaságát biztosító LPG-szűrő

A tartályból egy több feladatot ellátó multiszelepen át távozik a gáz: van egy főcsapja, amivel egész egyszerűen elvágható az üzemanyag útja, innen indulnak a védekezési céllal gumiburkolattal bevont rézcsövek a motortér irányába, és velük párhuzamosan elvezetve az elektromos kapcsolatot biztosító vezetékek a speciális LPG-vezérlőegységbe. A csövek és vezetékek az autó alján az előírásnak − gázcső és kipufogó távolsága minimum 10 cm − tökéletesen megfelelően, szépen elvezetve futnak végig a motortérig, ahol becsatlakoznak a reduktorba. A reduktor amolyan nyomásszabályzó berendezés, ami gondoskodik arról, hogy a tartályból érkező gázt megfelelő nyomáson továbbítsa a rail-sornak hívott LPG-befecskendezéshez.

A rail-szelepsor

A rendszer még egy fontos elemet tartalmaz, a speciális gázkompjútert, melynek szerepe megegyezik az autó saját vezérlő-elektronikájával: a befecskendezési idők és mennyiségek megadásával irányítja a rail-szelepek munkáját. Kicsit olyan, mint egy élősködő, mivel a normál kompjúterhez csatlakoztatják, és annak jelei alapján adja a parancsokat a gázrendszernek, miközben az alapvezérlés továbbra is úgy gondolja, hogy ő irányít. A kenést nem igazán biztosító LPG üzemhez megerősítették a szelepeket és a szelepfészkeket, arról pedig, hogy épp milyen üzemanyaggal akarunk haladni, az utastérben található kapcsolóval dönthetünk. Azt fontos tudni, hogy a gázos autókban mindig kell, hogy legyen benzin is, egyfelől azért, mert minden esetben ezzel indul a motor, s amíg a gáz nem éri el a kompjúteren beállított 30-40 Celsius fok körüli üzemi hőmérsékletet, addig azzal is forog. A másik ok, hogy nagy fordulatszámon turbós motorba nem tud elegendő gázt fecskendezni a rendszer, ezért ilyenkor kis spriccekben benzin is jut a hengerekbe.

Üzemmódváltó kapcsoló és a szépen beszerelt gázkompjúter

Ez található a kis kék szütyőben, gáztöltéskor kell elővenni

A harmadik ok, amiért érdemes mindig hagyni pár litert benzint, akkor is ha csak LPG-vel közlekedünk, az az, hogy az Astra ugyanazon a szintjelzőn jeleníti meg a tartályokban levő benzin és gáz mennyiségét, de míg előbbi viszonylag pontos képet ad a rendelkezésre álló naftáról, a gáz esetében jobb az óvatosság. A multiszelep belógó végén ugyanis a wc-tartályokban is látható, úszó jellegű szintjelző kart alkalmaznak, ami elég pontatlan, sőt, megbízhatatlan a tartályban maradó gáz mennyiségét illetően, ez természetesen az anyag eredendően nem folyékony halmazállapotának is köszönhető. Útközben simán volt olyan, hogy már a kútra akart zavarni, de még vígan futott gázzal, majd egyszer csak magához tért, és megmutatta, hogy még legalább 10 liter LPG lötyög a fánkban. Az autóval általunk felkeresett váci Gázautós-Centrumban elmondták, hogy ez normális és nehezen elkerülhető jelenség, ők LED-es szintjelzőket szoktak beépíteni, ami a gáz mennyiségét illetően nem túl informatív, de a végkimerülés kezdetét megbízhatóbban mutatja.

LPG-üzemben érezni némi szagot, de hangban és teljesítményben nincs semmi különbség

Amikor kifogy a gáz, és betérünk a töltőállomásra, akkor az autóhoz mellékelt töltőszelepet kell becsavarnunk a benzinbetöltő lyuk mellett elhelyezett gáztöltő nyílásba. Ahogy a töltőfejre is kiírják, LPG-t önállóan nem, csak a kutas közreműködésével tankolhatunk. A 80%-os töltöttséggel nem kell óvatoskodni, az LPG-kútfej automatikusan leáll, amikor elegendő gáz került a tartályba. Mivel a tartály elfoglalja a pótkerék helyét, ezért ezekhez az Opelekhez defektjavító szettet adnak, ami az első ülés alatti fiókban található. Felmerülhet, hogy miért nincs az autó elején és hátulján a gázautókra kötelező piros LPG-feliratú matrica, erre az Opelnél sem tudtak válaszolni, az autó levizsgázott, megkapta a szükséges dokumentumokat, de a szélvédő-plecsni elmaradt.

Nem sportos, csak kecses, finom ívekkel

Már említettük, hogy a gyári garancia a gázrendszerre is vonatkozik, csak nem szabad elfelejteni, hogy a gázautók szerelése külön engedélyt, speciálisan kialakított műhelyt és szerszámokat igényel. Az Opel szervizhálózatában jelenleg 8 ponton tudják fogadni az LPG-s ügyfeleket, de ezek bővítése folyamatban van, s hamarosan további műhelyekben is megteszik a szükséges lépéseket, egy-két éven belül a 20-at is elérheti az opeles gázszerelők száma. És akkor térjünk át a mennyi? kérdésre, azaz arra, hogy milyen előnyöket jelent anyagilag a gázautó használata. Mivel az autót többen használtuk, és nem mindannyian LPG-vel, ezért benzinre vetítve, forintban tudjuk megadni az értékeket.

Olcsó vagy drágám?

A teszthét alatt 439 kilométert tett meg az autó, a végelszámolásnál tankoltunk bele 14,83 liter 95-öst 6420, és 29,18 liter LPG-t 7292 forint értékben. Ez összesítve 13 172 forintnyi üzemanyagköltséget jelent, ami benzinárral leosztva 31,76 literes teljes fogyasztásnak felel meg, ami 7,2 l/100 km-es benzines átlagot ad. Ha ugyanebbe a képletbe az LPG literárát helyezzük, akkor pontosan 12 l/100 km az autó fogyasztása, a lényeg azonban leginkább a futásköltség, ami tesztünk alapján 100 kilométerenként 3000 forintra adódott, az pedig 6,9 l/100 km-es benzines fogyasztással egyező, magyarán 140 lóerős turbómotortól kedvező. Ezt körülbelül 20% országúti és 80% városi közlekedéssel sikerült összehozni. Az Opel által megadott vegyes érték benzinnel 6, LPG-vel 7,9 l/100 km; városra 7,9 literes benzin- és 10,6 literes gázfogyasztást prognosztizálnak, azaz az Astra egész jól hozta a gyári értékek alapján várható valós átlagot.

Negyedével csökkentett befogadóképességű csomagtér, magas a tartály

A fánk körüli tér körbepakolható, de nem rendszerezhető

A gázüzemre való átállás erősített hátsó futóművet is hozott, a defekteket a már említett ülés alatti fiókban található javítószettel lehet elhárítani. Az Astra LPG körülbelül 59 000 kilométer alatt hozza vissza felárát, az 1,4-es turbós benzineshez képest 15%-kal kedvezőbb CO₂-kibocsátás mellett. Elsősorban tehát az átlagnál többet autózók számára térülhet meg a kettős üzemű Astra használata, a flottavásárlóknak nyújtott kedvezményekkel pedig akár már 50 000 km alatt is pozitív lehet a mérleg. Jelenleg a várakozásokhoz képest egész nagy az érdeklődés az Opel által kínált LPG-s változatokra, bár az is igaz, hogy az LPG árának emelésére vonatkozó legutóbbi tervek kicsit visszavetették a kedvező literáron kínált üzemanyagra váltók számát. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy nemcsak menet közben, hanem a csomagtartónál is apasztott literekkel kell számolni.