Horner kimondta, hogy nincs sorrend csapaton belül!

Ha éppen Fernando Alonso vagy Lewis Hamilton lennék, valójában nagyon megörülnék a Red Bullos csapatfőnök, Christian Horner hét közepén tett azon bejelentésének, miszerint az energiaitalos istállón belül nem lesz egyéni favorit, azaz Sebastian Vettel és Mark Webber egyenlő esélyekkel, akár egymás ellen küzdve szerezheti meg a világbajnoki címet. Ha ugyan bármelyikük is megszerzi… Mindez - véleményem szerint - azért jó a Ferrari és a McLaren pilótájának (és itt rögtön elnézést kérek a Button-rajongóktól az egyes számért, de valljuk be, a tavalyi világbajnoknak sansztalan a címvédés, a még meglévő matematikai esélye ellenére is), mert a Red Bull saját magát hozza nehéz helyzetbe, önként és dalolva. Az a vicces hasonlat jutott eszembe, mintha Hornerék a Red Bull röpnapok egyik tákolmányával akarnák körberepülni a Földet, kvázi a nagy szárnyalásban kódoltan benne van a lezuhanás, a pofára esés. Mondogatják ugyan, hogy Brazília feküdhet a Ferrarinak, a McLaren pedig a hosszú, nyújtott egyenesben bízhat az F-csatornájában, de mérget vennék rá, hogy Vettel és Webber az első két sorból fog rajtolni, megint ott lesznek a szeren, és idén már bizonyították, hogy ha egyiküknél lemegy a roló, akkor csak a fal állítja meg – vagy a másik Red Bull. És vége a sétakocsikázásnak, tovább már nincs taktika, nincs számolgatás, nincs visszavágó, mert a bajnokság a célegyenesbe fordult.
Mielőtt bárki is azzal vádolna, a sportszellem meggyalázást hiányolom, és emiatt cikizném Hornert, valamint a Red Bullt, szó sincs erről, csupán a kialakult helyzetet próbálom elemezni, a magam laikus módján. De ha már ilyen őszinte vagyok, akkor azért elárulom, az én szememben a Formula-1 soha nem volt egyéni sport, még akkor sem, hogy létezik a külön a csapatnak szóló konstruktőri cím. De ez adott esetben fabatkát sem ér, amit például a Ferrari idei esete példáz. Alonso vezeti a pontversenyt, akár befutó is lehet, ám a csapatbajnokság hajója már elment az olaszoknak (matematikai esély még van...), a konstruktőri trófea várhatóan a Red Bull vagy a McLaren ölébe fog hullani – megjegyzem, teljesen megérdemelten, hiszen ők gyűjtötték a legtöbb pontot. Massa 2010-es teljesítménye elmaradt a várt szinttől, és hiába nyerte idén Alonso a legtöbb futamot, egyedül képtelen a csúcsra juttatni a Ferrarit, Massa elúszott pontjai pótolhatatlan veszteségek. Ettől függetlenül a brazilnak - szerintem - kutya kötelessége segíteni a spanyolt, ez nem lelki vagy büszkeségi kérdés, mert ugyanannak a csapatnak a tagjai, és ebben minden benne van, felesleges túlragozni. Hozzáteszem, a segítség mértékének azonban vannak korlátai. A sokak által hiányolt sportszerűség igazából akkor állná meg a helyét, ha csapatonként egy-egy autót neveznének, és máris nem lenne miről beszélni. De azért bukni dollár milliókat, Formula-1-es léptékkel százmilliókat, mert két pilóta nem bír magával… – hát, ez merő nagy luxus, és ostobaság. A Formula-1 elsősorban olyan üzlet, amely szervesen kötődik a szemünk előtt zajló versenyekhez, a sztárokhoz, a felső kategóriás körülményekhez, de tévedés azt hinni, hogy minden a nézők, azaz a mi szórakoztatásunk miatt történik.
Visszatérve a Red Bullos srácokhoz, náluk még azért komoly a helyzet, mert mindketten abszolút lőtávolban vannak a Ferrarihoz képest, a köztük lévő pontkülönbség nem lehet mérvadó, így a nem csekély kockázat ellenére voltaképpen megértem Horner és a csapat döntését. Ha Martin Whitmarsh nyilatkozta volna ugyanezt a McLarentől, sokkal jobban megdöbbentem volna, mert büszkeség ide vagy oda, nagy valószínűséggel Button érzi a legjobban, hogy szorul a hurok, de világbajnok versenyző, vérbeli profi, és címvédőként nem mondhat mást, mint azt, küzdök, ameddig lehet. És ez így van jól, még akkor is, ha 99 százalékban nem ez történik majd, és ha Button segít a csapattársának, az nem Hamilton érdemeit fogja csökkenteni. Summa summarum, csapatjáték vagy egyéni küzdelem? Szerintem a Formula-1-ben a kettő nem fér össze egymással, különösen, ha eljön a hajrázás pillanata, és most a Red Bullon a sor, hogy rám cáfoljon, akár az utolsó futam, utolsó kanyarjában bebizonyítván, ki a legény a gáton. Sebastian Vettel vagy Mark Webber? Csodálkoznék, ha ez a kérdés ott dőlne el.