5 tévhit az olcsó autókról, amik miatt te is ráfizethetsz!

Nem mindig az olcsó autó a drága, ezt be is tudom bizonyítani!

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Az autóvásárlás komoly döntés, egy rossz választás éveken át hatással lesz az életedre, főleg, ha kevés pénzből kell megoldani a dolgot. Rengeteg tévhit kering az olcsó autókról: most nekimegyek a legfájdalmasabb marhaságoknak, amikkel találkozni szoktam.

Rengeteg ismerősöm kér tőlem segítséget autóvásárlásban, koromnál fogva általában fiatalok, alacsony keretösszegből. Legtöbbjüknek használati tárgynak kell az autó és egyáltalán nem értenek hozzá, mégis olyan kész elvárásokkal érkeznek, amikkel már a legelején szinte biztosan kizárták az ár-érték arányban legjobb megoldást. Mindezek után, ha megkérdezem, hogy miért, akkor rendszerint tényként kezelt baromságokkal dobálóznak, és az észérveknek igen komoly hadseregét kell felsorakoztatni a meggyőzésükhöz. Csokorba szedtem hát néhány ilyen téveszmét, és a mítoszrombolás nem titkolt szándéka által vezérelve megpróbálom leírni, hogy miért fizethet rá, aki elhiszi őket.
Hirdetés
5. Az autó annyiba kerül, amennyi a vételára

"Nem értem, hogy ez a sok hülye adat miért számít nekem! Tetszik a színe, van is rá pénzem, megveszem és kész!"

Az első tévhit ugyan nem csak az olcsó autókra igaz, hanem az összesre, de a csekély keretből gazdálkodó vásárlóknak általában nagyobb problémát jelent a szóban forgó, a számításokból rendszerint kimaradó költség. Főként az első autójukat kereső ismerőseimre jellemző, hogy azt hiszik, hogy csak megveszik az autót, és kész, onnantól az autó csak úgy van, és további tőkebefektetés nélkül üzemel. Pedig ez nem így működik: a teljsítményadóval, a kötelező biztosítással, a szervizeléssel, a gumik cseréjével és a műszaki vizsgáztatással

egy átlagos felhasználó legalsó hangon is nagyjából 100-150 ezer forintot kell, hogy évente a megbízható autójára költsön, az üzemanyagköltségen felül.

Ha viszont egy rossz állapotú, vagy újkora óta magasabb szervizköltségű típust választ, akkor ez az összeg akár éves 200-500 ezer forintra is felugorhat, ami jelentős különbség, főleg egy olcsó autónál. Ezen felül sokan azzal sincsenek tisztában, hogy vásárláskor célszerű a járművet teljesen átvizsgáltatni, és minden hibát megcsináltatni rajta a kötelező vezérlés- és olajcsere mellett, ami az 5-8 évnél idősebb autók esetében szinte mindig többszázezres költség, ám így garantálható, hogy egy hibátlanul működő, megbízható autóba fog beülni, évjárattól és futásteljesítménytől függetlenül. Ha tehát autót veszel, mindig számolj a kötelező költségekkel, köztük a vagyonszerzési illetékkel is, és csak akkor vedd meg a kiszemelted, ha nem csak az azonnal felmerülő költségeket, de a fenntartását és az üzemanyagköltségét is ki tudod majd fizetni. Erre mondják:

Akinek volt pénze majomra, legyen banánra is!

4. Az olcsó autó mindig a drága a végén
Hirdetés

"Ne vegyél félmillióért autót, mert utána a vételárát rá fogod költeni még egyszer, és egy forinttal sem fog többet érni!"

- hangzik el szinte mindig az aggódó, de hozzá nem értő szülők, barátok, ismerősök szájából, amikor kiderül, hogy valaki a használtpiac legolcsóbb árkategóriájában nézelődik. Általában, ha ezzel sikerült megijeszteni valakit, akkor onnan nagyon nehéz ráébreszteni, hogy tévedésben él, főleg, mert részben igaza van, valószínűleg tényleg sokat fog az autóra költeni, de csak a vételárhoz viszonyítva. Itt igazából maga a koncepció a téves, tekintve, hogy ugyanezt az összeget - vagy még többet - az 1-1,5 milliós használt autóra is rá kellene költeni, és az sem érne többet a végén.

Sőt, mivel egy autót évekre veszünk, az eladásig a drágább gép sokkal többet fog veszíteni az értékéből, mint az olcsóbb társa.

Így tehát anyagilag jobban járunk, ha a félmilliós, de jó állapotú autóra ráköltjük még egyszer a vételárát majd éves százezerből fenntartjuk 5 évig, aztán 300 ezer forintért eladjuk, és a végén "bukunk" 700 ezer forintot, mintha a 1,5 milliós autóra költünk még fél milliót, ugyanennyiből fenntartjuk, végül pedig - nagyon, nagyon optimistán - egymillióért eladjuk, tekintve, hogy az utóbbi esetben több mint dupla annyit, 1,5 millió forintot "buktunk" az üzleten. (Azért tegyük hozzá, ebben az árkategóriában szinte megjósolhatatlan, hogy végül melyik képlet fog háborítatlanul érvényesülni, s hol lesz módosító tényező - a szerk.) 3. Az öreg autót megvenni környezetszennyező, főleg ha dízel

"Ennek már rég a bontóban lenne a helye, ehelyett itt szennyezed vele a környezetet, pedig ennyiért már egy-két fiatalabb autót is találni!"

Tipikus példa ez a kijelentés a hozzá nem értésre, két okból is tévedhet, aki ezt állítja. Egyrészről az autó életkorából és a típus környezetvédelmi besorolásából még nem derül ki, hogy az adott példány mennyire szennyezi a környezetet. Ezek az adatok ugyanis csak annyit árulnak el, hogy az autónak újkorában milyen környezetvédelmi elvárásoknak kellett megfelelnie. Elöljáróban leszögezendő, hogy a legtöbb hazánkban forgalomban lévő, 10 évnél idősebb autó problémákkal küzd az említett elvárások teljesítésekor, hála a nem megfelelő karbantartásnak. Ha egy adott "fiatalabb" típusnál a legolcsóbbak közül válogatunk, a rossz műszaki állapotúak közül, ahol az Euro 3, Euro 4, vagy Euro 5 besorolású autó jó eséllyel "eszik egy kevés olajat", vagy "csak be kell állítani a porlasztóit", netán "már kiszedett és számítógépből kiírt katalizátorral és/vagy részecskeszűrővel eladó", akkor jó eséllyel rosszabb végeredményt kapunk, mintha egy idősebb, mondjuk Euro 2 besorolású, de műszakilag rendben lévő, sufnituningtól mentes, kibocsátási normáját teljesítő autóval közlekednénk. A másik része ennek az egésznek, hogy az autók nem csak használat közben szennyeznek, hanem a gyártás és a selejtezés során is, így amennyiben egy jól működő, netán olcsón javítható hibával rendelkező, saját normáit teljesítő autó idő előtt kerül a bontóba, úgy idő előtt terheli a környezetet a gyártásakor felhasznált veszélyes anyagok "semlegesítése" kapcsán. Persze a fogyasztói társadalomnak mindenképp jó, ha minél előbb kidobod, és újabbat veszel, de az már egy más kérdés. 2. Minél fiatalabb egy autó, annál megbízhatóbb
Hirdetés

"20 éves kora felett már egy autó sem lehet megbízható!"

A sok marhaság közül ez már majdnem a legfájdalmasabb, de ahogy eddig is, úgy most is van igazságalapja a feltételezésnek, csak épp nem 2-3 millió forint alatti vételár esetén. Egy autót ugyanis pár hónap alatt tönkre lehet tenni, nemhogy 10-15 éves korára, arra pedig, hogy az adott példányra vigyáztak, semmi garancia sincs, még akkor sem, ha az eladó a legszebb nézésével ránk pillantva, a lehető legnyájasabban állítja ezt. Amikor pedig 1 millió forint körül nézelődünk, és inkább a 20 éves gépek hirdetéseit lapozgatjuk, akkor már végképp el kell felejteni az évjáratot. Ezáltal pedig könnyen egy régebbi modell jól karbantartott példányánál köthetünk ki, ami tényleg jobb vétel lesz, mint egy elhanyagolt, éppen ezért a régebbiekkel azonos áron kínált újabb kocsi. Senki se gondolja, hogy a 10-15 éves autókban még a gyári futóműalkatrészeket találhatjuk a magyar utak megpróbáltatásai után, azt pedig végképp ne, hogy amennyiben mégis, akkor ezek jobb állapotban lennének, mint a rendszeresen cserélt utángyártottak. Ráadásul a régebbi autók egyszerűbbek, így kevesebb hibalehetőséggel és általánosságban olcsóbb életben tartási költségekkel számolhatunk. 1. Számít a futott kilométer

"Te jó ég, ebben több mint 300 ezer kilométer van, és te megvetted? Normális vagy?"

Igen kérem, normális vagyok. Normálisabb, mintha egy kevesebbet mutató számlálóval vettem volna egy rosszabb állapotú autót, drágábban. Főleg, hogy a futásteljesítményt évjárat függvényében célszerű nézni, úgy pedig egy megbízhatónak tartott 20-25 éves autónak nemhogy a háromszázezer, de

még a félmillió kilométer sem katasztrofálisan sok. Persze csak akkor, ha az adott táv megtétele során rendes karbantartást kapott.

Ha ugyanis mindig hosszú távra terveztek a kocsival - értsd: az első koppanásra cserélték a futóműalkatrészeit, rendszeresen kimosták a sarat és a sós latyakot a sárvédői alól, és mindig időben megkapta a kötelező szervizeket, netán pár évente mindezt üregvédelemmel is kombinálták - akkor a kilométer csak egy szám, ami neked is csak annyit jelez majd, hogy mikor kell a következő olajcserére vinned a gépet. Ráadásul, ha egy olyan autót fogsz ki, aminek nem ilyen makulátlan a múltja, de te mindent megcsináltatsz rajta, és onnantól az előbb leírtak szerint kezded el használni, akkor lényegében ugyanott vagy ismét: lesz egy korrekt, biztonságos és megbízható autód, olcsón. A fő tanulság tehát, hogy amennyiben olcsón kell megoldanod a közlekedést, úgy a lehető legolcsóbban fenntartható technológiát kell keresned a lehető legjobb állapotban. A fenntartási költségeknek felhasználói és szerelői vélemények keresésével és az alkatrészárak összevetésével járhatsz utána, az autó "jóságának" pedig mindösszesen egy garanciája van. Az pedig nem a kocsi vételára, nem a környezetvédelmi besorolása, nem is az évjárata és végképp nem az óraállása, hanem - meglepetés - az állapota. Ha egy autó egyáltalán nem rozsdásodik, nem füstöl, szépen jár, keveset eszik, jól tartja az utat, nem kopog a futóműve, és nem produkálja a típusra jellemző, gyér karbantartással előhozható hibákat, akkor nagy valószínűséggel az összes mítosz ellenére jól fogsz járni vele. Annál legalábbis biztosan jobban, mintha ugyanebből a keretből utánanézés és átvizsgálás nélkül megvetted volna a legfiatalabb és legkevesebbet futott romhalmazt, csak mert valaki, aki messziről már talán látott autót, telebeszélte a fejed baromságokkal. Ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor nézesd át a kiszemelteket még vásárlás előtt egy független szakszervizzel, úgy szinte biztosan nem ér majd meglepetés: jobb elbukni egy átvizsgálás árát, mint megvenni egy - kortól és kilométertől függetlenül - rossz állapotú autót, és rákölteni a gatyádat is.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2021.07.20. at 08:02
    Permalink

    Érdekes cikk. Szerintem ez jól mutatja hogy szabályok és ideológiák alapján könnyen fut bele szívásba az ember. Vagy nem… 🙂
    Ilyen korú autónál már bármi lehet. De ami azt illeti újszerű pár évesnél is beüthet a krach.

    Persze nem mindegy mire kell az autó, az országot biztos nem merném elhagyni, amellett hogy a legtöbb nyugati városba már nem lehet velük behajtani. Bár ez lassan igaz lesz sokkal jobb és modernebb autókra is…

    • 2021.07.20. at 10:02
      Permalink

      Ez így igaz, bármi előfordulhat ezekkel, de sajnos a hazai géppark átlag életkora is bőven túl van már azon a határon, hogy biztosra lehessen menni. Én a 14-15 éves autókban semmivel sem bízom jobban, mint a 20-25 évesekben, mert azok is bőven túl vannak már a fénykorukon legtöbbször.

      Ezen felül ismét csak azt tudom mondani: a cikk nem azért készült, hogy új, netán 1-2 éves használt helyett mindenki 20-25 éves romokat induljon venni, nem is azokhoz az olvasókhoz szól igazán, akik az új autót megengedhetik maguknak. Viszont nem szabad megfeledkezni azokról a közlekedőkről sem, akiknek ez a realitás, mert ennyit tudnak rászánni, közös érdek, hogy az adott összegből mindenki a lehető legbiztonságosabb – vagy inkább legkevésbé balesetveszélyes állapotú kocsival jöjjön szembe. 🙂

      • 2021.07.20. at 11:19
        Permalink

        Fontos állításokat tartalmaz a cikk, annyival kiegészíteném azért, hogy nem feltétlenül éri meg ezen logika mentén, a piac által erősen beárazott, magasabb árfekvésű “golyóálló japán szívóbenzin” toyotákat-hondákat megvenni, mert korlátos keretből simán lehet h sok évvel fiatalabb, eleve modernebb, megkíméltebb, sokkal jobb állapotú más típust lehet helyette találni, aminek szintén nem lesz horror a szervizktge ha az pl egy elterjedt európai márka modellje.

      • 2021.07.21. at 19:23
        Permalink

        Vicces módon több nyugat-európai ismerősöm is oldtimerre váltott az elmúlt 5 évben, és nem bánták meg, szerintük tökéletesen helyettesíti daily drive-ként. Ugyanakkor én 5-6 év és 200.000km után már nem táplálok akkora bizalmat az új autók iránt. De egy sima keleti átkelés során valószínűleg kinyírnék egy ilyen autót. Már csak a stabil 160-200-as autobahn menetekkel is.

        A fő gond szerintem ezekkel az, hogy az autók többségét már kitiltották Nyugat Európából. Tehát aki arra szeretne járni az elfelejtheti az ilyen autókat, és szerintem előbb utóbb itt is meg fogják lépni.
        Onnantól kezdve maradnak a hobbi-használók.

  • 2021.07.20. at 20:43
    Permalink

    Viszonylag sűrűn olvasom az oldal cikkeit,de ritkán adódik olyan alkalom,hogy késztetést érzek a hozzászólásra. Ez most ilyen!Az eddigi legjobb,legreálisabb,lényegretörően összeszedett írás! Minden szavával tökéletesen egyetértek,magam is ezt próbálom elmagyarázni az embereknek hosszú évek óta,de hiába,mert persze ugyanúgy nekem sem hisznek. T. Németh Kornél: maximális tiszteletem és gratulációm!

  • 2021.07.20. at 21:31
    Permalink

    Autót venni lutri akármilyen állapotban levőnek látszik. Minél öregebb, annál inkább. És nehéz megfelelő szakembert találni hozzá. 20 éves kétülésesem sokat volt az elmúlt évben felújítás és szerelés alatt, kívül-belül megújult. Most talán a visszatérő hibák okát is megtalálták. Úgy legyen.

  • 2021.07.21. at 00:12
    Permalink

    Ennek a cikknek egy komoly baja van. Ki.aszott hosszú, a felénél elengedtem. Ezért igen, ezért nem,….bla, bla…. bla…. Új autót kell venni, ennyi. Mit vársz egy néhány százezres kocsitól?

    • 2021.07.24. at 14:36
      Permalink

      ” N ” Tök jót kérdezett! 🙂
      Bemásolok egy idézetet- Amit már elengedtél- Abból megtudható, miért nem helyénvaló a válasz. (szerintem)
      “A fő tanulság tehát, hogy amennyiben olcsón kell megoldanod a közlekedést, úgy a lehető legolcsóbban fenntartható technológiát kell keresned a lehető legjobb állapotban.”

  • 2021.07.24. at 14:48
    Permalink

    Tanúlságos!
    Van egy 20év körül, annak idején prémium kategóriás autóm. A típus “legalsó árazásából” választottam, mert ránézésre -árához képest nem tűnt rossz vételnek. Hozzáteszem úgy azonnal használható volt, csak én szerettem volna, ha minden biztosan rendben lesz. Végeredmény: Vételár kétszeresét ráköltöttem, plusz a felsorolt kötelező költségeket,(átírás,illeték,eredetvizsga, műszaki,biztosítás stb.)
    Ha most vennék bármilyen 20 év körüli prémium kategóriát, akár a legfelső ár besorolásból is BIZTOS, hogy nem venném meg általam választott szervíz átvizsgálása nélkül! -Ja, hogy az eladó ezt nem vállalja. Akkor ott van valami ami nem “kosher” 🙂

  • 2021.07.27. at 08:49
    Permalink

    Van egy matematikai hiba az 500 eFt vs 1,5 millió vételárú autók példájában. A kiszámított “bukta” az 500 eFT autó esetében az – alapdefiníciók figyelembe vételével – nem 700 eFt, hanem 1,2 millió.
    Hisz mindkettőnél abból indultunk ki, hogy fél millát költünk az autóra azonnal, majd 100 ezreket évente 5 évig. Tehát mindkét esetben ez 1 millió. Ehhez jön hozzá az olcsóbb autón a 200 eFt értéktelenedés, a drágábbon az 500 eFt.
    Így azért egy picit más a leányzó fekvése, hiszen az 1,2 millió kerül az 1,5 millióval szembe. Számszakilag: 3-szor drágább autónak csak 25%-kal lett nagyobb a fenntartási költsége, nem pedig több mint a kétszerese, mint a cikkben.
    Persze nem érdemes sokat polenizálni a felvetett eseten, mert több oldalról támadható, túlságosan leegyszerűsített példa. Még, ha nagy merítésű statisztikai adat lenne, akkor talán…

  • 2021.07.27. at 17:03
    Permalink

    ÉS a fentieken kívül még ordas nagy szerencse is kell hozzá. Van akinek a hozzáértő tanácsa szerint vett Kia lett motorcserés, míg másnak a Renó 19-es egyszerűen nem akar meghalni alatta. A szégyellt de egyébként 300 ezer kilométeren át hibátlanul működő Dácsia Lóganét lecserélő BMW X1 tulajdonosa meg a mai napig bánja ezt a döntését hiszen új autója eddig többet állt szervizben mint a ház előtt.

  • 2021.07.28. at 21:04
    Permalink

    Sajnos a magyar használtautó-piac borzasztó állapotban van… ezért kell inkább új autót venni. Ha máshogy nem, lízinggel. Persze nem 20% kezdővel… mondjuk 60-al és akkor rendbe van.

    Persze az új autók sem között mindegy, hogy mit vesz az ember… VTMV kommentje is alátámasztja ezt.

    Németet, franciát inkább ne, ha jót akar magának az ember… koreai, japán az mehet. Az nem fog csalódást okozni.

    • 2021.08.01. at 01:23
      Permalink

      Már bocsánat, de elég nagy ostobaságokat írsz. Szerintem új autó vásárlást közelről nem láttál, csak valamilyen távoli elképzeléseid vannak róla. Az azért elég alapvető, hogy új autót nem veszünk kp.-re (lottó 5-ös persze kivétel lehet). Elég csak arra gondolni, hogy sok esetben elég alacsony a kamat (tavaly még volt 0% is), és pl. az Államkötvény hozama ezeknél azért magasabb.
      Csalódást egyik új autó sem fog okozni, ha alaposan történik a kiválasztás. A lényeg, hogy tetszen, amit veszel. Gond nem nagyon lesz. Az manapság azért urban legend, hogy az új autók a szervizben állnak. Jelenlegi munkahelyemen kb. 70-80 db új német autót vettek 3 éve, és csak kötelezeő van, nincs gond egyikkel sem, korábbi munkahelyemen is kb. hasonló volt a helyzet. Saját kocsinak franciát használunk, nulla problémával. A családban van japán is, azzal sem volt gond.

Vélemény, hozzászólás?