Tizenegy év alatt 380 ezer példány talált gazdára a világ 65 országában
A Lexus kompakt kategóriáról dédelgetett álma 2009-ben, a Frankfurti Autószalonon öltött testet, az LF-Ch nevű tanulmányautóból 2011-re született meg a hazavihető változat. A CT 200h a Toyota Auris első nemzedékre épül, így a hajtáslánc a Prius harmadik generációjával közös. Azt mégsem lehet mondani, hogy csak egy átemblémázott Toyotáról lenne szó, a lehetőségekhez képest mindenben az Auris fölé emelték a CT-t.
Megbízható technika drágább köntösben, a Toyota Aurisra épül a CT 200h, de annál sok szempontból igényesebb
A Lexus a csúcs-Auris, a 2.2 D-CAT kettős keresztlengőkaros hátsó futóművét kapta a sima csatolt lengőkaros helyett, de a kanyarstabilizátor és a rugók is mások, továbbá a lengéscsillapítókat is áthangolták. Az ülések mélyebbre kerültek, a rezgések csillapításban aktív toronymerevítő segédkezik, a kormányzás közvetlenebb. A hajtáslánc lényegében nem változott, apró különbség, hogy a Lexusban több az elektromos rásegítés, így bizonyos helyzetekben dinamikusabb.
Az orsó alakú maszk a ráncfelvarrás hozadéka, belül is egyedi a búcsúszéria
A búcsúzó szérián értelemszerűen óriási változásokat nem eszközöltek, inkább csak finoman adják a külvilág tudtára, hogy ez a CT alkonya. A ködlámpafészkek matt ezüst betétet kaptak, ami az autó hátulján is visszaköszön, de a legszembetűnőbb az ezüstre fényezett tető. Az utastérben fekete-karmazsinvörös bőrbe húzták a fűtött üléseket, a fűtött kormányt és a műszerfali árnyékolót, emellett a “final edition” alapáron adja a elektromosan állítható, behajtható és fűthető külső tükröket és az automatikus ablaktörlőt. A modellt csak Japánban kínálják, átszámítva 11,8 millió forintért, ami egymillió pluszt jelent az alapváltozathoz képest.
Jó nagy kapufa volt, pedig az alapötlet nem volt hülyeség. A DS – az amúgy szintén ugyanerre a népautó technikát prémium áron üzleti modellre építő – DS4-ből majd kétszer annyit tudott eladni, pedig az számos objektív és még több szubjektív mérce szerint sokkal rosszabb autó. Sajnos még mindig számít, hogy a formatervező tudja-e mit csinál vagy csak megpróbál valami látványosat rajzolni – millimétereken múlott csak, hogy azt a vaskos C-oszlopot szépre húzzák, de sem az ívek, sem az arányok nincsenek rendben.
Te milyen épületes marhaságot beszélsz? DS-4-ből kétszer annyit? Hol, melyik univerzumban, milyen számrendszerben? Nézz már utána a “világ” szónak, hagyok időt… Jézusom, ennyi ésszel szabadlábon…
Nem kár érte. A Lexusok – a kívül-belül pazar IS 200 kivételétől eltekintve – mindig is ronda, aránytalan, csicsás ázsiai design megtestesítői voltak. A CT 200h is. Eszméletlen gnóm egy autó.