25 ezer forintos autó Németországból. És jó!

Aki nem ismeri a külföldi használtautó árakat, az legtöbbször csak somolyogva figyeli, amikor filléres külföldi példányokról mesélünk. Pedig tényleg vannak ilyenek. Persze vannak fokozatok, az például elég ritka eset, hogy egy viszonylag korrekt kocsit néhány tízezer forintért meg lehessen venni. Mostani példánk viszont ilyen, voltaképp igazi mesébe illő, ennek ellenére teljesen valós történet.
Simon Laci filléres járgányt keresett magának. Mivel amúgy is volt dolga Németországban, így nem volt rest a külföldi hirdető és aukciós oldalakat is vizslatni, és itt talált rá az „üzemképtelen” kategóriában 1 euróért hirdetett Citroën ZX-re. Józan ember ezeken gondolkodás nélkül keresztülfutna, nem úgy Laci, aki nyomban írta levelét az eladónak: „Mi baja az autónak? Motor, futómű, fék?” Hamar jött is a válasz, a hátsó fékek álltak be, gond nélkül indul, de mozdíthatatlan. Láttunk már ilyet, Laci is rögtön tudta, nagy gond nem lehet, ezért bátran licitált, egészen 91 euróig, majd megnyerte az árverést.
Nem sokkal ez után indult a MotorClassic vásárra Essenbe, így tökéletesen útba esett Würzburg, ahol a ZX parkolt. Az eladó kissé értetlenül állt az előtt, hogy Magyarországra tréler nélkül akarják hazavinni autóját, de Laci megnyugtatta, másnap visszajön, kicsit szerel, és nem porosodik ott tovább a Citroën, amit látványosan régóta nem mozdítottak meg. Német gazdája számára egyértelműen gazdasági totálkáros volt az autó, hiszen 740 eurós fékjavítási ajánlatot kapott rá. Ellenben Laci helyben kicserélte a berohadt hátsó fékpofákat, majd nekivágott Magyarországnak, 130-140 km/órás tempóval gond nélkül hazajött, miközben az 1,4-es, 75 lóerős benzines 7 liter alatt fogyasztott.
Itthon átnézte az autót, az első féktárcsák sem voltak jó bőrben, de mivel darabonként 3500 forintért kaphatók, rögtön cserélte is őket, betétekkel együtt. Hátra új fékmunkahenger került, no meg friss kézifékkötél, a gyári ugyanis már nem moccant. Mindezt nem egész 35 ezer forintja bánta, ám be kellett fizetni még az Euro2-es motorral 114 317 forintot kitevő regisztrációs adót, no meg 59 910 forintot az üzembe helyezés során (6-6 ezer forint a forgalmi engedély és a törzskönyv, 16 290 forint a műszaki vizsga, 22 800 forint az egyedi forgalomba helyezési engedély, 8500 forint a rendszám, 320 forint annak érvényesítő címkéje). A nem egész 25 ezer forintért vásárolt ZX hazai rendszámmal így már kiutazási és javítási költségek nélkül is kétszázezerben „van”, ám legalább teljesen korrekt gép.

Órájában átverés nélküli 205 ezer kilométer virít, karosszériája törésmentes, mindössze a 16 évnyi használat kisebb sérülései fedezhetők fel rajta. Szervizelése rendben van, a fékrendszeren kívül semmihez sem kell nyúlni, mivel abszolút hihetőnek tűnő matrica jelöli a vezérműszíj mintegy 20 ezer kilométerrel korábban megtörtént cseréjét, teljes a nyugalom, Laci mindössze olajat cserélt a blokkban, s most vígan ketyeg a motor.
A szinte ingyen kapott autó persze nem volt minden szempontból megnyerő, utasterében borzalmas kutyaszag terjengett, ami a kárpitok és az ülések teljes kiszerelése, és gőzborotvás tisztítása után is felfedezhető még kissé. A nem is rosszul felszerelt (elektromos első ablakok, utasoldali elektromos tükör, elektromosan nyitható napfénytető, központi zár, szervokormány, távirányítós központi zár, vezetőoldali légzsák) autóban egyedül a központi zár infrás távirányítója nem üzemel - vélhetően a távirányító lemerült eleme miatt.
Az életkora alapján bő másfél évtizedes, konstrukciója szerint pedig pont 20 éves ZX egészen kellemes élményt nyújt. A már frissített kiadású példányban a franciásan puha tömésű üléseken a kilencvenes évek közepére jellemző, kissé csiricsáré kárpitok fogadják az utasokat, az ajtók szövetei viszont egészen homogének. Mai szemmel fura a csillogó fekete műszerfal, ám a textillel bélelt váltó előtti pakolóhely, vagy a fedeles rádiórekesz azonnal belopja magát az ember szívébe. Az alsó-középkategóriás ZX helykínálata még a mai konkurensekkel szemben is jó, sőt, a formázatlan - és persze fejtámasz nélküli - hátsó pad három felnőttnek is elegendő szélességével napjainkban csaknem páratlan, egyedül a Dacia Logan ugrik be vetélytársként.
Hosszú utakon, főként nyáron, légkondi nélkül kevéssé ajánlható a ZX. De ki akar ma igazán hosszú utakat autózni? Ezzel a ZX-szel az elektromosan kibillentett napfénytetővel, lehúzott ablakokkal a hazai távolságokon egészen élményszerű a krúzolás. A szervós kormányt tekergetni könnyű, a pedálok is puhán járnak, a váltó pedig jobb, mint amit sokan az ilyen korú francia gépektől várnának. Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóművével kényelmesen ringat, míg kanyarvadászatra már kevésbé való e gép. Ám az olcsó autót keresők közül vélhetően nem is sokan vágynak ilyen jellemzőkre. Sokkal fontosabb, hogy az ugyan 2000/perc alatt eléggé gyenge, de feljebb élénken húzó 1,4-es még a mindennapos városi használatban sem fogyaszt többet 7,2-7,3 liternél 100 kilométerenként, s az elmúlt két hónapot mindenféle probléma nélkül teljesítette a ZX.
Hogy megérte-e behozni? Lacinak igen, hiszen amúgy is járt Németországban, a szerelni valókat saját maga, alkatrészáron megoldotta, ám ha az utazásért, a javításokért fizetnie kellett volna, akkor már nem lenne jó bolt az amúgy némi szerencsével, és még jelentősebb ügyességgel nem egész negyed százezer forintért vásárolt, németországi Citroën.