Melyik konnektorossal járunk jobban? Prius vs. Mini

Külön-külön írtunk már a - teljes nevén - Mini Cooper S E Countryman All4-ról és a Toyota Prius Plug-in Hybridről, amelyek első pillantásra aligha lehetnek egymás alternatívái, pedig mindkettő konnektoros, zöld rendszámra jogosult hibrid, ráadásul meglehetősen hasonló alapárral. Ugyanakkor a két autó elsőre úgy tűnik, hogy ég és föld. Pedig nem, nagyon sok hasonlóság van köztük, és az a meglepő, hogy mindkettő abban nagy, amiben igazából nem is várnánk. Külön-külön már bőséggel írtunk róluk, most viszont egymás mellett, hétköznapi használhatóság szempontjából is összemértük őket
Bár a Mini csupán 4,3 méter hosszú, így a konnektoros Priusnál csaknem 35 centiméterrel rövidebb, meg hát eleve Mini, a két autó közül az egyetlen ötszemélyes, de még szélső helyein is nagyobb lábhelyet adó, mint a jóval terebélyesebb Prius. Még a belső szélesség versenyben sem vérzik el a Countryman, hiszen ez a Mini már csöppet sem Mini. Olyannyira nem, hogy csomagtérben például nagyon keményen rálicitál a Prius Plug-in Hybridre, ami abban nagyon nem brillírozik. A konnektoros Prius csomagtere a kalaptartó alatt csupán 191 liter, tetőig pakolva 360, míg a Countryman alapból 405 litert ad, s persze ülésdöntéssel is több cuccot képes elnyelni, mint a Prius.

Míg a Prius józan szövetkárpitozással, egyetlen extraként az elvileg hatótávot növelő napfénytetővel járt nálunk, a Countryman nagyon dúsan felszerelve, csábító mogyoróbarna bőrkárpittal és nyitható tetővel. Így aztán hiába olcsóbb alapáron a konnektoros Mini a Toyotánál, a konkrét tesztautók közül a Toyota mutatott 3,5 millió forintos árelőnyt. A meccset persze nem ez fogja eldönteni, már amennyiben egyáltalán létezhet meccs, amiben valóban egymás ellen mérkőzik a két modell. Ám nyitottnak kell lenni, mindketten fel tudnak mutatni olyan jellemzőket, amiket pont a másik célközönsége várna.
A Countryman esetén ilyen a helykínálat, abszolút rendben van. Amúgy vezetési élményben nyilván nem ez, a közel 1,7 tonnás crossover a legjobb a márkánál, de persze az méretekhez és a tömeghez mérten itt is abszolút rendben van. A hajtáslánc a Priuséhoz mérten hagyományos elemekből épített. Az első kerekeket 6 fokozatú automata váltón keresztül hajtja a háromhengeres és turbós (136 LE, 220 Nm) benzinmotor, a hátsó kerekeket pedig egy 88 lóerős, 165 Nm nyomatékú villanymotor forgatja. Így megvan a fizikai kapcsolat nélküli összkerékhajtás, elektromos üzemben pedig hátsó a hajtás. Huligánkodásra perszer utóbbi nem ad módot, komolyabb gázpedáltaposásra - szinte észrevétlenül finoman - kapcsol be a benzinmotor, ami halk és minimális rezonanciát adó. Alapjárati rezonanciáról nem beszélhetünk, hiszen a gázt elvéve leáll, lassításkor a villanymotor generátorüzemben tölti az akkumulátort, ami itt a Priusénál szerényebb (7,6 kWh) kapacitású.
A Prius hajtáslánca egyrészt összetettebb, másrészt egyszerűbb. 1,8 literes, turbó nélküli, de Atkinson ciklusú és nem mellesleg a szériagyártású motorok körében a világ legjobb (40%-os) hatásfokú benzinese egy bolygóműbe hajt, amiben két villanymotor található. Hibrid üzemben az egyik, a 72 lóerős hajt, a kisebbik (31 lóerős) pedig generátorként áramot termel, motorfék üzemben persze mindkettő, elektromosban pedig mindkettő hajt, és úgy is egészen élénken mozog a Prius. Menetdinamikában persze jobb a Mini, már ha tapossuk. De a konnektoros hibridekkel épp nem az a jellemző felhasználási körülmény, hanem a benzinmotor nélküli használat, ha pedig arra törekszünk, a szerényebb saját tömegű Prius tűnik az élénkebbnek. És érdekes módon vezethetőségével, kormányzásával is. Ami a Mini esetén alapelvárás, az itt meglepetés. Hiába tűnik ufónak a Prius, jó vezetni, és ezt nem csak én mondom, aki köztudottan Prius-hívő vagyok, hanem a kollégák is egyetértettek benne. A Prius ráadásul úgy ad jó vezethetőséget, hogy konfekcióméretű 195/65 R15-ös abroncsain kényelmesebben is rugózik, mint a Mini az ő 225/55 R17-esein. A menet-, illetve hajtásmódok változása leginkább a kijelzőkön követhető, a motor itt is halk, az elektromos üzem pedig tovább élvezhető, a Prius 135, a Mini csak 125 km/órás tempót tud tisztán elektromosan.

A szélesebb abroncs nyilván jobb kanyartempót enged, de a fogyasztást is növeli. Márpedig abban gyári érték szerint is óriási a különbség: míg a Prius kereken 1, a Mini 2,3-2,1 literes katalógusértéket ad meg. Ráadásul a Priusé sokkalta könnyebben hozható, miként nálunk a teszt bizonyította, alul is múlható, míg a Mini a gyári érték másfélszeresét kérte még jóindulatú kalkuláció szerint is, de ha a valódi tesztátlagát nézzük, az bizony még többszörös lett. A két autó közötti legnagyobb különbség ugyanis, hogy míg a Prius simán hozza azt a 60 kilométeres elektromos hatótávot, amit katalógusa ígér, a Mini által írt 42 kilométeres emissziómentes hatótávból kijelző szerint 34 kilométer jelent meg. A valóságban nálunk 31 kilométer volt a maximum, amit hozott - a közös, váltott sofőrös próbakörön, amikor a Priusban még közel 29 kilométer elektromos hatótáv maradt. A Prius tehát közel kétszeres elektromos hatótávot tud a valóságban. Ez pedig olyan ütőkártya, ami a konnektoros autók iránt érdeklődő és amúgy a Mini stílusára vevő vásárlókat is el kell gondolkoztassa. Persze el kell ismerni, a rövidebb Mini kétszeres méretű csomagtartója is lehet ugyanilyen csáberő, ha valakinek elegendő a rövidebb elektromos hatótáv is, netán a Priusénál nagyobb személyre szabhatóságra vágyik. Egy biztos: mindkét konnektoros nagyon szerethető, élhető, és persze egyik sem olcsó. A Prius viszont legalább alapáron fullextrás, egyebek mellett távolságtartós tempomatot, holttérfigyelőt és navigációt vagy LED Mátrix fényszórót egyaránt adó, míg a Mini esetén az alapkiszerelés sokkal szerényebb ellátmányú.