Már megint vettünk egy autót – kemény 1300 euróért

Nincs feltétlen épeszű magyarázat a tettünkre, mégis nyakig benne voltam a buliban. Már megint vettünk egy használt autót. Külföldről, ahogyan oly sokan mások is az elmúlt negyedévben. Nem csak az új autók eladásai, a használtak behozatala is növekszik, az idei év eddigi részében a tavaly ilyenkor behozott mennyiség másfélszerese vándorolt útjainkra. Most pedig mi is megint hoztunk egy autót. A felbujtó egyértelműen Zsolti barátunk, aki tavaly velünk volt Mazdát venni Olaszországban, majd magának is hozott egy remek Renault Lagunát Németországból. Háromévesen bő 160 ezer kilométerrel, az újkori ár negyede körül. Olyan fogás nincs minden sarkon!
Most biztosak voltunk benne, hogy kisebbet szakítunk, hiszen kisebbet is tudtunk markolni. Zsolti ezúttal legfeljebb 3000 eurós határig nézelődött egy céges szaladgáló-autó iránt. Nincs baja a Renault-val, mint márkával, sőt, szereti is, mert kiszolgálja, és mert olcsó. Ezúttal leginkább Cliókat és Mégane-okat nézett, tovább szűkítve a kört zömében utóbbiakat, hiszen felára minimális, s van belőle tágas Grandtour is. Utóbbiból ki is derül, hogy Mégane II-esekre szűrt, 10 év alatti dízelekre, 1.5 dCi-kre a szerény regadó érdekében. Ezek jellemzően 3000 euró körül indulnak, 2500-tól elvétve lehet találni egyet-egyet, itthon 800 000 forint környékén van az alapáruk. Aztán talált nevetséges 1500 euróért egy törött fényszórójú példányt Bécs közelében. Fehér kombi manuális klímával, a fényszórón túl repedt hűtőmaszkkal és kissé megnyomott gépháztetővel. Olcsón orvosolhatónak tűnő állapotban 2005-ös évjárattal, 220 000 kilométerrel. Elkértük az alvázszámát, leinformáltuk, s a gyári rendszerből semmilyen adatot sem kaptunk róla, illetve egyet mégis: Euro 4-es, 67 000 forint lesz rá a regadó, amúgy igazi zsákba macska Mégane.
Zsoltit próbáltam fékezni: teljesen lutri az autó, vezérlést, összes szűrőt és olajat, az óvatosság miatt hajtókarcsapágyat mindenképp kell benne cserélni. Szerencsére csak 86 lovas és 5 fokozatú váltós, azaz lendkereke nem kettős tömegű, hanem még hagyományos, de akkor is lutri az autó. És még bármi lehet a lengéscsillapítóival, a fékjeivel. Aludj rá egyet! - mondtam szerdán.
Aztán csütörtökön még néhányszor felhívott, kiderült, hogy az autót megy más is megnézni, de ha nem viszik el, akkor hív minket az eladó. Fokozódott a lutrifaktor: ha nem viszik el, akkor valószínűleg nem is érdemes érte elindulni. A döntésből kivontam magamat, érdeklődő segítőként megmaradtam, s kicsit megpörgettem a délutánomat, hogy ha kell, tudjak indulni. Aztán a másik érdeklődő nem ment el megnézni az autót, így este 6-kor mi már mentünk is az épp nálam lévő Opel Meriva tesztautóval Nickelsdorf felé, az 1-es út felőli határfaluig, ahová a találkozót este 8-ra egyeztettük. Kitérőként még be kell szerezzünk egy próbarendszámot, s egy megbízást az azt birtokló autókereskedéstől, hogy számára árut, azaz használt autót mozgatunk. Így lehet jelenleg - teljesen legálisan - a lehető legegyszerűbben autót hozni. Így mehetünk este vagy hétvégén is.
És megyünk is, kár, hogy az első P-rendszámos az egyeztetett időben nem veszi fel a telefonját, barátunk a Google, s magunkat fél Budapesten is átküzdve sikerül egyórás csúszással beszerezni egy másik kontakttól az áhított rendszámot. Aztán irány az M1, tempomat 135, most sietünk, minden perc számít. Este 8-ra már nem érünk ki, hívjuk is az eladót, hogy 9 lesz belőle. Nem probléma - válaszolja. Fura, hogy ennyire gond nélkül veszi, de megyünk. Angolul kevéssé beszél, pontosítjuk, hogy Nickelsdorf központjában "a benzinkútnál" találkozunk, de a kút nevét nem tudja elárulni emberünk. 20:57-re beérünk, a kút zárva, sehol senki. Telefon: "Á, az Agipnál, megyünk" - kapjuk a választ. Tíz perc várakozás, addigra teljesen besötétedik, s a törött lámpájú Mégane II, valamint egy épségben lévő, frissített példány egyszerre gördül be két negyvenes sráccal. Egyikőjük kezében sör, élvezi, hogy Ausztriában 0,5 ezrelék véralkoholszintig lehet vezetni.
A történet szerint a sörmentes tag az eladó Mégane második tulajdonosa, a frissítettre váltott, miután ennek az orrát kicsit megzúzta. Belülről az autó sérülésmentes, de persze meglehetősen koszos. Kívülről nincsenek a bal első fiaskón túl komoly gondok, jobboldalt kis javítási nyom a hátsó kerékjáratnál, egy enyhe küszöbhorpadás, festékleverődés az emelőbaknál és borzalmas kattogással nyíló, valószínűleg csak lógó vezetőoldali ajtó. A motor egészségesen jár, az olaj szemre is öreg, s a számítógép szerint is itt a csere ideje, de azért legalább a nívó rendben van. Egyéb hibaüzenet, prompt szervizbe szólítás nincs. A szervizkönyv 3 éves korig vezetve - több, mint a semmi.
Jöhet a próbakör, egészen jól viselkedik a Mégane, majd közös megegyezéssel fékpróba. Enyhe lassulás, füstölés, kegyetlen ferodószag. Visszagurulunk a kúthoz, megnézzük a féktárcsákat (elöl-hátul azok vannak), mindegyik cserére érett, nyilván a betétek is. Nem ez lesz az év vétele, de kis alkuval nem lesz bukta sem. Kezdjünk az árról tárgyalni, ütjük fel a labdát. Ezt várták, de rögtön bepróbálkoznak, a "mennyiért is volt fent, 1599 euró?" fordulattal, amire rögtön rávágjuk, hogy 1499 volt az, de az állapot alapján 1200 az ajánlatunk. Ők 1400-at szeretnének. Az 1300-as ajánlatot azonban rögtön elfogadják. Még megkérdik, hogy miként visszük haza az autót, hiszen ők elviszik a rendszámot. A próbarendszám létén meglepődnek, de rögtön mondják, hogy látják, Magyarországon mindenre van megoldás.
Még otthon kaptuk az infót, hogy nem csak rendszámot, rendszámtartó keretet is érdemes vinni, ugyanis az osztrákban lötyögne a magyar. Útközben egy benzinkúton vettünk egyet. Előre még sikerül is felcsavarnunk a Meriva gyári csavarhúzójával a keretet, ám az agyongyűrött szélű P-tábla abban is kevéssé biztosan áll. Egy nejlonzacskóval erősítjük meg a széleit. Hátul viszont le sem tudjuk venni az osztrák keretet, hiszen azt hatszögfejű csavar tartja, mi pedig ezúttal hirtelen felindulásból és felkészületlenül jöttünk. Végül az osztrák keretbe tesszük a magyar táblát, s az ott még jobban is áll, mint az első. [kepallobal=320932]Barátságos üzemanyagár az autópályán[/kepallobal] Indulhatunk végre, ám befordul a kútra egy szinte új, mély metálzöld Volkswagen Passat. Higgadt kivitel xenon fényszórókkal, 16-os alufelnikkel. Polizei, passport bitte. Keresem a tárcám a Meriva rekeszeiben. Vajon sikerült nem otthon hagyni? Igen, megvan, átadom a személyimet, a jogosítványomat és lakcímkártyámat is. Utóbbi kettőt visszakapom, a személyit hosszas percekig nem. Alaposan leinformálnak a konzolra szerelt laptopon keresztül. Tőlem is megkérdik, hogy mégis mit csinálok este 10-kor Nickelsdorf-külsőn. Egy barátom autót vett - mondom rögtön. Válaszként hümmögnek valamit, majd kérik a papírokat a cimboráktól is, tőlük az autón lévő P-rendszám könyvét is elkérik, majd néhány körben elmagyarázzák, hogy mi magyarok vagyunk, ez pedig itt Ausztria. Tiszta sor, magunk sem gondoltuk másként. Némi fennakadás, hogy miért nincs még kitöltve az amúgy még a Merivából elővett indítási napló. Azért, mert az autót most vettük, most tettük fel a rendszámokat, és még csak készültünk indulni. Megértik, kiderül mindannyiunkról, hogy nem vagyunk bűnözők, a szinte új Merivát és a koros Mégane-t azonban nem is ellenőrzik, elbúcsúznak, s elviharzanak a számunkra elérhetetlen álomautót jelentő Passattal.
Indulunk, ébredünk, nekünk az álom most az 1300 eurós Mégane. Milyen szépen megy, nem húz a kormánya semerre, nem kotyog a futóműve, jól gyorsít, és persze borzalmasan fékezhető. Kímélősen hajtjuk az öreg és nem is túl sok olajjal, meg persze a saját bőrünk épségéért. Most komótosan cammogunk haza, elöl megyek a Merivával, hatosban 115 környékén 2000-et forog, a Mégane ötösben 2500-at. És vajon melyik fogyaszt kevesebbet, a zsírúj 1.6 CDTI Meriva (róla teszt hamarosan), vagy a 220 ezret futott 1.5 dCi Mégane (amiről szintén lesz még szó)? Műszer szerint utóbbi, 4,2-es átlaggal zárja a túrát és ér gond nélkül Pestre.
Jöhet az orrplasztika, majd a műszaki vizsga és a honosítás. A vételár 390 000 forint volt, de tudjuk, hogy még csak félmilliós autó sem lesz ez. Rendberakással, lelkiismeretes karbantartással 700 ezer forint környékén, a most rajta lévő, télinek már aligha jó, de nyárra sem ajánlható (szerencsére csak 195/65 R15 méretű) abroncsokat is lecserélve inkább 750-800 ezer forint környékén fog megállni. Annyiért viszont egészen jó, tágas, nem kiült, nem kiszakadt üléses, klímás, négy légzsákos és már rendbe rakott autó lesz. Kombiként, fehérben, családi használatra is bőven alkalmas takarékos cégautóként.