Nem lehet abbahagyni! – Ford Mustang Bullitt

Egyetlen izomautóként a Mustang egy igazi gyöngyszem a hazai újautó-piacon, egy csöpp Amerika azoknak, akik sportos granturismót keresnek. Na, persze, aki a Mustangnál lyukad ki, az vélhetően amúgy sem keresett mást. A legendás amerikai izomautó a hazai piac egyik kedvencévé vált főként kiváló ár-érték arányával, és mint olyan, nem is fogy belőle más, csak a V8-as kupé kivitel. A Mustang nekünk kicsit más, mint hazájában, 1964-ben, 55 évvel ezelőtt épp a nagy olajválság után jelent meg, megteremtve a pony car kategóriát. A klasszikus izomautó fazont helyezték kisebb alapokra, egy nekik kompaktabb karosszériába, és az első körökben nem is voltak bennük túl nagy motorok. Éppen ezért éli meg helyét ma is a 2,3-as EcoBoost, ami persze nálunk nem, de Amerikában szépen fogy.

A Mustang GT nekünk az őserő, a férfiasság, a fiatalosság szimbóluma, a nyers autózásé, az élményé, amit nemhogy ennyi pénzért, de még többért sem tud adni szinte egyetlen márka sem a piacon.

Vezettük már jópárszor, hála annak, hogy a hatodik generációs modellt már több európai országban is forgalmazzák, de valahogy sosem elég belőle.

Vigyorgó kisgyerekként szaladunk felé, amikor csak lehetőségünk van a volánja mögé ülni.

A 2018-as frissített széria különlegessége, hogy 2001 és 2008 után újra készült Bullitt kivitel, amit már részletesen is bemutattam a nemzetközi menetpróba alkalmával, és András hazai tesztjét is olvashattátok már. Az alap GT és a Bullitt viszont még sosem került egymás mellé, így csak emlékezetből véleményeztük a változásokat és konstatáltuk, hogy nem olyan nagy baj, hogy csak limitált szériás a Bullitt, hisz a GT sem sokkal másabb. Hát de, nagyon is más! Először is a külső, a Dark Highland Green fényezés bitang jól áll neki, a hiányos hűtőmaszk pedig alaposan megváltoztatja a fizimiskáját. Szintén játékkerekeknek tűnnek a Mustang gyári felnijei a Bullitt Torque Trust stílusú 19-es tárcsái mellett, az 1968-as Bullitt film sztárját imitáló 2018-as modell annyira egyedi karakter, hogy azt csak akkor vesszük észre igazán, ha mellette áll egy alap GT. A lényeg persze a technika, amin nem sokat, ám annál fontosabb részleteket változtattak. Felnyitva a hatalmas géptetőt egyből látszik a turpisság, a hatalmas sportlégszűrő és a vastagabb szívócső, ami újdonság. Ami nem feltétlenül látszik, az a combosabb szívószelep-ház. Ezek plusz 10 lóerőt adtak az 5,0 literes V8-ashoz, ami így 460 lóerőt teljesít. Ennél talán sokkal fontosabb az új kipufogórendszer, ami ugyanúgy hangolható, mint az alap GT-é, de jóval öblösebben, karcosabban szól, pláne 6000-es fordulatszám környékén. Szerpentinen autózni kiváló élmény, ám kiismerni egy autót zárt pályán egyrészt biztonságosabb, másrészt egyszerűbb. A Drivingcamp országúti pályaszakaszán körről-körre ismerhettük ki a Mustang Bullittot, ami annak ellenére, hogy nem tűnt elsőre annyira izgalmasnak, mint a nizzai teszt, jóval hasznosabbnak bizonyult. A hosszú egyenesekben van idő leforgatni a szívó V8-ast, így az is tökéletesen érezhető, hogy 5500 fölött hirtelen fogy el az erő, de addig nagyon izmos. [BANNER type="1"] Egy Mustanggal az a legjobb, ami történhet, hogy Michelin Pilot Sport 4 S abroncsokat kap. Ez a szett a Bullitthoz mindenképpen jár, és bár csodák nincsenek, a közel két tonna már olvasva is nehéz, azért így is csodás, mit művel a Mustang menetdinamikájával.

Amint bemelegszik, mint a ragasztó, úgy köti oda a kocsit az aszfalthoz kanyarban.

A Drivingcamp szűk kanyarjaiban volt dolguk az első kerekeknek, de orrtolásra is csak elkésett fékezésekkor volt hajlandó. A Mustang és a Bullitt kormányzása fergeteges, nehéznek érezni, de tempósan autózva megértjük, miért van erre szükség. Nagyot változott a Mustang világa is, az egyujjas túlszervózottságból sportautósan nehéz és nagyon közvetlen, rengeteget kommunikáló rásegítésig jutottunk, és a teherautós merevtengelytől a több lengőkaros multilink futóműig. Vezethetőségben sportautósan jó a Mustang, a Bullitt stílusa pedig nagyon kell ahhoz, hogy a kép teljes legyen, valahogy így olyan igazi, olyan klasszikus, mégis modern, a kisugárzása rideg és vészjósló, akárcsak Steve McQueen-é volt. Az újabb próbanap persze nem csak rólunk szólt, mivel ha Mustang, akkor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázónk, Kiss Gergő is fontos szereplő. A Ford először 2016-ban karolta fel a sportolót és választotta a klasszikus sportautó hazai márkanagykövetének. Ez ma olyan divat, mint a szelfizés, vagy az instázás, minden rendes hazai márkánál kell lennie legalább egynek. Köztük mégis talán Gergő a leghitelesebb forma, nála a Mustang vallás, nem csak egy kósza hóbort.

Saját 1965-ös Mustangja már azelőtt a garázsában állt, hogy márkanagykövetnek választották volna.

2016-óta pedig az új Bullitt a negyedik olyan új Mustang, amit a Ford Magyarország jóvoltából használhat és hirdetheti a modellt. Gergőnek most lesz mihez hozzászoknia, ugyanis minden eddigi Mustangja automata volt, a Bullitt viszont kézi, de ez talán nem olyan nagy áldozat, cserébe az élményért. Annak már kicsit jobban örül, hogy nem a Recaro sportülések, hanem az alapok kerültek a Bullittjába, ekkora háttal már kényelmetlenül szűk a sportülés. A Bullittból Magyarországra 24 darab került, Európába 1500, Gergőé a 2196. példány, mivel az amerikai modellekkel együtt sorszámozzák őket. A Bullitt felára 1,8 millió forint, amihez még a MagneRide futómű megrendelése minimum ajánlott volt, mivel már csak készletről elérhető, már ha egyáltalán van még abból a maréknyi példányból.