Még ma is gyönyörű az Alfa Romeo ikonikus sportautója

Lassan 15 éve, hogy bemutatták a múltat idéző, ám jövőbe tekintő Alfa Romeo 8C Competizionét

8C, mert nyolchengeres, és Competizione, mert verseny. Ennyi elég is, hogy meggyőzzön minket sportautójának olaszos szenvedélyességéről és Ferrarikkal vetekedő menetteljesítményéről az Alfa Romeo.

Az Alfa Romeo 8C Competizione egyszerre tette tiszteletét az autógyártás korai időszakai előtt és vetítette előre a márka jövőjét. A 2003-as Frankfurti Autószalonon nagy port kavart koncepcióautó alapján született 2006-os sorozatgyártású változat egy pillanatkép a járműipar két nagy korszaka közötti átmeneti állapotból: abból az időből, amikor talán utoljára készítettek tömeggyártó márkák nagy lökettérfogatú, turbó és villanyhajtás nélküli erőforrásokat, mint ahogy azt előtte egy évszázadon keresztül tették, és amikor a limitált széria még valóban limitált és ritka volt - a menetteljesítmény terén pedig már a jövőbe tekintett, hiszen még mai sportautók is megirigyelhetik a 4,2 mp-es 0-100 km/h-s gyorsulást.
Hirdetés
A mára ikonikussá vált Alfát egy 4,7 literes V8-as hajtotta 450 lóerővel, a lazább környezetvédelmi előírások és hangszennyezésre vonatkozó szabályok miatt turbó és hangtompítás vagy mesterséges beltéri hanggenerálás nélkül - a 8C Competizione morgása olyan, amilyet jó ideig nem fogunk hallani egy új autóban. A korlátozásmentes autógyártás egyik hattyúdala ez, ezen belül pedig az Alfa Romeo múltjának feltámasztása is: a hátsó tengely fölé helyezett sebváltó egy olyan elrendezés volt, amit már a '90-es évek eleje óta nem használt a márka. Jól tették, hogy visszahozták, a könnyű anyagok, mint például a szénszál, titán és alumínium felhasználásával párosítva ez remek súlyeloszlást szavatolt a kupéban, ami a precíz felfüggesztéseken keresztül fantasztikus vezethetőséget eredményezett.
Hirdetés
A stílus terén igazi összekötő kapocsnak számít a 8C Competizione a múlt és a jövő között. A jellegzetes trilobo, azaz a pajzs alakú, Alfa Romeo emblémát magába foglaló hűtőmaszk és az ezt kiegészítő két további légbeömlő (a "bajusz") hármasa a 6C 2500 Freccia d'Oro óta a márka meghatározó arca, a Giuliettákon és Giuliákon régen ez díszelgett, csakúgy, mint a jelenlegi, új generációkon is. Az első fényszórók a 33 Stradalét, a hátsó traktus az 1961-es Giulia SZ-t, a hátsó fényszórók pedig a Giulia TZ-t idézték meg. A gömbölyded, mégis sportos vonalak ugyanakkor a későbbi modellek kinézetét is meghatározták, még a kis MiTo is a 8C-ből inspirálódott. Az egyértelmű utód azonban a 4C: az apró méregzsák négyhengeres, 1750 köbcentis motorja viszonylag szerény 240 lóerőt adott le, ám a középre beépített blokk miatti jó súlyeloszlás, illetve a puritán beltér és a könnyű anyagok széleskörű használata által alig maradt el nagytestvérétől, 0 és 100 km/h között például csupán 3 tizedmásodperccel. Ez utóbbi modell már korlátlan darabszámú volt, a 8C Competizione viszont limitált kiadásban érkezett - akkor, amikor ez még ritkasága miatt jelentett is valamit. Ma minden hónapban bemutatnak egy korlátozott darabszámú modellt, amiből több ezer példány készül, a 8C-ből viszont csupán 500 (és még 500 a nyitott tetős változatból). A nagy várakozás és a sikeres bemutató miatt ezek mind el is keltek szinte azonnal, még a gyártás kezdete előtt - sőt, néhány hét alatt majdnem háromszor ennyi érdeklődő szerette volna megvásárolni. Jómagam egyetlen egyszer láttam egy 8C Competizionét, ahogy egy szabadtéri parkolóban kitűnt élénk piros színével. Volt még ott 911-es Porsche és M4-es BMW is, de csak az Alfa körül láttam járókelőket megállni, hogy megcsodálhassák ezt a ritka szépséget.
Hirdetés
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2020.08.04. at 22:23
    Permalink

    Ez egy valóban gyönyörű modell, és a műszaki tartalom is méltó (ilyen formában még a badge engineering is szekszi 🙂 ).

    Ha jól emlékszem ez még Kalbfell Regnálása idején született, hihetetlen hogy mennyi tehetséget kergetett el Marchione…

    Annak idején igencsak drága volt a modell, nem gondoltam volna hogy alig lesz értékvesztése, mostanra pedig már az összes tulaj a pénzénél van (ha nem dől össze az egész luxusautó-gyűjtői piac).

Vélemény, hozzászólás?