Falusi terepjáró – Daewoo Matiz 0.8, 2002 használtteszt

Ilyen jó állapotú Matiz nincs még egy: vajon megérte egy vagyont költeni rá?

Városi kisautónak tervezték, ám a falu egyetlen boltjának bezárása óta terepjáróként is használják ezt a 20 éves Matizt. Első tulaja ráadásul mindent megcsináltatott rajta, az alja és a motorja is komplett felújításon esett át. Érthető a ragaszkodás?

Korea újra támad, nemrég egy Daewoo Lanost mutattunk be nektek átlagos állapotban, most pedig egy teljeskörű felújításon átesett Matizt hoztunk, egy kimondottan érdekes történettel. Süt ugyanis erről a városi miniautóról, hogy nem 20 évre tervezték, a műanyagok, a korrózióvédelem és a motor állapota is erről árulkodott néhány évvel ezelőtt, az esztétika terén még most is sok helyen ez látszik. Látványos részlet továbbá az is az autón, hogy nem terepjáró, nem SUV, de még csak nem is crossover: 13 colos felniken és 145/70-es gumikon gurul, mindössze 14 centis hasmagassággal. Ez van, néha a terepjárókat nem a tervezőasztal, hanem a szükség szüli. Hogy mindez miért kimondottan érdekes, ahhoz nemcsak a modell, de még az elődje történetébe is érdemes egy kicsit beleásni magunkat.
Hirdetés
A Matiz - akárcsak a Lanos - már a Daewoo General Motorstól való függetlenedésének eredménye, ugyanúgy egy Fiatnak nem kellő Giugiaro formatervvel ám szintén a GM keze alatt készült előd, a Daewoo Tico műszaki alapjait használja, ami jelen esetben egy az egyben egy Suzuki. Ez az utóbbi pont is csak akkor érdekes, ha nem olvastad az Esztergomban több mint egy évtizeden át gyártott Swiftről készült anyagunkat: az öregswift sem teljesen japán technika, a GM és a Suzuki '80-as évekbeli kollaborációjából született. Hasonlóan készült el a harmadik generációs Suzuki Altóból átemblémázva a Daewoo Tico. A multikulti ráadásul jelen esetben még tovább megy: a koreai tervezésű, ám hazánknak Romániában és Csehországban gyártott Matiz a motort, a váltót és a padlólemezt is átemelve a japán-amerikai Ticoból egy olasz, eredetileg a Fiat Seicentónak szánt küllemmel próbálta továbbvinni a mókát. Ennek ellenére itt is ugyanaz történt, mint a Lanos esetében: egy érezhetően olcsó és régi technológiát kaptak a vevők az akkor modern buborékformába csomagolva. Mindezt ráadásul olyan anyagminőséggel, ami már újkorában is necces volt: nem titkolom, hogy ez a kék Matiz egy rokonomé, így újkora óta láthattam fokozatos, de látványos pusztulását. A teszt kapcsán kérdeztem meg az idős, női tulajt, hogy miért vetemedett erre a döntésre annak idején, a válasza pedig meglepően egyszerű volt: anno újonnan 1,5 millióért kellette magát ez a Daewoo, még az 1,0 literes Swift is félmillióval többe került volna, és ezt is 10 évig fizette.

Mire lejárt a törlesztő, addigra a Matiz erőteljesen rozsdásodott, belterét foltosra szívta a nap, lámpái bemattultak, motorja pedig elkezdte enni az olajat.

Ez utóbbi hiba aligha meglepő, a Ticóból származtatott, 796 köbcentis, azaz mindössze 0,8 literes, háromhengeres benzinmotorja központi injektorral is csak 67 newtonmétert és 52 lóerőt tudott kipréselni magából az üresen 800 kiló körüli karosszéria vonszolásához. Sajnálom, de erre aligha akad jobb szó, a Matiz 17 másodperc alatt tudott százra érni állórajtból, a végsebessége pedig mindösszesen 144 km/h volt, ráadásul városban a gyár által megadott fogyasztása is meghaladta a 8 litert, nem túlzás alulmotorizáltnak nevezni a kis koreai csodát.
Hirdetés
Mindezt tehát három dolog tudta eladni: a dizájn, a praktikum, de leginkább a jutányos vételár. A letisztult, egyszerű és kerek formaterv belül is folytatódik, a műszerfalon csak az van, ami kell, és pontosan ott, ahová a legolcsóbb és legegyértelműbb volt rakni. Az anyagválaszték sem túl bonyolult, középszürke fröccsöntött műanyagból és fényes fekete fröccsöntött dekorbetétekből dolgoztak a művészek. Itt látszik a legjobban az öregedés, a műszerfalhéj konkrétan zebracsíkossá fakult az évek során.

Az extrákat sem tolták túl a koreaiak: akárcsak a Lanosban, itt is hiába keresne bárki klímát, szervót, légzsákot, vagy ABS-t.

Itt ráadásul az ablakok sem kaptak elektromos segítséget, elöl-hátul tekerni kell, és még a tükrök is manuális állítást igényelnek. Ezek közül esetünkben a kormányrásegítés hiánya a legkevésbé zavaró, ilyen keskeny gumikon, ilyen könnyű bódéval még így is gond nélkül tekergethetjük a meglepően kis kereket magunk előtt. Kényelem terén az ülés egyébként nem rossz, ám bentről nézve meglepően szűkösnek tűnik az utastér alig 1,3 méteres szélessége. Érdekes, hogy ez a klausztrofób érzés hátul ülve elmúlik, négy személynek egész kényelmesen lehet utazni a Matizban a korrekt hátsó láb-és fejtérnek köszönhetően. A probléma csak annyi, hogy a hátsó pad papíron háromszemélyes, úgy pedig már középkori kínzóeszközként is használható lenne a kis Daewoo azok számára, akik nehezen viselik a "sok jó ember kis helyen" elvét. Pozitív meglepetést okozott viszont a pakolhatósága, már persze amikor az alapesetben mindössze 104 literes csomagtartót az egyben dönthető üléstámla leborításával 830 literesre bővítettem. A vezethetőségével kapcsolatban ne legyenek kételyei senkinek: olyan, amilyennek kinéz. Városban teljesen korrekt gép, amolyan négykerekű esernyő, egyszerű, mint a fakocka, és bárhol elférsz vele. Tagadhatatlan, hogy itt mutatja meg igazán: lényegében erre találták ki. Katasztrofális útjai ellenére Milejszegen, a felhasználási helyként szolgáló, 300 fős zalai faluban is gond nélkül eljárkál. A problémák országúton kezdődnek, 90 km/órával már egyértelműen kényelmetlen a szélzaj mellett a motorzaj is, utóbbiról célműszer híján nem tudom biztosra megmondani, hogy milyen fordulatnál zengi be a kabint az ötsebességes váltóval, de az biztos, hogy autópályára akkor se merészkedtem volna fel vele, ha lett volna rajta matrica.
Hirdetés
Göcsejben viszont egy más módja dívik a településközi közlekedésnek: az M7-esnek pont az ellentéte, ami ezeket az aprócska zsákfalvakat összeköti. Bizony, a dombokat hatalmas kerülővel körbefutó, katasztrofális állapotú aszfaltcsíkok helyett lényegesen egyszerűbb és gyorsabb a szintkülönbségeken át légvonalban futó kavicsos, vagy épp csak kitaposott "utakat" választani. Szerencsére ennek a Matiznak ilyesmivel nem kellett találkoznia az újjáélesztés előtt, nagyjából itt hagytuk abba a konkrét példány sztoriját:

az utolsó törlesztő kifizetésekor már az utolsó "tiszta" műszakiját futotta az állapota miatt.

Ekkor a használtpiacot, a szervízárakat és az alig néhány tízezer forintos kisnyugdíjas bevételt végigmérve született egy döntés, miszerint spórolni kell a javításra, mert még mindig olcsóbb a Matizt megcsináltatni, mint venni valami mást. Így is történt, néhány évvel később új küszöböket, emelési pontokat, sárvédőíveket és futóműalkatrészeket kapott az autó, illetve a motorját is darabokra szedték, majd minden kopó-forgó alkatrészt újra cseréltek. A két szett új gumit is hozzászámolva, a zsákfalusi zugműhelyekben számolt munkadíjjal mindez nagyjából félmillió forintból valósult meg, tagadhatatlanul átlag feletti színvonalon. A javítás biztosan meghaladta az autó piaci értékét, ám tagadhatatlan, hogy ennyire biztosan üzemelő, minden részletében felújított autót nem lehet venni ennyiből: a Matizok nem csak anno újonnan, hanem ma használtan is a kínálat legalját jelentik. A Használtautó.hu adatbázisa jelenleg 41 érvényes vizsgás találatot dob fel 125 000 és 550 000 forint között, amelyben a 200 ezer forint alatti áron hirdetett példányok műszaki vizsgájának tisztasága enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Korrektnek tűnőt 300 ezer forint felett érdemes keresni, ám a már látható korrózió még ebben az árkategóriában is problémát jelenthet pár éven belül, ez az a típus, ahol a legdrágább példány alá is be kell feküdni. A történetnek viszont még mindig nincs vége, a megmentésről ugyanis annak tudatában döntöttek, hogy napi szinten csak a falusi kisboltig meg vissza használják a Matizt, illetve havonta egyszer-kétszer be kell menni vele az idős tulajnak orvoshoz a nagyjából 15 kilométerre található Zalaegerszegre. Erre a célra vitathatatlanul megfelel a kis kékség, csak aztán a faluban bezárt a bolt, így a legközelebbi élelmiszerforrás egy több kilométer hosszú, murvás szakaszokkal tarkított földút túloldalára került. Lényegében tehát ez a Matiz hetente többször is olyan utakon jár, ahol még a vadonatúj Land Rover Defenderrel is érezhetők voltak az úthibák. A csere teljesen értelmetlen lenne, hiszen az autó értékét meghaladó összeget költöttek rá, valamint kisnyugdíjasként nem is igazán akad miből hozzátoldani az eladási árhoz egy terepjáróra, így marad a reménykedés, hogy a koreai városi kisautó kibírja majd ezt a próbát is. Sajnos nem látok a jövőbe, így nem tudom, hogy meddig tartható ez a helyzet a Matizzal, de az autó műszaki állapotát és az aprófalvak jelenlegi helyzetét elnézve még mindig több az esély a kocsi hosszútávú túlélésére, minthogy újranyisson a település egyetlen kisboltja.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2022.04.08. at 10:32
    Permalink

    Határozottan jó az irány, a Lanos és most a Matiz, de a katarzist, az igazi tűzijátékot, a nirvánát egy Leganza-használtteszt tudná elhozni 😀

  • 2022.04.08. at 18:26
    Permalink

    Én egy ugyanilyen ezüst 2003. 3.havit hajtottam kb 93000km-ig újkorától amit Dél Koreában gyártottak. Alaposabban is utánajárhatott volna a cikkíró hogy mikortól honnan jött az autó hozzánk.
    Egr tisztításon esett át párszor, meg egyszer szelephézag állításon,, meg persze a kötelezőkön azután eladtam mert állandóan le akartak nyomni az útról veszélyes előzések közepette. De szerettem.

  • 2022.04.11. at 21:20
    Permalink

    Érdekes használt autó teszttel kombinált szociográfia. Még ha kicsit lelombozó is, nem mondom, hogy nem érdemes folytatni – megkapóbb volt, mint a sok unalmas autó átvizsgálós reality show.

Vélemény, hozzászólás?