Egyszerűen jó. Ez a gondolat járt a fejemben szinte végig, amíg velem volt az Opel Grandland X a kisebbik dízelmotorjával. Nincsenek sem kimagasló erényei, sem frusztráló hibái, és ez egy igazán kedvelhető autóvá teszi.
Bekúszott némi prémium főegység a Nissanhoz, a Qashqai új motorja a Daimlerrel közös fejlesztés és legalább négyhengeres, az automata váltója meg duplakuplungos.
A vitarások klubjába az egyliteres, háromhengeres motor jelenti - most - a belépőt. Azonban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a kompakt szabadidő-autó mozgatásához elegendő-e a kicsi benzines. A választ megtudhatjátok, ha tovább olvastok!
Tiszta szívünkből szerettük volna, hogy a Giulia jó legyen. Mérföldkőnek tervezték, és addig izzadtak a tervek fölött, míg tényleg az nem lett. A Quadrifoglio egy olyan áldás az autóipartól, amit nagyon nehéz hová tenni.
Valószínűleg kisebb lenne a hiányérzetem, ha nem tudom, milyennek kéne lennie. Az első X4 M40i-től nagyon messze van élményben, na persze minden más téren alaposan lekörözi.
Csak ámulta és bámulta az utca népe a narancs fényezéssel megáldott Audi Q8-ast, ami a 15 perc hírnév eléréséhez tökéletes jármű. De milyen a használati értéke?
Totál elfajult már szinte az összes kategória, meglepő összemosódások születtek, és ebben a pickup szegmens is masszívan részt vesz. A Hilux is már legkevésbé munkagép, idén ráadásul az aranylakodalomé a főszerep.
Néhány napig a „tápláléklánc csúcsán” éreztem magam, amíg a Ford Rangerrel jártam. Senki nem packázik a tekintélyt parancsoló platós géppel a forgalomban, ám az igazi otthona a terep.
Elviszik, amit kell. Átmennek, amin kell. Maguk alá gyűrik a világot, ha úgy adja ki, de pózolni is tudnak, ha azt kell. Szuperhősök? Rocksztárok? Vagy csak két csicsás teherautó?
Csaknem ezer kilométert tekertünk bele a kisebbik dízelmotoros, de automata váltós Focusba. Kijelenthető, minden idők legjobb Fordja - ha arra használjuk, amire való,
