Győzelem: hazaértünk az eTourról

Versenyen kívül már sima ügy lesz a villanyautós hazajutás - gondoltam magamban tegnap reggel. Ritka kényelmesen sikerült összeszedelődzködni, már időnyomás nélkül írtam össze a töltőhelyeket. Két okból is próbáltam az ingyenes helyekre gyúrni, egyrészt nyilván fontos a költségcsökkentés, de az is biztos, hogy a töltőoszlopoknál jellemzően nem magával az áramellátással, hanem az azonosításhoz szükséges informatikai háttérrel adódhat gond. [BANNER type="1"]
Salzburgból hazafelé 566 kilométert kellett megtenni, akár három töltéssel is sima ügy lehetne. Pláne úgy, hogy az előző napok igencsak takarékos vezetésének köszönhetően reggel 310 kilométeres hatótávval köszöntött a Focus. De persze hazafelé már gyorsabban jöttünk, 200 kilométer a reális hatótáv autópályán. Ha pedig gyorstöltővel csak 80%-ig toljuk fel az akkut, akkor inkább 180-nal érdemes számolni. Az első ingyenes címre már nem egész 100 kilométer után rárepültünk, a következő jött egy újabb bő 100 múlva. Végül kiderült, hogy nem volt ingyenes, de működött PlugSurfing kártyámmal, és kemény 3,7 eurómba került a betöltött 12,7 kWh áram. Ez is öröm, hiszen publikus töltőhelyen ilyen "olcsón" még nem töltöttem, a hazai lakossági tarifához mérten persze több mint dupla árat fizettem. Majd irány Bécs, mitfahrerem ugyanis ott szállt ki. Volt dugó és dugókerülés is Bécs körül, mind a Google, mind az autó navigációja elég érdekes kanyarokat tett, aztán egy lehajtót sikerült nekem elszúrni (Bécsben azért nem nehéz belebonyolódni a lehajtókba), és már Schwechat felé tartottunk. Mivel épp elhajtottunk azon töltő előtt, ahol először sikerült 1,5 héttel ezelőtt Ausztriában töltenünk, gondoltam, a biztonság kedvéért ismét megteszem.
Fura volt, hogy egy BMW i3 nem a CCS, hanem a jóval lassabb Type2 csatlakozós AC töltőt használja, de nekem persze jó, mert felcsattanhatok a CCS-re. Na persze a BMW sem véletlenül nem azt használta, ott ugyanis nem tudtuk elindítani a töltést. Háromszori próbálkozás után tovább indultunk, hiszen eleve kinéztem egy Bécsi töltőt, ahol egy ebéd erejéig akartam amúgy is tölteni. Végül persze vacsora lett abból, ugyanis az a töltő sem indult el, az ügyfélszolgálat pedig annyit tudott mondani, hogy mennie kellene, ha mégsem, akkor keressek egy másik töltőt. Csókolom, van 7 kilométer hatótáv az autóban, és ez a második felkeresett hely! Nem baj, szerelőt akkor sem tudnak küldeni - kaptam a választ. Irány a 3,5 kilométerrel odébb lévő svéd bútoráruház, ahol legalább CCS töltő is van. Na, ott az egész oszlopra rá volt már matricázva, hogy nem működik.
A kocsiban 3 kilométer hatótáv, a negyedik megpróbálandó töltő 3,4 kilométernyire. Irány oda, csigatempóban! Siker, hiszen 1 kilométer maradék hatótávval értünk oda. A töltő egyik oldala ismét nem indítja a töltést, a másik viszont igen. Egy lavina esett le, gyomorgörcs elkezd feloldódni, indul a töltés 1%-ról. Uberrel (mert ha megbízható töltőhálózat nincs is, de ilyen azért van Bécsben) végül 3 euróért jutottunk el oda, ahova tartottunk, és ahol elvileg konnektorról tudtam volna tölteni az autót, de nem bíztam abban, hogy abból elegendő hatótávot szerzek ahhoz, hogy eljussak a következő működő villámtöltőig. Végre egy meleg étkezés, nem is rossz, sőt, az elmúlt másfél hét legjobbja - mondjuk ezt a címet nem volt nehéz megszerezni, ugyanis meleg ételhez alig jutottunk az eTour alatt, szinte egész nap vezettünk, netán töltöttünk. Aztán vissza az autóhoz, ami bő 2 óra alatt bő 40%-osra szívta magát, így már 100 kilométer feletti hatótávot adott. Kinéztem, hogy a határig 4 Smatrics villámtöltő is szinte útba esik, ha azonban egyiken sem indul a töltés, akkor baj van, mert utána a magyar oldalon sokáig nincs. Mázlim volt, már az első működött, 80% fölé toltam az akkut, majd irány Tatabánya, ahol a Delphinél az elmúlt 1,5 hétben harmadjára töltöttem, hibátlanul.
Nos, ilyen a villanyautózás hosszú távon, egy kicsikét macerás, adódhatnak benne kihívások. Ha viszont a naponta megtevendő távolság a hatótávon belüli, csendes és tiszta üzemével a villanyautó abszolút ajánlható. A Focus még akkor is kiválóan szolgálónak mondható, ha nálunk adódott az összességében csaknem 6 ezer együtt töltött kilométer alatt egy hiba is. Több keserűséget okoztak a nem működő töltők. És meg kell jegyezzük, az egész út során nem találkoztunk annyi hibás töltővel, mint az osztrákoknál. Így tehát tapasztalatként azt mondom, nem is rossz a hazai töltőhálózat. Persze remélem, hamarosan nálunk is lesz az autópályákon 100 kilométerenként villámtöltő, úgy villanyautóval is gond nélkül bejárható lesz az ország, ami vélhetően még többeket billent majd a drága belépőjű, de otthoni töltéssel alacsony üzemköltségű és nem utolsó sorban tiszta és csendes villanyautózás felé. A költségek összesítésével még tartozom, jönni fognak.
Tovább az eTour sorozat további cikkeihez. [hirdetescimke] Töltőpartnerünk a Schneider Electric, vezetéstechnikai partnerünk a Groupama Tanpálya[/url].