Öreg béka nem vén béka – Nissan Micra használtteszt

Nissan Micra 1.2, 2004 - használtteszt

Habár nem a végtelen precízségre törekvő japán kezek rakták össze a harmadik generációs Micrát, mégis megbízhatóan üzemel a 15 éves kis „béka”.

Radikális változást hozott a Micra életében, amikor 2002-ben megjelent a kisautó harmadik generációja. A maguk idejében az első és a második generációs Micrák is kedvelt városi cirkálónak számítottak, sőt a legtöbb tulaj tapasztalatai alapján hosszabb távon is megbízhatóan szolgáltak, ami persze a harmadik generációra is igaz. Viszont a formatervét érezhetően a hölgyszívek elcsábítására koncentrálva rajzolták meg. Motorpalettája is a városi közlekedéshez optimális egységekből állt, hiszen egyliteres, 1,2 literes, 1,4 literes benzines, illetve kakukktojásként 1,5 literes dízellel vásárolhatták meg az érdeklődők. A képeken szereplő példány 2004-es születésű és az 1,2 literes, szívó benzinmotor szolgál benne 80 lóerővel és 110 Nm forgatónyomatékkal, pont megfelelő a nem egészen egytonnás üres tömegű jármű mozgatásához. De erről egy kicsit később. Nézzük először meg, hogy az idő vasfoga mit művelt a karosszériával. Semmi drámait, rozsdának egyelőre nyoma sincs, még a kényesebb helyeken sem. Talán ez a „levelibéka zöld” szín illik a legjobban a Micra vidám karakteréhez, azonban a városi használat során szerzett néhány sebet, amelyek csak nagyon közelről látható szépséghibák, és nem is annyira mélyek, hogy a rozsda felüsse miattuk a fejét. A béka koráról csak a hályogosodó szemek, tehát a mattuló fényszóróburák árulkodnak. Az autó vidám karakteréhez természetesen hozzájárul a világos belső kárpit és a burkolatok teremtette üde hangulat, viszont ezeken már jobban látszanak a korosodás jelei. Egészen pontosan a fényesre kopott kormányon, illetve a környékén már kissé elszíneződött, egykor vajszínű burkolat árulkodik a legjobban, mert az üléskárpitok még mindig jól bírják a strapát, az óra szerint közel 155 ezer kilométert futott Micrában.
Hirdetés
Motorikusan sincs gond az autóval és igazán drámai műszaki hibát sem tudott felidézni a tulajdonos. Egyedül a kormányszervo meghibásodása okozott némi nem várt kiadást, amelyet a márkaszervizben orvosoltak egy bontott alkatrész segítségével. Ezen kívül eddig csupán a kopó alkatrészek elfáradása miatt járt szerelőnél az autó. Illetve esedékes jelenleg is egy látogatás egy bosszantó hiba miatt. Ez pedig nem más, mint az önálló életet élő ablaktörlő. Ugyanis az esőérzékelős rendszer szépen elindítja a lapátokat, amikor az indokolt, a leállításról viszont megfeledkezik. Aztán néhány perc múlva észhez tér és leáll, illetve ezen néhány perc alatt, ha működésbe lépnek az irányjelzők, akkor szintén leáll az ablaktörlés. Városban továbbra is fürge jószág a 80 lóerős Micra, a forgalom ritmusát zokszó nélkül tartja. Az ötfokozatú, manuális váltó karja könnyen mozog a kulisszában, de nem azzal az elkopott, kásában kavargató érzéssel, szóval kellemes még mindig vezetni a kisautót. Sőt, kimondottan könnyű vele manőverezni és parkolni az urbánus dzsungelben. Tisztán emlékszem, ahogy a korabeli újautó tesztekben méltatták a fényszóró elhelyezkedését, mert könnyen beazonosíthatóvá teszi az autó sarkait. Ezzel nem teljesen értek egyet, ám ettől függetlenül könnyű ráérezni, hol kezdődik, és hol végződik a 3715 mm hosszú és 1660 milliméter széles Micra. A motor csendesen jár, és a futómű felől sem érkezik semmiféle furcsa, hibára, rendellenességre utaló jel, egyedül a kesztyűtartó zárszerkezete nyöszörög néha a rázósabb útszakaszokon. A jelenlegi tulajdonos a Használtautó.hu felületén akadt rá, kimondottan erre a zöld külső, világos belső párosításra vadászva. Ha körbenézünk a jelenlegi a kínálatban, elég nehéz ráakadni egy ilyen kombóra, de más színekből akad bőven. Zömében az egyliteres és az 1,2 literes motorral felszerelt példányokat kínálják. Nagy futásteljesítménnyel (közel a 300 000 kilométerhez) már 2-300 ezer forintért megkaparintható egy K12-es, tehát harmadik generációs Micra. A csak 150 ezer kilométer környékén futott darabokért viszont már 600-800 ezer forintot is elkérnek. Azonban nem ritka, hogy az 1,4 literes benzines, a dízel és a keveset futott példányokért több mint egymillió forintot is elkérnek. Mindezt a maximum 15 éves példányokra szűrve, hiszen akad fiatalabb is a kínálatban, ugyanis a K12-es generáció csak 2010-ben köszönt le, átadva a helyét a kevésbé vidám megjelenésű negyedik generációnak.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2019.04.17. at 11:38
    Permalink

    Ez az autó a japán autógyártás és -tervezés (azon belül is a Nissan) szégyene. Totális visszafejlődés és igénytelenség a korábbi, 20-30-35 évvel korábbi japán autók nívójához képest! Azok az igénytelen műanyagok belül, azok a formák! Ide bűzlik… olcsó és szar. Soha nem kéne.

Vélemény, hozzászólás?