Legális gyorshajtás az M0-on

Villany Porsche? Nem az igazi!

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Abszurd, de létezik olyan szituáció, amikor szinte senkit nem érdekel, hogy épp egy Porschét vezethet, ilyen ugyanis, amikor a 911-es épp nem más, mint a Siemens elektromos hajtásláncának csomagolása.

Nem állítunk valótlanságot azzal, hogy német állami támogatással hajthattunk egy Porschét a Budapestet elkerülő M0-ás autóúton, sőt, legálisan az ott megengedett tempó felett és benzinégetés nélkül! Ez utóbbi mondatnak természetesen minden kijelentése magyarázatra szorul. A Porschékat már 1975-óta tuningoló, bajorországi RUF manufaktúra ugyanis a Siemens-szel együttműködve, Németország Környezetvédelmi Minisztériumának támogatásával készítette el teljesen emissziómentes, elektromos hajtású 911-esét, s az idén áprilisban a Hannoveri Autókiállításon debütált ínyencség Németország után elsőként épp nálunk, nevezetesen a bővítés alatt álló M0 még átadás előtti déli szektorában várta próbakörre az újságírókat.

Noha a Magyarországra hozott, 997-es gyári kódú 911 Carrerán alapuló, 180 kW, azaz 245 lóerő teljesítményű, Siemens villanymotoros eRUF Roadster a gyári adatok szerint 7 másodperc „körüli” 100 km/órára gyorsulást ígér, és akár 220 km/órás tempót is tudhat, a még teljes mértékben tesztelés és fejlesztés alatt álló prototípus próbája nem hagyott maradandó élményt. Vérpezsdítő motorhang nélkül, halk villanymorajlással és nem túlzottan vehemensen kúszik felfelé a tempó, illetve a Porschék középső fordulatszámmérőjének helyére tett analóg sebességmérő, miközben lépked az eredeti, digitális is. A gyári mitfahrer 100 km/órás tempót engedélyezett, voltaképp ez is több, mint az M0 ezen szakaszán amúgy megengedett, a lezárt területen persze jó lett volna komolyabban odalépni az elektromos autónak. Talán a Porsche remek futó- és kormányműve miatt is, de ez a sebesség sétának tűnt. A száguldástól való visszatartás persze érthető, a padlógázas 100 km/órára gyorsításokból a tapasztalatok szerint mintegy fele annyit tud az eRUF alapváltozata, mint kilométerekből, a 29 kW-os lítium-ion akkumulátorokkal ugyanis kb. 150 kilométer a hatótáv, az akkumulátor szintjelzője pedig cirka 30 próbakör után már félállást mutatott. A töltés nem gyors, még a 16 Amperes, 7 kW teljesítményű gyorstöltéssel is kell 4 óra, mire az akkuk telítődnek.

Nem titok persze, hogy a tuningolásban mester RUF rögtön háromféle verziót is készített a villany-911-esből, s a Magyarországra hozott csupán az alapváltozat - teljesítmény és akku-kapacitás tekintetében is van még lehetőség. Mindegyik eRUF azonos 911 Carrera verzión alapul, de a második lépcsősbe már kettős, 250 kW (340 LE) összteljesítményű Siemens motor és önzáró differenciálmű is kerül, ezekkel 5 másodperc körüli 100 km/órára gyorsítást és 36,6 kW-os akkumulátoraival 200 kilométeres hatótávot ígér. A harmadik verzió sem teljesítményével, sem akkumulátor-kapacitásával nem különbözik az előbbitől, ám differenciálmű nincs benne, a hátsó kerekeket a két, hátra épített villanymotor azonban különálló váltón keresztül hajtja – e verzió a többinél ugyan szerényebb, „mindössze” 180 km/órás végsebességre képes, de (200 kilométeres) hatótávjával és (0-100 km/h: 5,0 s) menetdinamikájával a kettes verzióval egyező értékeket hoz. Mindegyik eRUF elektromos hűtéssel/fűtéssel szerelt, sőt, a legjobb hatásfok érdekében akkumulátoraik is temperáltak, s annak kitapasztalására, hogy a három közül melyik verzió a leginkább életképes, mindegyikben adatgyűjtő egység rögzíti az utazások hosszát, energia-felvételét és a töltések részleteit. A RUF ezen adatok elemzése alapján kívánja kidolgozni elektromos, szériagyártásban is várható sportkocsiját, mellyel kapcsolatban egyelőre csak az biztos, hogy villanymotorját a Siemens adja majd.
RUF – benzinkúttól a villanyautóig
A több, mint 70 éves múltra visszatekintő Auto-RUF autójavítót 1939-ben alapította az idősebb Alois Ruf. Az első világháborút túlélt műhely a világégés végeztével egy benzinkúttal is bővült, 1955-ben pedig busztársaságot is alapítottak a garázs mellé. A hatvanas években már jelentős Porsche-szerelési tapasztalatra tett szert a csapat, de az igazi márkakapcsolat csak másfél évtizeddel később született meg. Miután 1974-ben, Alois halála után az ifjabb Alois Ruf 24 évesen vette át a cég vezetését, ő kifejezetten a sportautók felé kívánt nyitni. Nem kellett sokat várni az első, RUF által finomított modellre, mely 1975-ben érkezett, s két évvel később, már nem csak a 911-ből, annak Turbójából is létezett RUF variáns. A kis manufaktúrát 1981-ben, azaz pontosan 30 éve ismerte el önálló márkaként a német Közlekedési Hatóság, s azóta autóik nem csak önálló márkanévvel, de saját alvázszámmal készülnek.
A temérdek RUF közül mindenképp említésre méltó az 1987-ben Nardo versenypályáján 342 km/órás tempót elért, 469 lóerős, dupla turbós Yellowbird – a kilencvenes évek közepén ilyen motorból már 520 lóerőt préseltek ki, és 2002-ben az ugyanilyen erős Rturbo 345 km/órás sebességet tudott. 2007-ben önálló fejlesztésként mutatkozott be a legkomolyabb szupersportautók, például a Bugatti Veyron ellen is szánt, 700 lóerős RUF CTR 3, melynek gyártása 2008-ban el is kezdődött, ám az év októberében a RUF bejelentette elektromos autóját, az eRUF Roadstert, mely a 2009-es Genfi Autószalonon már a Siemens 270 kW-os, 367 lóerős villanymotorjával és 5,0 másodperces 100 km/órára gyorsulással, 250 km/órás végsebességgel debütált. Azóta csak keveset józanodott, s néhány működő példánnyal meg is valósult, a cég vezetői pedig hamarosan sorozatgyártásra kész modellt ígérnek – a RUF tehát örök, de a cég benzinkútjának már nyilván nem jósolnak évszázados jövőt.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?