Egy igazi kabriós télen sem fagyosszent

Éppen a Renault Wind volt nálunk tesztelésen, és nem tudtuk megállni, hogy akár fagypont körül ne nyissuk ki a tetejét. Sapkában még azt is élveztük, amint a jeges menetszél kavargott a fejünk körül, és azon morfondíroztunk, hogy tudnak valamit az angolok, hiszen náluk javarészt állandónak mondható a pocsék időjárás, mégis rengetegen járnak nyitható tetős autóval. Amióta a Mercedes-Benz SLK és a Peugeot 206 CC praktikus, egyben követendő divatot csinált a keménytetős kabriókkal, már nem kunszt télen-nyáron ugyanazt az autót használni, mert csak egy gombnyomás, és néhány másodperc kérdése, hogy éppen teljes értékű kupéban vagy kabrióban ülünk. Ám ez csak szemfényvesztés, még akkor is, ha lényegét tekintve dicsérhető a megoldás ötletessége, mert a nyitott kocsi bizony puha tetővel az igazán stílusos jelenség, ebben rejlik a nagy titok, és aki ezt nem fogadja el, az nem is tőről metszett, vérbeli kabriós.

Ideális helyzetben egy kabrió október végétől április végéig garázsban pihen - lehetőség szerint fűtött helyiségben -, havat, latyakos utat, ónos esőt soha nem lát, és csak arra használják, amire való, azaz szezonális kocsikázásra. Az élet azonban nem ilyen egyszerű, így arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen lehet egész évben, de legfőképpen télen rongytetős kocsival közlekedni? Milyen kompromisszumok, milyen kellemetlenségek adódhatnak a hétköznapokon, gondolván itt kiemelt szempontként a fűthetőségre, a beázásokra, és a merev fémtető hiánya miatti egyéb dolgokra. Annak semmi értelmét nem láttuk, hogy - labdarúgásból vett hasonlattal élve - a partvonal mellől, okoskodó bekiabálásokkal adjunk tanácsokat, így inkább kabrió tulajdonos olvasóinkhoz fordultunk, hogy gyakorlati tapasztalataikkal segítsenek nekünk, és rajtunk keresztül mindazoknak, akiket érdekel e téma.

[kepallobal=450021]Ritka a piacon a Peugeot 306 Cabriolet, de néha felbukkan egy-egy példány - László is eladta már a kocsiját[/kepallobal] Mi tagadás, arra számítottunk, a fent leírt szezonális szerepkör miatt nem sokan vesznek majd minket komolyan, lévén, hogy nem használják télen a kabriókat, és mi se bolondozzunk, de tévedtünk, ráadásul nem is kicsit. Örömmel olvastuk a leveleinkre küldött válaszokat, amelyeken kivétel nélkül átjött a nyitott autó olykor rajongásszerű szeretete, és az a gondoskodás, ami egy kabriónak kijár, különösen a téli évszakban. Ahogy olvastuk a szinte egybehangzó írásokat, egyértelművé vált előttünk: rongytetős autót birtokolni évszaktól független életforma, de nem azoknak való, akiknek a napi használat szimplán a közlekedés. Egyetértünk a Renault 19 tulajdonos Attilával, hogy a kabrió rendszeres ápolást, törődést igényel, ami nem azt jelenti, hogy minden nap bütykölni kell rajta valamit; de van olyan részlet, amelynek elhanyagolása megkeseríti az életet. Minden bizonnyal közhellyel felérő kijelentés, hogy a nyitott kocsi lelke a tető, ez a kézzel vagy villanymotorral mozgatott, típustól függő mértékben szigetelt, egy- vagy többrétegű anyagból készült, bonyolult mechanikával ellátott szerkezet. A normál autókhoz szokott ember azt hinné, ezzel télen csak baj lehet, aztán aki ilyen „sátortető” alatt éli az életét, elmondja, hogy nem feltétlenül. Persze, akinek idegen, hogy autókozmetikában, de akár saját kezűleg végezze el a tető impregnálását (a vízállóságot megőrző állagmegóvás speciális anyaggal), illetve a szigetelésben kulcsszerepet játszó ajtók és ablakok gumialkatrészeinek ápolását, az ne csodálkozzon az ellenkezőjén.

Akinek nincs pénze két autót fenntartani, de vágyakozik, és megfelel számára egy kétajtós, hátul általában szűkösebb helykínálattal rendelkező kabrió, ne habozzon a megvétellel, csupán szánjon megfelelő összeget egy jó műszaki állapotú használt példány megvásárlására. Ugyan ilyenkor is megeshet, hogy autómosóban, vagy felhőszakadás esetén itt-ott beszivárog a víz az ablakoknál, vagy a szélvédőkeret rossz felső tömítése miatt süvít a menetszél, de a megkérdezett tulajdonosaink többsége megerősítette a tényt, miszerint ezek javarészt orvosolható problémák, télen pedig semmi gond a fűtéssel, mert az utastérben ugyanolyan meleg van, mint a fémtetős kocsikban. Két dologra viszont nagyon oda kell figyelni. Egyrészt, hogy nagy havazás után ne álljon napokig súlyos hóteher alatt az autó vászonteteje, másrészt - ha fűtött helyen megoldható a tárolás, akkor nincs gond, de - csillaggarázsban álló kabriónál nem ajánlott a tető mínuszokban történő nyitogatása, mert az anyagba beszívódott és megfagyott különféle csapadékok rideggé, merevvé teszik a ponyvát, és ennek szinte garantáltan súlyos kárral végződő szakadás, repedés lesz az eredménye – a tetőcsere pedig nem olcsó.

A címben feltett kérdésre, hogy lehet-e télen is kabrióval járni, a válasz határozott igen. Aki képes elfogadni és betartani a kabriósok íratlan, de cikkünkben mégis leírt szabályait, megfogadni a jó tanácsokat, annak a kabriózás nagyon sok örömet és kellemes percet szerezhet, bármelyik évszakban. Nem arról van szó, hogy télen is nyitott tetővel kell járni, és ezzel feltűnési viszketegséget szimulálni, ilyenkor a hagyományos autóktól eltérő kialakítás hangulata - egyesek szerint a tavaszvárás tudata - adja a pluszt, bár azt mondják, egyszer minden kabriósnak ki kell próbálni a szakadó hóban való nyitott suhanást, egy festői környezetben tekergő úton. Jól felöltözve, maximális fűtéssel nincs ebben semmi lehetetlen.
Minden kedves olvasónknak köszönjük a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét!