Érdemes-e várni a frissített verzióra? – Kia Sportage PHEV teszt

Tavaly év végén a Kia leleplezte Koreában a jelenleg futó, ötödik generációs Sportage frissített verzióját. Egyelőre kevés technikai adatot tettek közzé, ráadásul az ottani és az európai kivitel némiképp eltér egymástól, így nem érdemes hosszútávú következtetéseket levonni a márka hazájában gyártott modellből. Az viszont már most biztos, hogy a nekünk szánt frissített SUV gyártása júniusban indul a kontinensünkön, és várhatóan augusztusban be is vezetik itthon. Ennek fényében nem nehéz kilogikázni, hogy a mostani tesztalanyunk napjai erősen végesek az újautó-piacon. Ugyanakkor ez korántsem jelenti azt, hogy eljárt volna felette az idő. Az tény, hogy a 2021 nyarán bemutatott formaterv kilóg a legújabb Kiáknál megszokott, szögletesebb vonalvezetésű autók sorából (a frissítés többek között ezt orvosolja majd), de a Sportage megjelenése még ma is frissnek, modernnek hat, vagyis kifejezetten időtállónak bizonyult az eredeti koncepció.

A tesztpéldány a jelenleg kapható legmagasabb felszereltségi szintet, a GT-line-t kapta, ez pedig főként az utasteren érhető tetten, bár a hűtőmaszkon és a csomagtér-ajtón is akad egy-egy plakett ennek apropóján. A "nagy digitalizáció" korában üdítő olyan autókba ülni, mint a Sportage, hiszen rengeteg fizikai gomb található benne, külön klímapanellel, de azért itt is tekintélyes méretű tabletekkel találkozni, ugyanis a kormány mögött 12,3 col átmérőjű a digitális műszeregység, míg középen egy ugyanekkora multimédiás érintőképernyő trónol.

A gombok elrendezése kiváló, minden logikus helyre került, és az anyaghasználat is rendben van a legtöbb helyen. A kormány bőrözése külön említést érdemel, remek érzés hozzáérni, és külön plusz pont, hogy itt nem erőltették az érintésérzékeny felületeket. A két ülés közötti konzolon is ügyesen rendezték a gombokat, habár a zongoralakk burkolat kényes, főleg, hogy itt található az indítógomb, a hatfokozatú automata váltó tekerője, de a kormány- és ülésfűtés kapcsolói is, a két pohártartóról már nem is beszélve. Telefontöltő pad is található a tesztpéldányban, a műszerfalba süllyesztve, többek között egy USB-A és egy USB-C bemenet társaságában.

A GT-line kivitelben az ülésekre egyáltalán nem lehet panasz. A kárpitozás kiemelkedően jó, elöl és hátul is bőséges a térkínálat, sőt, a konkrét példányban még a hátsó fotelek is fűthetőek. Jelen esetben a Sportage palettáján az egyik legszűkösebb a csomagtér a PHEV hajtás miatt, de így is 540 literrel lehet gazdálkodni, a hátsó ülések lehajtásával pedig 1715 literre módosul a hasznos űrtartalom.   Bár a tesztpéldány még zöld rendszámmal járt nálunk, ám idén - ahogy az összes PHEV - már ez is csak fehér hátterű hatósági jelzéssel kerülhet forgalomba. A konnektoros hibrid Sportage szívét 1,6 literes, négyhengeres benzines erőforrás adja, amely önmagában 160 lóerőre és 265 newtonméterre képes. Ehhez társul a 91 lovas villanymotor 304 newtonméterrel. A rendszerteljesítmény 245 lóerőre, és 350 newtonmétrre jön ki. A PHEV kivitel minden esetben hatfokozatú automata váltóval és összkerékhajtással készül. A hajtásláncot pedig a 13,8 kilowattórás akkumulátor teszi teljessé.

A gyári értékek szerint vegyes használatban 64-67 kilométert képes megtenni kizárólag villanyhajtással, a tesztidőszak alatt pedig csupán néhány kilométerrel maradt el ettől, egész pontosan 59 kilométert tudtam kihozni belőle. Természetesen a rendszer nem hagyja csutkára lemeríteni a telepet, 15-17 százalékos töltöttségnél automatikusan átvált HEV üzemmódra, és onnantól full hibridként funkcionál. Vegyes használatban (vagyis a benzinmotort és a villanyhajtást felváltva használva) szintén remek értéket produkált, ugyanis 100 kilométerre vetítve mindössze 2,97 literrel működött (a vonatkozó gyári érték egyébként 1,1 liter). Ha az akkumulátort kivesszük a képletből, akkor sem hajmeresztő az étvágya. A tesztidőszak alatt 7,46 l/ 100 kilométerre jött ki a matek , de a közel 3 literes fogyasztás mégiscsak barátibb, szóval nem érdemes a töltéssel spórolni.

Összességében tehát a Sportage még közel 4 évvel a bemutatása után is egy remek SUV, és remélhetőleg a frissítés csak javítani fog ezen, talán megjelenik a DC töltés a PHEV-eknél, és akkor szinte biztos, hogy még több fog belőle fogyni. A Sportage ötödik generációjával nem most találkoztam először. Két éve egy zsolnai Kia gyárlátogatás alkalmával oda-vissza volt szerencsém vezetni Budapestről, a menetkomfortja pedig már akkor meggyőzött. A maratoni út során is kényelmesnek bizonyult, és a vezetéstámogatók többsége is kiválóan végezte a dolgát. Tehát hosszabb távon már bizonyított, így most főként a városi használatra fókuszáltam a tesztidőszak alatt. A futómű ezúttal is meggyőzött: a helyenként botrányos minőségű fővárosi szakaszokon is szépen kimozogta az úthibákat, pedig a tesztpéldányra is méretes, 19 colos felnik kerültek, mégsem túl kemény a rugózás. A 4,5 méteres hossza urbánus környezetben tud  problémás lenni - főként parkolásnál - de ezt is nagyban megkönnyíti az autó, hiszen a 360 fokos kamera remek minőségű képet közvetít, de ha még ez is túl melós feladat lenne, akkor egy "parkoló inas" segíti ki a sofőrt.

Na de mennyit is kérnek mindezért? A legolcsóbb Sportage modellek már 11 millió forint környékén elérhetőek, viszont ha a PHEV hajtásláncra fáj a vásárló foga, akkor minimum 17 649 000 forinttal kell számolnia, amelyhez a Gold felszereltség tartozik. Ha a képeken szereplő GT-line a favorit, akkor 19 849 000 forintra módosul az ár. A tesztpéldány ezen felül egy 175 ezer forintos metálfényezést kapott, illetve az Ülés csomagot (műbőr hát és ülőlap / Suede oldalbetétek, memória funkció a vezetőüléshez, szellőztethető első ülések) - utóbbit 400 ezer extra forintért. Így az egzakt példány ára 20 424 000 forint. Végső soron tehát nagyon is érdemes még a frissítés előtti példányokra is lecsapni, mert áremelkedésre lehet számítani idén.