Korábban már járt nálam a hetedik generációs Mustang legnagyobb durranása, a Dark Horse változat, amely még új emblémát is kapott a kékoválos marketingesektől, jelezvén, hogy a legélesebb verzió a modellpalettán (A GTD most nem játszik itt, mert az konkrétan egy utcai versenyautó). Ám felmerülhet a kérdés, hogy szüksége van-e a Mustangnak ilyen egyedi szériákra, ha amúgy is ott a GT, illetve annak kabrió változata?
Annak érdekében mindenképp, hogy pörgesse a nevet a sajtóban és a közösségi médiában, de nyugi, mindenki boldog lesz, aki megelégszik a GT változatokkal. Mert ezek sem épp a visszafogottságukról híresek. persze picit más a lökhárító, mások a díszbetétek, de a lényeg, az ötliteres, szívó V8-as változatlan. Így már csak az a kérdés: melyik a jobb, a kupé, vagy a kabrió?
Erre a kérdésre csak szubjektív választ tudok adni, a végén elárulom majd, hogy én melyiket vinném haza, de azért megpróbálom objektíven is kifejteni a dolgot. Akiknek fontos a formaterv mint "művészi"kifejezőeszkiöz, szinte biztosan a kupét fogják szebbneklátni. Ez ad ki egy egységes egészet a gyönyörűen lejtőt tetőívvel, a klasszikus fastback formát nehéz nem szeretni. Az igaz, hogy hátrafelé nem teszi lehetővé a jó kilátást, de ez egy ilyen hosszú orrú és rövid farú autónál semmiféle nehézséget nem jelent, hiszen a külső visszapillantókból is könnyen látható az autó vége. Ugyanitt a vaskos combjai is tükröződnek, ami mindig elégedett mosolyt csalhat az első utasok arcára, hiszen ők ezt minden alkalommal látják, ha belenéznek a tükrökbe. A hátsó utasok közben visszaszámolnak, hogy mikor szállhatnak ki, persze csak akkor, ha túl magasra nőttek. Már az itthon átlagosnak számító 170 centivel is kevés a fejtér, pedig a hátsó fotelek is kényelmesek, annak ellenére, hogy nem sok lábtér marad, főleg, ha a sofőr is magas. De ez az autó úgyse erről szól, az ráadásul inkább pozitívum, hogy ha nagyon muszáj akkor be lehet ültetni hátra még két embert, vagy akár gyerekülést ISOFIX bekötési pontokkal, emellett van 372 liternyi csomagtér is, ami szintén nem kevés.
Elöl viszont nagyszerűen lehet terpeszkedni a sportülésekben. Nagyon gyorsan úgy érezhetik az itt utazók, hogy szinte az ö testük köré öntötték az autót. A sofér tökéletes karimavastagságú kormánykereket foghat, illetve visszatértek a választókarhoz a 10 fokozatú automatikus sebességváltónál. Itt kell megjegyeznem, hogy a kupéhoz ez nem illik. Ide kell a manuális szerintem! A digitalizációt meg csak azért tudom megbocsátani, mert előhívhatók a régi Mustangok műszeregységei, de az előző generáció billenőkapcsolói nagyon hiányoznak.
A kabrió egyik előnye itt domborodik ki, ugyanis a hátul utazóknak végtelen fejtér áll rendelkezésükre. A Mustang adta örömöket tehát a kabrióban többen tudják ténylegesen élvezni.
Vezetni ugyanúgy nagyszerű élmény a GT-t mint a Dark Horse változatokat. A V8-as hangja megunhatatlan, de kicsit gyengébb, mint a sötét lóé, bár a 446 lóerő a 454 helyett igazából nem érződik. Lehet, hogy egy körön Laguna Secában mérhető néhány tizedben az erőkülönbség, de normális utcai használatban nem. Őszintén szólva az autó viselkedésében sem éreztem különbséget, ez nem olyan mint az előző generációban pl. a Mach 1, ami érezhetően más futóművet kapott. Szóval a GT kupé mindenben megfelel azok elvárásainak, akik egy V8-as póniautóra vágynak. Az amerikai hangulat garantált, a többi közlekedő autósok és járókelők közötti népszerűség szintén. Ez is a Mustang varázsához tartozik. Valószínűleg népszerűbb leszel bármelyik német prémiumnál az utakon.
Na, ezt szorozd meg tízzel, és megkapod a kabriót! A kasztnija jobban csavarodik az tény, de érezni csak olyan ritka alkalmakkor fogod, amikor nagyon sűrű egymásutánban vannak a keresztbordák az utakon. Amúgy meg a cirkálásról szól ez a műfaj, és nem a köridők hajszolásáról. Amint lenyitod a nagyon egyszerűen kezelhető vászontetőt duplájára emelkedik a libabőr faktor, ahogy a Coyote V8-as utánozhatatlan hangja megcsapja a füleidet. A hátra kilátás is megoldódik, továbbá a város, vagy épp a természet zajai szűretlenül ostromolják az érzékszerveidet és azonnal elfelejted minden gondod-bajod. A Mustang kabrió egy terápia, egy doboz multivitamin. Ami még azokra is hatást gyakorol, akik nem benne ülnek. A feljebb említett népszerűséged is a duplájára nő egy ilyenben, főleg a bronzcsomaghoz járó színes felnikkel, emblémával, és ha mindezt az olvadt bíbor (Molten Magenta) színű karosszériával vadítod.
A kabrió vezethetősége ugyanolyan élvezetes. Pontos a kormány, megfelelő a visszajelzés mennyisége. Kicsit nagy a fordulókör, ami kövér gázzal javítható. Ficánkol rendesen ez a vadló, kell a rutin, de ettől is olyan vigyorogtató az egész. Ide már illik a tízgangos automatikus sebességváltó. Semmi keresnivalója itt a kemény kuplungpedálnak, hiszen a kabriót máshogy kell élvezni és az csak elvonná a figyelmet. A Kúton kicsit összeszorul a szíved, mert míg a manuális váltóval simán 12 liter körül tudod tartani az átlagfogyasztás, ha nem viszed túlzásba a motor túráztatását ( amit lépten nyomon kérni fog tőled a környezeted ), viszont az automata nem szerénykedik, a kupéval 15, a kabrióval meg inkább 16 körüli az átlag és nem nagyon vihető lejjebb. De amikor a parton, vagy a hegyen suhansz vele, akkor úgy fogod érezni, hogy minden forintot megér.
Apropó forint. A kupé az automatikus sebességváltóval 26 620 000 forintról indul (manuálissal 25,4 milla), míg a kabrió az automatával 28 420 000 forintról. Szóval 1,8 millió forintos a felár, ami nem kevés, de ha engem kérdeztek én erre gyűjtenék. Kupéként az éles Dark Horse lenne a favorit, de GT-ként a kabrió, Már az előző generációnál is ez motoszkált bennem, amikor a California Special volt a tesztautó. Nagyszerű élményautó Mustang GT kupé, de kabrióként az élmény hatványozottan növekszik. Vegyétek, vigyétek, amíg van! Ja bocs, a Ford vezérigazgató azt mondta, hogy "örökké" lesz, vagyis amíg a politika be nem tiltja. De szerintem nem fogják betiltani, mert abból lázadás és forradalom lenne.
