Terméket vagy életérzést kínálnak az autómárkák?
A Lego-korszak autói
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Jó ideje nehéz konkrét érveket felállítani autóvásárláskor egy-egy modell mellett. Zömük azonos elemekből épül fel, közönségüket pedig valós jellemzőik helyett inkább hangulatukkal, a kínált életérzéssel szólítják meg.
Kevés az olyan autóvásárló, aki konkrét elképzeléssel, egy-egy meghatározott műszaki elemet keresve választ autót. A többség inkább csak egy-egy tetszetős formát vagy a márkák által közvetített „életképet” választják. Utóbbi természetesen lehet akár a spórolós, józan közlekedést közvetítő is, de nagyot kaszálni természetesen a különlegesebb fogásokkal lehet. A márkaképet felépíteni rendszerint sokkal olcsóbb, mint egy-egy sajátos technológiát kifejleszteni, bár kétségtelen, hogy egyik sem egyszerű munka és az imidzs teremtés sok esetben időigényesebb, mint egy-egy ütős technikai dobás előhúzása.
Apróságnak számít azonban sok láthatatlannak tűnő, ám az autó működését lényegesen befolyásoló elem: aligha akad olyan vásárló, aki utánanézne, hogy autójába ki szállította a kuplungot, a lengéscsillapítókat, a motorvezérlést, a légkondicionáló rendszert. Pedig még a jelentősebb egységekről beszélünk! Ezeken és az ezeknél még apróbb elemeken múlik ugyanis, hogy összességében milyen lesz egy-egy autó. Hiába az alapjaiban azonos padlólemez vagy motor egy-egy modellben, jellemzőikkel oly’ messze lehetnek egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nagyon sok múlik a részleteken, például a különböző rezonancia elnyelő burkolatokon, betéteken, toldásokon, amelyekkel egy-egy alapkonstrukció finomabbá tehető. Hiába azonos például egy Ford Focus és egy Volvo S40 padlólemeze és részint motorpalettája, a modellek közötti árkülönbségért cserébe nyilván sokat agyaltak és reszeltek a svéd mérnökök, hogy a kölniektől kapott konstrukciókat miként tehetnék még finomabbá. Hogy a modellek közötti felár és a kapott többlet arányban áll-e egymással, az már más kérdés, de a piac szerint bőven akad, akik számára megéri a skandináv modellt választani.
Nem csak finomabb, csendesebb üzemet adhat egy-egy márka, kivétel nélkül egy-egy vásárlói igényt próbálnak kielégíteni, részleteikkel más-más stílusra, hangulatra, ízlésvilágra hangolják azonos alapú modelljeiket, melyek között még az esetben is komoly azonosság lehet, ha a rokoni szálak nem olyan egyértelműek, mint példánkban. Míg a lepel mögötti tartalom könnyedén lehet azonos a különböző márkák modelljei esetében, a márkák egyre kínosabban ügyelnek arra, hogy a látható, tapintható felület, de lenginkább a gombok, a kijelzők világa márka-specifikus legyen. Az azonos beszállítóktól vásárolt, azonos jellemzőket tudó berendezések ugyanis ezzel az öltöztetéssel válnak márka-specifikussá.
Van ennek is előnye,hiszen nem kell már heteket várni pl az alkatrészekre.De elvesztek a márkák sajátosságai is kissé.Számomra a legfájóbb pont a Lanciák és Alfák Fiat alapú autói(nagyrészt Fiat).Persze,különbözőek,de technikailag annyira mégsem.Az is érdekes,hogy nagyrészt ugyanaz a Skoda,a Seat ,a VW és az Audi,a szervízköltségek mégis jelentősen eltérnek.De ide vehetjük a Ford-Mazda-Volvo_Jaguar négyest is,asszem a Jaguar és a Maza a Ford Tulajdonában van,a Volvoban nem vagyok biztos.De más költségek vannak mindegyiknél.