Nem szükségmegoldás, hanem komoly megjelenésű autó a Linea
Mennyi születési rendellenességgel megvertnek látszó, vagy legalábbis kissé disszonáns megjelenésű autóval áldottak meg minket és persze az összes országot környékünkön, melyekben keresletet látnak olcsó, lépcsőshátú kisautóra… A békesség kedvéért hagyjuk most ki a játékból a konkurenciát – az utcára pillantva néhány percen belül nyilván bárki szeme előtt elvonul a teljes kínálat -, maradjunk inkább a Fiat háza táján! Nem sok jót vártunk a valóban szerény megjelenésű, egyszerű kivitelű, rendesen elavult technikájú Albeát leváltó típustól. Aztán nagy meglepetésre megjelent a Linea. A Grande Punto áttervezésével sikerült az olaszoknak egy teljes értékű, harmonikus lépcsőshátú autót összehozniuk, amely látványát tekintve simán állja az összehasonlítást az alsó-középkategóriás vetélytársakkal is. Legfeljebb ferdén, hátulról szemlélve érezhető némi ellentét a rövid orr és a B-oszloptól elnyújtottan, hosszan ereszkedő tetővonal között. Elölnézetben viszont a sok krómnak, a dizájnos kiegészítőknek köszönhetően a Linea már alapkivitelben is egész komoly autó benyomását kelti, például nem büntet fekete lökhárítókkal, ráadásul a karosszériát közelebbről szemrevételezve is becsületes kivitelezést konstatálhatunk.
Az utastérben aztán végképp kitörölhetjük agytekervényeinkből az előítéleteket: ez a kisautó nagy, nemcsak a csomagtartó méretes, hanem a hátsó ülés előtt is hatalmas a lábtér. Persze, aki nem autótudor, annak nem kell tudnia, hogy az alapul szolgáló Grande Punto a kisautó kategóriába soroltatik – bizony, a 260 centis tengelytáv, a bő 4,5 méteres hossz már nagyobb kategóriát jelentene. Ám a Lineával való ismerkedésnek ezen a pontján érthetjük meg, miért nem küldik versenybe Nyugat-Európában a típust: bár az utastér széltében-hosszában kellemesen tágas, a bútorzat is kényelmes, a részletmegoldások kifinomultsága, az anyagok minősége azért nehezen versenyezhet a drágább kompaktautókéval. De jelentem, semmi nem sorjás és nem is zörög! Így aki nem összehasonlító tesztekre választ autót, az elégedett lehet a Grande Puntóéhoz hasonló, de konzervatívabb műszerfallal, a logikusan vezérelhető funkciókkal, a kellemes tapintású és színösszeállítású, deréktámaszos-kartámlás bútorzattal.
-Hirdetés -
-Hirdetés -
Valójában a futómű sem igen bírná ki az összehasonlítást az igényesebb megoldásokkal, de a magyar utakon mégsem áll vesztésre a Linea. Igaz ugyan, hogy kormányzása elég érzéketlen, húzósabb kanyarokban meg a karosszéria is rendesen dülöngél, viszont a lágyabb hangolás eredményeképpen kellemes gördülési komfortot, meglepően jó elnyelőképességet biztosít. Akinek a kényelem a fontosabb, annak tényleg kár drágán megfizetnie kifinomultabb megoldásokat…
Kilencven Lóerőre fújták fel az 1,3-as Multijet dízelt
A motor is a nyugodtabb vezetők számára jön be, bár erőhiányról a legkisebb fordulatszámokat kivéve szó sincs. Ha a kezdeti álmosságból egyszer erőre ébred a kis dízel, köbcentijeit meghazudtolóan vehemens gyorsításra képes, a lendület csak a megengedett autópálya-sebesség fölött kezd csökkenni, és itt már morgolódik is a motorocska a túlságosan mélyre nyomott gázpedál miatt. A sebességkorlátozásokat (nagyjából) tiszteletben tartva érezhető erőtartalékkal, csendben és igazán takarékosan utazhatunk hosszú távokon is.
-Hirdetés -
Mindenképpen versenyképes viszont az Emotion kivitelű Linea komplett felszereltsége, ami többek közt hat légzsákot, automata légkondit, bőr kormányt, napfényrolót, beszélő és beszédfelismerő USB-s Blue&Me kommunikációs rendszert, 16-os alufelniket tartalmaz. Ehhez mérten a tesztautó 4,3 milliós ára igazán jutányosnak tekinthető. Bár ez a belépőárnál 1,2 millióval több, így már nem versenytársa a hátizsákos takarék kisautóknak, ám a Linea képességei, szolgáltatásai is szétfeszítik a kategória kereteit. A lépcsőshátú Fiat többet kínál, jó megjelenése, a pontosan a kelet-európai utakhoz és igényekhez szabott képességei sokak számára befutóvá tehetik.
Talán ez az egyetlen előnytelen nézete a kocsinak?
| Hölgyválasz | Akinek kell! | Aki máshogy dönt |
| Nagggyon pasi! Bár kétségtelenül van valami macsós a Linea arcán, mégis inkább a háromgyerekes falusi körorvost képzelném a vezetőülésbe. A feleség is büszke lehet, apa milyen komoly kocsit vett, ráadásul a színét is mintha az asszony igen szavazatának megszerzésére keverték volna. Belül viszont már semmi bizonytalankodás, a komolyság és szolidság győz, olasz kocsihoz méltóan harmonikusak a formák, szépek a színek, kellemesek az anyagok – és könnyen kezelhetők a kapcsolók, a menürendszerek. Vezetni is kényelmes, minden jól elérhető, különösen megkönnyítené a parkolást a finoman járó kormány, de fogalmam sincs, hol kezdődik a kocsi eleje, és csak a tolatóradar jelzi, hol ér véget – nekem kicsit túl hosszú autó a Linea. | Mintha nekünk találták volna ki! Ekkora, ilyen jól felszerelt dízelt nemigen kapok másutt ennyiért. Hatalmas a csomagtartó, hátul is bőséges a hely, kényelmes a rugózás, alig fogyaszt – csak győzzem felsorolni az érveimet a Fiat mellett! Már csak állandó utasaimra (család, anyós) tekintettel is a nyugodt vezetés híve vagyok, de amúgy sem megyek soha 140-nél gyorsabban, így számomra tökéletesen elég a motor ereje. Ja, és jól is néz ki, egész komoly, rendes autónak látszik. | Számomra túlságosan hivalkodó a Linea felcicomázott orra, afféle álarcnak érzem, mintha egy munkás próbálna hercegnek öltözni. Nem tetszik a kis fordulaton döglött motor, a sportosabb manővereknél támolygó futómű, de az érzéketlen kormány és a bizonytalan váltókar sem! A rengeteg hely, a jó felszereltség ellenére is inkább nagyobb dízellel választok egy drágább típust – legfeljebb egy évvel tovább fizetem a részleteket. |
-Hirdetés -
Fiat Tempra gömbölyíttet mása!!!!!!!!