Magyarország mentőautói 1948-tól napjainkig

Érdekesen alakult az utóbbi 70 évben az OMSZ járműparkja

Tudtad, hogy még Dodge mentőautók is szolgáltak Magyarországon? Gyorsan végigszaladunk az OMSZ mentőautó történelmén!

Sajnos napjainkban fokozott igénybevételnek teszi ki a járvány az országos mentőszolgálatot, úgy a személyzetet, mint a járműveket. Persze a mentősök dolga soha nem volt egyszerű. A mai Országos Mentőszolgálat 1948. május 10-én alakult, tevékenysége az egész országra kiterjed, és összesen 255 mentőállomás van Magyarországon. Persze a kezdetekkor még csak 76 volt, ahol összesen 399 ember dolgozott, az autópark pedig 156 darabot számlált. Nem volt könnyű a helyzet, hiszen a második világháborút követően a német csapatok szinte az összes egészségügyi felszerelést magukkal vitték. Szóval tényleg a földről állt fel a hazai mentőszolgálat. Az első ecsetkocsik egyike a Fiat 1100-asból kialakított jármű volt. Az olasz gép modern, de szűk betegterében egy fix és egy lehajtható pótágy kapott helyet. Motorja 1089 köbcentis volt, amely 35 lóerőt tudott, és négyfokozatú, manuális sebességváltó társult hozzá. A típust egészen addig használták, amíg a szintén hófehér Nysa mentőautók ki nem szorították az 1960-as évek elején.
Hirdetés
Ám 1957-ben, az ’56-os szabadságharc leverését követően a Nemzetközi Vöröskereszt adományaként érkezett 2 db Dodge "Job-Rated" (és egy Opel Blitz), amik csatlakoztak a rohamkocsi-szolgálathoz. Itt érdemes megjegyezni, hogy a világon elsőként nálunk indult ilyesmi 1954. március 29-én az OMSZ Markó utcai Központi Mentőállomásán. Eleinte szintén amerikai International, illetve keletnémet IFA Phänomen modellekkel. Utána érkezett a már említett két Dodge. Ők 1964-ig maradtak szolgálatban. Motorjuk soros hathengeres, 3800 köbcentis volt 92 lóerővel, amelyhez 3 fokozatú manuális váltó csatlakozott.
Hirdetés
Majd jött a Nysa, amely egyben az egységesített járműpark része lett. A lengyel gyártó összesen 8100 mentőautót készített az OMSZ számára. Egészen pontosan NYSA 520 S, 521 S és 522 S modellek érkeztek, amelyekkel 30 év alatt 51 millió beteget szállítottak, valamint 1 milliárd (!) kilométert tettek meg velük a hazai közutakon. Hajtásukról 2120 köbcentis, 70 lóerős benzinmotor gondoskodott, eleinte 3 fokozatú manuális sebességváltóval, amelyet később négyfokozatúra cseréltek. Azonban a NYSA korszakban is akadtak még más mentőkocsik. Például az UAZ 452-es, annak érdekében, hogy a kevésbé urbánus terepen is tudjanak segíteni a bajbajutottakon. Az 1970-es években beszerzett UAZ mentőautók 25 éven át szolgáltak, majd 1995-ben Mitsubishi L300-asokra cserélték őket. Az UAZ-okban négyhengeres, 2445 köbcentis benzinmotor dolgozott 70 lóerővel, manuális, négyfokozatú váltóval és persze összkerékhajtással, amit az L300-ban is megtalálhattunk.
Hirdetés
Említést érdemel még a Robur LO 2500-as is, amely 1964-től az 1970-es évek második feléig maradt szolgálatban. Az NDK-ban gyártott járművek először Budapesten kezdték a munkát, később jutott belőlük a többi nagyvárosba is. Ideális mentőautónak bizonyult, hiszen hatalmas betegterében még kézmosó csapnak is jutott hely. Hajtását 3346 köbcentis dízelmotor biztosította, 70 lóerővel, négyfokozatú manuális sebességváltón keresztül. A Mercedes-korszak is elkezdődött az 1970-es évek közepén a 309-es típussal. Az első példány az OMSZ működésének 25. jubileumi évében kezdte meg működését. Betegterét – amely egy légtérben volt a vezetőfülkével – a mentődolgozók alakították ki, társadalmi munka keretein belül. Benzinmotorja a 2307 köbcentiből 90 lóerőt hozott ki, négyfokozatú, manuális sebességváltón keresztül hajtott. A 309-est talán nem meglepő módon a 310-es követte, az 1980-as években. Ezekben a rohamkocsikban már 2,5 literes dízelmotor duruzsolt 101 lóerővel és ötfokozatú manuális sebességváltóval. Ezt követően, az 1990-es évek közepén a 210-es modellek is felbukkantak az esetkocsik között. Nagy segítséget jelentett az elődökkel szemben, hogy itt már két oldalról is megközelíthetővé vált a betegtér a tolóajtóknak köszönhetően. Ezekben a mentőautókban 2,3 literes dízel dolgozott 101 lóerővel, 5 fokozatú manuális váltóval. Egy kicsit vissza kell azonban ugrani még a ’90-es évek elejére, hiszen Toyota Hiace modellek is érkeztek hazánkba. Először 120 darabos flotta, amelyek szolgálati idejük alatt a legmegbízhatóbb járművek közé tartoztak. Az első példányokban még benzinmotorral érkeztek, majd nagyobb számban jöttek a 101 lóerős dízelek. Az ezredforduló után váltotta le őket a Ford Transit, először 2004 nyarán. A Transitok még tágasabb teret nyújtottak, kétliteres TDCi motorjuk 125 lóerőt mutatott fel, ám tartósság kapcsán nem értek fel a Toyotákhoz. Mindeközben azért a Mercedesekről sem feledkeztek meg. 1997-ben Mercedes Sprinterek álltak munkába rohamkocsiként. 2295 köbcentis dízelmotorjuk 143 lóerővel mozgatta a mentőautókat, amelyek már egyre inkább a személyautók komfortját nyújtották a vezetőnek, ami bizony fontos annak érdekében, hogy gyorsan és a lehető legbiztonságosabban lássák el feladatukat. Végül napjainkban a Sprinter 416/C modellek segítenek a betegek szállításában, amelyeken immár nem a fehér szín dominál. Sárga színük a fényvisszaverő csíkokkal jobban észrevehetővé teszi őket. A 2987 köbcentis dízelmotor pedig 181 lóerővel kellőképp erős a betegszállításhoz. Ha még részletesebben kíváncsi vagy ezekre a mentőautókra, illetve az Országos Mentőszolgálat történelmére, munkájára, akkor érdemes megnézned a Kresz Géza Mentőmúzeumot is Budapesten a Markó utca 22. szám alatt, természetesen a járvány elmúltával. Arról se feledkezz meg, hogy az Országos Mentőszolgálat Alapítványnak is segíthetsz adományokkal, például a személyi jövedelemadód 1 százalékának felajánlásával.
Hirdetés
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2021.01.16. at 08:20
    Permalink

    Egy kis plusz információ a történet elejéhez (Autó-motor 1949.06.01)

    „Május 10-én, az Országos Mentőszolgálat egyéves születésnapján ünnepélyes keretek között adták át a forgalomnak azt a 30 vadonatúj, hófehér mentőautót, amelyből 18-at a 3 éves terv során megszavazott tervhitelből, 12-öt pedig a Mentők szilveszteri gyűjtéséből vásároltak.

    Az új kocsik közül 24 db. Fiat 1100 gyártmányú. Ezeket a kocsikat a Fiat-gyár szabványos, zárt teherkarosszériával szállította. Az átalakítás és a belső berendezés munkáját a MOGÜRT dolgozói végezték el. A nagy befogadóképességű Fiat-mentőkocsikon szükség esetén 2 hordágy is elhelyezhető, úgy hogy még a mentőorvos részére is marad hely a kocsi belsejében.”

    A 6 fennmaradó mentőautó Skoda típusú volt.

  • 2021.01.19. at 20:13
    Permalink

    De jó volt elolvasni, köszönöm.
    Gyerekkoromban Robur-ral vittek ki minket a búzába dolgozni, olyan kemény volt a hátsó rugózása, hogy minden nap úgy beszúrt az oldalam, hogy levegőt is alig tudtam venni a fájdalomtól. Ha a mentőautó is olyan volt, a fekvő betegnek felérhetett egy csontkováccsal 🙂
    Rég láttam már NYSA-t, nagyanyám nyisának hívta (ny-el).

Vélemény, hozzászólás?