Újabb változás jön a kutakon, egy újfajta árazást vezetnek be

Új szabályok érkeznek a benzinkutakra, a Magyar Közlöny utolsó augusztusi számából derült ki a módosítás, mely szerint „Az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetője, ha az üzemanyagtöltő állomáson alternatív üzemanyagot forgalmaz, feltünteti az MSZ EN 228 szabvány szerinti 95-ös oktánszámú motorbenzin, valamint az MSZ EN 590 szabvány szerinti dízelgázolaj és az üzemanyagtöltő állomáson forgalmazott alternatív üzemanyag 1. melléklet szerinti módszertan alapján kiszámított egységárainak összehasonlítását. A melléklet alapján a száz kilométerre jutó üzemanyagköltség kiszámításához a NAV által megadott fogyasztást kell megszorozni az adott üzemanyag átlagos egységárával.

A módosítás tehát az autósokat az LPG-t és/vagy villanyautó töltési lehetőséget is kínáló benzinkutakon érinti majd, ott ugyanis a literenkénti ár mellett egy új összeg, a 100 kilométer megtételének az ára is megjelenik majd az összehasonlíthatóság érdekében.

Jogos és logikus döntés ez egyébként, mert segíti a tudatos vásárlást: a mai napig vannak, akik úgy tankolnak mindig ugyanazért az összegért, hogy egyszer sem gondoltak bele az üzemanyagárak vagy a fogyasztási adatok szerepébe a képletben. Ezzel a módszerrel az alternatív üzemanyagok hosszútávú költséghatékonyságára is fel lehet hívni a figyelmet, az LPG-s és az elektromos autó tankolása is olcsóbb jellemzően, mintha benzinnel próbálnánk ugyanazt a távot megtenni.


Ennek ellenére fontos, hogy a tudatossághoz megfelelő tálalás is kell, ha ugyanis a felhasználók nem tudják, hogy miként válhat előnyükre az információ, akkor nem változik semmi az eggyel több kiírt adattól, legfeljebb mind összezavarodunk. A rendelet pedig egy hétköznapi felhasználó szemszögéből rengeteg kérdést vet fel. Az első és legfontosabb, hogy milyen változással jár majd mindez egy átlagos autósra nézve: ha nem akarja, akkor lényegében semmilyennel, hiszen az eddig megszokott literenkénti ár ugyanúgy ki lesz írva a továbbiakban is, ráadásul az új szabályozás nem is érinti az összes töltőállomást. Egy másik jogos, de persze a rendelet alapján pontosan megválaszolt kérdés, hogy mi alapján számolják majd ki az érintett töltőállomások üzemeltetői, hogy mennyi üzemanyagból tehető meg a 100 kilométer, amikor ezt az üzemanyagárakon és az autó típusán túl a felhasználás módja és a műszaki állapot is befolyásolja. Erre is egyszerű a válasz, ilyesmiket nem kell majd számolgatniuk, a rendelet ugyanis előre meghatározza az átlagos fogyasztást üzemanyagtípusonként, ami a következők szerint alakul:
[BANNER type="1"]

1. Benzines jármű esetén 6,33 l/100 km
   [BANNER type="2"]
   
2. LPG-vel üzemelő jármű esetén 8,10 l/100 km
   
3. Dízel jármű esetén 5,06 l/100 km
   [BANNER type="3"]
   
4. Villanyautó esetén 17,13 kWh/100 km
   -Hirdetés -
   -Hirdetés -

Ezeket az értékeket kell majd a hivatalos átlagárakkal – tehát például benzines autó esetében a 95-ös E10 benzin árával – felszorozni. A saját tankolási tapasztalataimból kiindulva az átlagos felhasználók a benzin és az LPG esetében a 100 kilométerre feltüntetett árból valamivel kevesebb mint 100 kilométert tehetnek majd meg, a dízelautók körülbelül annyiból fogják tudni teljesíteni a távot, amennyi ki van írva, a villanyautósok pedig valamivel többet fognak tudni elmenni 100 kilométernél a megadott összegből. Ezt persze célszerű mindenkinek összevetnie a saját autója és vezetési stílusa valós fogyasztási értékeivel, és ennek fényében értelmeznie a 100 kilométerenkénti költségeket. A most központilag meghatározott átlagfogyasztást negyedévente frissítik majd.

További problémákba ütközhetnek ezzel a szabályozással a villanyautósok, illetve a villanyautók töltőhálózatait üzemeltetők. Több helyen alkalmaznak ugyanis olyan díjszabást, ami nem, vagy nem kizárólag a felvett energia mennyiségén, hanem az ott töltött időn alapszik. A probléma gyökere, hogy nem minden villanyautó képes a töltő maximális teljesítményét fogadni, ráadásul a pillanatnyi töltési teljesítmény függ az akku töltöttségétől is.

Ha pedig egyes azonos fogyasztású villanyautók ugyanazon a töltőoszlopon akár négyszer annyi áramot is felvehetnek ugyanannyi idő alatt, tehát ugyanannyi pénzért, mint más társaik, akkor az árak átlagolása lehetetlenné válik.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy olyan töltők is vannak, ahol az áramért nem kell fizetni, de az előre meghatározott időtartamnál hosszabb parkolásért igen, így aki az időkorláton belül marad, az ingyen tankol, aki viszont túlcsúszik, az fizet. Mivel a rendelet ilyesmire nem tér ki, csak az elektromos töltés átlagárát használja, ezért a valós árak egyes töltőkön jelentősen eltérhetnek attól, amit ki kell majd írniuk az ilyen részben vagy egészben időalapú fizetéssel dolgozó töltők üzemeltetőinek.

Az utolsó kérdéskör, hogy az érintett kutak üzemeltetői mit terveznek, ez befolyásolja ugyanis, hogy vásárlóként hol találod majd meg a szóban forgó árakat és információkat. A nagy táblákon egyelőre biztosan egyeduralkodók maradnak a literenkénti árak, hiszen a kijelzők átalakítása elég nehezen oldható meg egy hónapon belül, ráadásul felesleges is lenne, hiszen a jelen szabályozás szerint nem is a valós, adott kúton, adott napon, adott autóba tankolt adatokat mutatná, hanem tájékoztató jellegű átlagösszegeket. Így utóbbiak valószínűleg a töltőoszlopoknál kerülnek majd ki.

Meglátogattam a hozzám legközelebb található alternatív üzemanyagot is forgalmazó benzinkutakat, és a dolgozóknál arról érdeklődtem, hogy tudnak-e a rendeletről, és ha igen, akkor hogyan és hol fogják feltüntetni az összehasonlítást. A dolgozók vagy nem is hallottak még a rendeletről, vagy csak a médiából értesültek róla, abban viszont kúthálózattól és töltőállomástól függetlenül egyeztek a válaszok, hogy a hálózat központi utasítása alapján fogják kihelyezni az információkat úgy, ahogy azt előírják nekik.