SEAT Exeo teszt

Viszonylag alacsony, 1750 1/min fordulatszámtól − kis túlzással − egy mozdony erejével húz a 2.0 CR TDI

17 colos a felni, de alapáron csak 16-os jár

Egy ideig mást sem hallottunk a SEAT márkával kapcsolatban, minthogy a Volkswagen-birodalmon belül ez lesz a spanyol Alfa Romeo, az emóciók kerekeken gördülő megtestesítője, aztán valahol pici hiba csúszott a számításba. Az egypetéjű Altea-Leon-Toledo trió alkotta sorfalból az utóbbi igencsak kilógott az értelmezhetetlen hátsó fertályával − úgy is mondhatjuk, hogy a korábbi csapotthátú-limuzin Leon-Toledo páros utódlása nem igazán sikerült -, a gazdasági világválság azonban közbeszólt; a SEAT megérezte az eladások visszaesését, és a szép csöndben háttérbe szorult Toledo lecserélése finanszírozási zsákutcába került. A szorult helyzet szerencsére csiszolja az elmét, valamit mindenképpen ki kellett találni, és ekkor valakinek a fejéből isteni szikraként pattant ki a zseniális ötlet: hölgyeim és uraim, üssünk két legyet egy csapásra! Bármilyen furcsa, az Exeo minden bizonnyal a világ legolcsóbban kifejlesztett autója, és egyben a világ legdrágább mozgó Audi reklámja, mert gyakorlatilag arról van szó, hogy az előző generációs A4 tovább él, csak új emblémát visel a megszokott négy karika helyett. És micsoda reklám ez, kérem szépen! Ingolstadban ezt az autót kidobták a szemétbe, az új A4 új vívmányok bevezetését diktálta, a haladás technikájának gépezete nem állhat le, ám úgy tűnik, a régi volt annyira jó, hogy egy kategóriával lejjebb még presztízs és prémium szavakkal lehessen illetni – őrület. A spanyolok nem tettek mást, mint hazavitték a komplett Aud-gyártósort, laza ráncfelvarrással márkaarculatba illő frontrészt és hátfalat biggyesztettek a kocsira -és voilá, elkészült a vadonatúj SEAT Exeo, méghozzá fillérekért.

Kizárólag oldalnézetben vehető észre az Audi A4-rokonság, amúgy az Exeo eleje és hátulja tipikusan SEAT

Fekete fényezéssel határozottan elegánsan mutat

Jobb, ha a tudatlan sznobok messzire elkerülik. Ismeretégi körömből is meglepően sokan cikiztek, hogy mennyire gáz egy reciklált Audi volánja mögött feszíteni, pedig ezzel a nézettel én személy szerint nem értek egyet – igaz, az exhibicionizmus tőlem roppant távol álló fogalom, és a jó kocsi nálam nem a magamutogatás elsődleges kelléke. A formai rokonság csak oldalnézetből, és csak hivatásos autóbolondoknak szúr szemet, az Exeo eleje és hátulja hibátlanul hozza a SEAT-család aktuálisan kötelező márkajegyeit (szemből érdemes összevetni az Ibizával); és ami a legfontosabb, az összhatás egyáltalán nem tűnik olcsónak, sem barkácsoltnak. Az összeszerelési minőség nagyon meggyőző, pontosak az illesztések, szép a fényezés, illetve az ajtók tompa, széfajtós dörrenése is bizalomgerjesztő. Mivel a Style az arany középút az alap Reference és a csúcsot jelentő Sport változat között, sok tartozék alapáras (16 colos könnyűfém felni, hátsó tolatóradar, keréknyomás-ellenőrző stb.), de a 7,3 millió forintos áron felül van lehetőség két kézzel extrákra szórni a pénzt – csak viszonyításképpen, az új Audi A4 ugyanezzel a 2.0 CR TDI motorral, alapfelszereléssel indul 8,5 millióról.

Kimondottan élvezetes az Exeo vezetése, autópályán pedig csendesen suhanva falja a kilométereket

Esztétikailag sajnos elrontották az ajtó kárpitozását

Az utastérben két dolog nem tetszett, rögtön ezekkel kezdem. Az első tőrőlmetszett Audi-származék, a kormány bal oldali küllőjén tekerőgombbal vezérelhető a hifi (rádióállomások keresése, számok léptetése a CD-n), de a megoldás nem szerencsés, mert sokszor több számot is ugrik, túl érzékenyen pörög – hangerő-szabályozáshoz viszont jóformán ideális. A második az ajtókárpit, amely sötét színnel nem lenne feltűnő, de a tesztautóban bézs Torrone bőrgarnitúra pompázott (opcionális tétel), és így feltűnő volt a jelenség. A műszerfal fekete, és színben ehhez illeszkedik az ajtóperem felső része, csakhogy a fémhatású dekoráció feletti és alatti rész közös egységet alkot, ezért a könyöklőnél is fekete a burkolat. Alul, a térképzsebnél, a vezető térdénél és a kesztyűtartónál már bézs található, ezzel alaposan felborul a színharmónia, és higgyék el, zavaró, még akkor is, ha a fekete praktikusabb a gyorsan piszkolódó felületen. Az első ülések egyébként nagyon kényelmesek, egy Budapest-Debrecen-Budapest kör után hát- és derékfájás nélkül szálltam ki az autóból, a kormány minden irányban kellően sokat mozog, a vezetői pozíció felvétele nem jelent gondot.

Árulkodnak a középső szellőzők: ez bizony az Audi A4 Cabriolet komplett műszerfala. A minőség négykarikás

Bélelt rekeszt rejt az első ülések kartámlája

A műszerfal − a kormányt leszámítva − kompletten a kifutott Audi A4 hagyatéka, azzal a furfanggal, hogy az A4 Cabriolet szerelvényfala került az Exeo utasai elé – erről árulkodnak a SEAT sportos stílusához jobban illeszkedő kerek szellőzők, míg a normál A4 téglalap alakú fúvókákkal rendelkezett. Az MP3-as, 8 hangszórós hifi a jobbak közül való, és jó hír, hogy a Style kivitelnél ez jelenti az alapot. A minőség belül is négykarikás, az anyagok színvonalasak, még a keményebb plasztikokat sem érheti kritika, a zörgések, a nyöszörgések, a rezonálások pedig vadidegen fogalmak. A helykínálat nem az Exeo erőssége, az első sor kellemes, de hátul szűkös az utastér, 175-180 cm fölött szorítani kezd a nagy SEAT, ráadásul az első ülések támláját sem úgy alakították ki, hogy kedvezzenek a térdeknek. A csomagtér 460 literes térfogata, ha nem is kiugróan dicséretes, mindenképpen használható üreget takar, viszont a rakodónyílás kicsi, nagyobb bőröndökkel, dobozokkal meggyűlhet a bajunk. Az ajtó térképzsebe keskeny, kulcsoknak, telefonnak, más apróságnak jobb választás a kartámasz puha filccel bélelt rekesze, míg a kesztyűtartó csak akkor használható érdemben, ha a beépített hűtőrekesz nem foglalja el a helyet.

Nagyon kényelmesek a deréktámaszos ülések. Hátul kevés a hely. Szűk a 460 literes csomgatér nyílása

Sokkal jobb, mint a néhai PD TDI dízelmotor

A gépházban érdekes leletre bukkantunk, itt ugyanis olyan fémszív dobog, amilyen anno az Audiban soha, kvázi hiába second hand termék az Exeo, ezen a területen fejlődött a donorhoz képest. Persze, kétliteres TDI dízellel korábban is létezett A4, csakhogy ez már PD helyett CR TDI, azaz nem adagolófúvókás (pumpe düse), hanem common-rail. Felidézve a régi Audi teszt emlékeit, a SEAT hajtóműve kulturáltabbnak tűnt, bár még így is azonnal beazonosítható a jellegzetes, kattogó hang alapján, ami köszönhetően a jó szigetelésnek, nem lépi át a tolakodás zajszintjének a határát. A 143 lóerő és a 320 Nm forgatónyomaték voltaképpen minden forgalmi szituáció kezelésére elegendő (0-100 km/h: 9,2 sec, végsebesség 215 km/h), aki többre vágyik, 170 lóerővel is hazaviheti, de szerintünk nem lehet akkora különbség, hogy a vételi felárat (600 ezer Ft), valamint az adózás együttes terhét feledtetni tudja az élmény. Az Exeo mind városban, mind autópályán elemében van: a kormány visszajelzése az útról kissé határozatlan, de az irányítás pontos, a futómű németesen feszes, a váltó remek, egyszóval kívánatos dolog az autó vezetése. Minden kezelőszerv precízen működik, és ebben a légkörben inkább pihenés, mintsem fárasztó munka az utazás. A fogyasztás kedvező, városban 8 literrel jártunk, városon kívül pedig kamatozott a hosszú hatodik fokozat, így a teljes tesztátlag bőven hét liter alatt maradt (6,6 l/100 km).

Ha kell, a gyengébbik dízelmotorral is megindul az Exeo, és taposva sem fogyaszt drasztikusan sokat

Nem a legolcsóbb, de igen jó vétel az álruhás Audi

Kinek lehet jó vétel a SEAT Exeo? Röviden: minden normális embernek. Úgy tűnik, a korábbi négykarikás technika tisztességgel helytáll ma is, a karosszéria átalakítása nem sufnituning szüleménye, a minőség pedig tényszerű jelenség, és ez valóban dicsőség az Audi szemszögéből. Ha ár alapján vizsgáljuk a konkurenseket, akkor a spanyol versenyző egyedül a helykínálat vonatkozásában támadható komolyabban, a hátsó szűkösség az idő múlásának igaz tükre, de ez is relatív, hiszen nem mindenki születik langalétának. Szerintünk a legnagyobb siker a flottavásárlóknál vagy a céges autóknál kacsintgathat az Exeóra, és boldog lehet az a középvezető, aki alá ilyen autót varázsolnak, mondjuk éppen ezzel a 2.0 CR TDI motorral. Az irigy sznobokkal pedig nem kell foglalkozni, különben is, a bulvárlapok szerint a gazdagok legújabb hóbortja a second hand üzletekben való vásárlás.