Hirdetés

Hivalkodásmentes családi bunker – Volvo XC70 használtteszt

Volvo XC70 D5 Summum, 2012 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Egy kombi Volvo mindig a családi biztonság egyik jelképe, pláne emelt futóműves, összkerekes XC-ként. Milyen használtan, 5 év után?

Kívülről újszerű, neppernyelven makulátlan az ötéves XC70. A fehér autón különösen jól mutatnak a fényezetlen fekete plasztikok

A Volvo biztonságos, higgadt, józan autó, pláne, ha kombi. Nekünk, magyaroknak elsőként az amerikai filmekből lehet meg leginkább. Az XC70 emelt futóművével, körbeműanyagozásával még egy adaggal rátesz erre a képre, mégsem egy hivalkodó SUV. Az első ilyen modell épp 20 esztendővel ezelőtt, 1997-ben érkezett, majd 10 évvel később jött a második generációs XC70, idén pedig a harmadik generációnak tekinthető V90 Cross Country névre hallgat. Most egy második generációs, 2012-es példányt tettünk próbára, májusi gyártásával ez már épp az abban az évben eszközölt frissítés utáni. 2012-es tesztautónktól hajtásláncában csupán annyival különbözik, hogy nem automata, hanem szokatlan módon kézi váltóval szerelt. Ilyen is volt ugyanis a palettán. Továbbá nem az Ocean Race széria, hanem a csúcs Summum, plafonig extrázva, újkori ára így 65 ezer euró volt. Ezt ugyanis eredetileg egy osztrák tulaj konfigurálta és rendelte, aki nem volt szívbajos az extrák választásakor. Évente alig több mint 35 ezer kilométert ment vele, márkaszervizben tartotta karban, majd négyévesen csupán azért cserélte, mert parkolás közben nekimentek. Ezt követően vette meg egy ismerősöm, aki eredendően egyterűt keresett, ám megfogta a Volvo imidzse.

Egy kombi Volvo eleve masszívságot sugároz, erre tesz még rá az emelt XC

Hirdetés

Az XC70 is tudja ugyanis azt, hogy csomagtere óriási, utastere két gyerekig bőven elég tágas, a törött autó vásárlása pedig azzal az előnnyel jár, hogy átlag feletti értékvesztést hoz, továbbá a vásárlón, az új tulajon, illetve az általa megbízott szakembereken múlik, hogy mennyire lesz rendben a javítás. Itt csak lemezeket és fényszórót kellett cserélni a bal első felén sérült autón, meg néhány futóműelemet, amit a már a vásárláskor is több mint 130 ezer kilométert futott autón párban, szimmetrikusan végeztek. A javítás minőségével nincs is gond, viszont ott azért elcsúszott egy kicsit a matek, hogy a Volvo alkatrészárai átlag felettiek. Persze lehet azzal takarózni, hogy az autó voltaképp nem hozott meglepetést, hogy legalább tudható, hogy mikor, miként lett javítva, illetve csúcsfelszereltsége továbbra is ütőkártya.

Oh, a bőrkárpit a vezetett szervizkönyves, 140 ezer kilométert futott autó sofőrülésén is megynúlt már, egyéb részleteivel azonban tartósnak bizonyul a beltér

Elöl-hátul tágas a beltér, a bőrkárpit nem csak nyúlós, csúszós is, ez főként kanyarban, szerpentinen autózva hátrány

Öt évvel ezelőtti cikkünket visszaolvasva nem meglepő, hogy a bőrkárpit a 140 ezer kilométert futott autó sofőrülésén már jól láthatóan meg van nyúlva, a tesztautóban tízezer kilométer után is volt már nyoma a használatnak. Viszont a Volvo, pontosabban az ötéves csúcsfelszerelt XC70 sajátossága, hogy már pont megadja a mai extrákat. Távolságtartós tempomatot, holttérfigyelőt, ráfutásveszélyre és sávelhagyásra figyelmeztetést. Ezek ma is hibátlanul szolgálnak. Van továbbá DVD lejátszó is a CD-n túl, de a zene okostelefonunkról, Bluetooth-on keresztül is küldhető, hátul a mozi oldalankénti hangerőszabályzással fülhallgatón keresztül is hallgatható, a DVD távirányítóval irányítható. Megjegyzem, utóbbi épp annyira izgatja az autó mostani tulajdonosát, hogy a közel egy éve vásárolt, bő fél éve használt autóban a mozirendszert én mutattam meg neki.

Hatalmas, alapesetben is több mint 1 méter hosszú, még szélesebb, az utastértől masszív, de könnyen felhajtható ráccsal szeparált a raktér

Ülésmagasító ki-, elválasztórács felhajtva – mindkettő csak egy-egy mozdulat

Ami a vásárláskor fontos volt, az a helykínálat, az erős motor, a váltó pedig nem volt kulcskérdés, de utólag kissé hiányolt az automata. A kézi kicsit hosszú úton, de finoman járó, és pont olyan rövidre áttételezett, mint az automata: a 130 km/órás utazótempó 2500/perc fordulattal futható, csendesen. Onnan is jól húz még a 215 lóerejét 4000/perctől, 420 Nm nyomatékát pedig 1500-3250/perc között konstansan hozó öthengeres, 2,4 literes D5 turbódízel. Sehol sincs hátbavágó erő, de azért mindenhol tisztességesen (100 km/órára 8 másodperc alatt) mozgat a motor, nyilván nem annak az ereje kevés, hanem az XC 1,9 tonnás tömege jelentős. A fogyasztás ambivalens, az 5,3 l/100 km-nek megadott katalógusérték szerinti kombinált fogyasztás elérhetetlennek tűnik, de az nem rossz, hogy a 215 lóerős, (Haldex rendszerű) összkerékhajtással szerelt és közel 5 méter hosszú kombi 7 liter alatti fogyasztást tud a gyakorlatban, ha nem tapossuk nagyon. A 70 literes üzemanyagtartállyal így pont kijön az ezer kilométeres hatótáv.

Hangolható futómű és kormányzás, ülésfűtés és -szellőztetés egyaránt van, a hátsó fejtámaszokat gombnyomásra billenthetjük le, a sofőrt a sávelhagyásra és a ráfutásveszélyre is figyelmeztetheti az elektronika

Bónuszként van hangolható (még a 235/50 R18-as abroncsokkal is mindig elég kényelmes) lengéscsillapítás, elektromos csomagtérajtó, a hátsó szélső üléseken nem csak Isofix, hanem beépített ülésmagasító is, az elektromosan nyíló csomagtérajtón, pontosabban inkább hátfalon keresztül jól pakolható poggyásztérhez pedig a tetőre is hajtható, így elég praktikus rács, padlóján szeparáló és sínes rögzítőrendszer. Az összkerékhajtás nyilván csak szolid terepre elég, illetve megjegyzendő hozzá, hogy csak jó gumival hatásos, és ez bizony épített úton is igaz. A lejtmenetvezérlő a manuális váltóval nem nagy plusz, hiszen a motorfék egyesben kellően erős.

Távirányítós DVD-mozi, elektromos csomagtérajtó a prémium jegyében

Nem meglepő, hogy változtatható a távolságtartós tempomat követési távolsága, az viszont már egy kellemes csalódás, hogy a monstrumnyi kombi összkerékhajtással és csúcsdízellel is csaknem ezer kilométeres hatótávot tud

A Volvo, ahogyan újonnan, úgy használtan is elsősorban ízlés kérdése. Árával és szolgáltatásaival már a prémium ligához húz. Ez a csúcsfelszerelt (egyedül a véleményes napfénytetőt nem tartalmazó) XC70 6 millió forint környékére tehető. Ennyiért már elég sok mindent lehet kapni, akár a nagyobb nevű német trió hasonló méretű modelljeiből is. Az viszont biztos, hogy aki igazán Volvót szeretne, annak utóbbiak nem lesznek alternatívák.

Hirdetés

Hozzászólások

  • 2017.10.27. at 14:52
    Permalink

    Hát, a korabeli Mercedes E klasse (W212) belseje szerintem kritkán aluli volt, én úgy adtam vissza a tesztautót, hogy nincs is értelme árról tárgyalni (ki is (s)írtam magamból ezt a försztvörldproblemet még 2014 ben: [url]http://autossagok.blog.hu/2014/08/12/e220_cdi[/url]). Ebben az XC70-ben még az olckúl (2006-ban bevezetett) műszerfal található 2012 előttről, speciel a Mercedes műszeregység tényleg modernebb. De valamikor ekkortájt vezették be az új LCD műszerfalat (premier a V40-esben de azon a nyáron minden modell megkapta), onnantól kezdve meg a Volvónál volt az előny. Aztán 2016-ban kb egyszerre lépett a két modell dupla digitális műszeregységre.

  • 2017.10.27. at 14:52
    Permalink

    Szerintem te Kevered a bőrt és a műbőrt.

    Ha az ülés közepén szövet van, akkor az jó eséllyel műbőr. Minden egyéb esetben bőr lesz, de ott is vannak különbségek (pl a granulálom bőrülés háttámláját műbőrrel borították, de még tapintásra sem lehet kivenni különbséget, ha nem mutatják meg). De így amivel érintkezik a tested az valódi bőr, akkor is ha granulátum.

    Ehhez a modellhez volt 5 különböző szintű üléshuzat:
    1. Dalarö: egy szintetikus szövet, ami az alcantarához hasonlítható, de szerintem nem olyan finom anyag.
    2. “félbőr” szerintem ez csak a V70-hez volt (S80-hoz nem), ez a gyakorlatban műbőr, ahol pedig ülsz az szövet.
    3. sztenderd “bőr” ami granulátum, nekem ez volt, ha betartod a minimális gondozási igényt (évente 2x leápolni) akkor tökéletes, ellenkező esetben gyorsan (2 éven belül) elkezd repedezni. Én teljesen elégedett voltam a bézs sztenderd bőrrel, újra ilyet vettem.
    4. prémium bőr (soveriegn hide), sokig a V70 és platformtársainak privilégiuma, pár éve az XC60 is megkapta. Általában a szellőztethető üléshez kellett rendelned. Elnézve a textúrát ez a bőr ilyen fajta, mert ott vannak rajta a szellőztetéshez használt perforáció pontszerű lyukai.

  • 2017.10.27. at 14:52
    Permalink

    Barátomnak jelenleg pont egy ilyen van pont ilyen színben ezzel a motorral.
    Előtte az előző generáció v70-es volt a klasszik 163 motorral.
    Véleménye szerint a régi legalább 2 literrel kevesebbet evett, dinamikába akkora eltérést nem tapasztal.
    Persze az új sokkal többet tud, ami nem szükséges, de kényelmesebbé teszi az utazást.
    Amit nem szeret, azok az alkatrész árak. Audi merci nél is drágábbak szerinte

  • 2017.10.27. at 14:52
    Permalink

    Vagy csak simán egy Volvo-ról beszélünk. Nézz rá a mobile-on 40-50ekm-t futott Volvo-kra, s kivétel nélkül szét van töredezve a bal oldali deréktámaszuk és combtámaszuk… Ha meg éppen idősebb volt a tulaj, vagy farmzsebben hordott valamit, akkor simán lehet ez rosszabb is. Vagy éppen naponta nem kétszer, hanem 20x szállt ki-be a kocsiból, stb.

    Btw, a Volvo bármire behelyettesíthető, általában van három-négy különböző minőségű műbőre egy márkának, és iszonyat a szórás a terhelhetőségükben. Nem véletlenül szórják mostanában ezerrel már az “alcantara” üléshuzatokat, az jobban bírja, s ami a lényeg a gyártóknak, olcsóbb is, mint bármely közepes műbőr.

  • 2017.10.27. at 14:52
    Permalink

    Esetleg az nem lehet hogy a 140e km alatt sok ki-be szállás volt és esetleg derékfájós/idős volt a tulaj aki nem a “láb berak aztán beül” módszerrel ül be (mint ahogy a legtöbben) hanem két lábbal a talajon állva leül az ülésre aztán “becsúszik-beforog” (ahogy egyébként a nagyon idősek szoktak)

  • 2017.10.27. at 14:52
    Permalink

    Így nem lehet kiülni egy vezetőülést ennyi km alatt, csak ha valaki 200 kg vagy ha nem 140k van az autóban, hanem 400k.
    Saját autómban 180k után egy nagyon picit van meggyűrődve egy helyen az ülés és az egy Skoda és nem egy prémium Volvo.

  • 2017.10.27. at 14:52
    Permalink

    Tengermély tiszteletem a Volvo belsőépítészei előtt. Ez valami olyan, amit sehol máshol nem látni, a lebegő középkonzoltól kész vagyok, az a mintázat is remek. Jó kis skandináv tank, nagyon kéne. A kézi váltó egy kicsit kiábrándító, de ennyi.

  • 2017.10.27. at 14:52
    Permalink

    Te jó ég, mennyi kilóméter van ebben az autóban, hogy így kiülték?
    Én 180-nal adtam el, és egy kis kopáson felül újszerű volt a belseje….
    Annak idején (2009-2010) alaposan körbenéztem, ez nem olyan, hogy “majdnem olyan mint a németek”, saját jogán igen erős játékos volt. Az E60 elvérzett a biztonságon, az akkor friss E rém gyenge eresztés volt a Mercedes árához képest. Az A6 meg azért jóval nagyobb és drágább. Az A4 meg jóval szűkösebb…

    60e eur még listaárként is kemény…

Vélemény, hozzászólás?