Emlékeztek még az első Compassra? Nem csoda, ha nem. Pedig a Wrangler orrát próbálták átültetni egy kompakt SUV-ra, remélve, hogy meglovagolhatják a városi terepjáró mániát, ami 2006-ban már bőven tombolt. Aztán a második generációval már jóval ízlésesebb formavilág érkezett és juttatta el a Jeep életérzést egyre több háztartásba. A harmadik generáció pedig egy olyan korszakban született, amikor a Stellantis ugyanazt az autót akarja eladni rengeteg márkánál csak más-más köntösben. A Jeep köntöse jól sikerült. Megőrizte a márka jellegzetességeit, a tipikus hűtőmaszk formát, a sarkos, éles vonalakat. Továbbá megjelent a világító márkafelirat hátul és persze telepakolták utalásokkal, kis gegekkel. Ha nincs méretnövekedés, akkor nem is igazi a generációváltás. Nos, a Compass esetében látványos a növekedés, hiszen a tengelytáv majdnem 16 centit nőtt, a karosszéria hossza 14 centivel nyúlt meg , az autó szélessége pedig 8,5 centit gyarapodott.
Ez bent is érezhető, ugyanis hátul 2 centivel gyarapodott a lábtér, de a fejtér az egész autóban 1 centivel nőtt, a válltér pedig ugyancsak 2 centivel nagyobb oldalanként. A csomagtér is 45 literrel öblösebb, ami azt jelenti, hogy alapból 550 literes. Az utastérbe is jutott az utalásokból, még a gumiszőnyegek sem átlagosak, és ezek az apróságok nagyon is hatásosak, sokkal gyorsabban a szívükbe zárják a felhasználók a modellt. Az ülések egyébként elöl hátul kényelmesek, az anyaghasználat igényes, a kormánykerék fogása jó. A műszerfalon könnyű kiigazodni, a vezető előtt természetesen digitális műszeregység és nagyméretű, érintőképernyős infotainment kijelző kapott helyet. Az üzemmódválasztó piros felülete ügyesen töri meg az egyébként szürke belsőt, de ezt ellensúlyozhatja például az élénkzöld külső.
Mostanra rájöttek az autógyártók, hogy a siker, sőt a fennmaradás alapfeltétele, hogy a teljes villanyosítás felejtős, és érdemes a palettán mindenféle hajtásláncot tartani. Ennek megfelelően az új Compass is elérhető lágy hibrid, plug-in hibrid és tisztán elektromos hajtással is. A Pilisben és a Visegrádi-hegységben a lágy hibriddel ismerkedtem, ami hivatalosan e-Hybrid névre hallgat. Ez a háromhengeres 1,2 literes benzinmotorra épül. Összesen 145 lóerőt tud és 230 Nm forgatónyomatékot. Mindez az elsőkerekekre érkezik, hatfokozatú, automatikus sebességváltón keresztül. Vezetni kellemes, szépen elrejtették a háromhengeres motor jellegzetes hangját. Minden tekintetben megfelelő az átlagos használatra. A futómű hangolása kifejezetten jól sikerült, nem túl rázós a hazai utakon, de nem is lágyították túl, szóval tényleg kellemes vele közlekedni. A kormányzás pontos, kissé steril, de ennek emlegetéséről lassan leszokok, mert ez szinte minden elektromos szervóra igaz. Fogyasztást majd mérünk pontosat egy hosszabb teszten, de a fedélzeti rendszer alapján 5-6 liter között lehet vegyesben.
A plug-in hibrid már az 1,6 literes, négyhengeres motorra épül, és abban 225 lóerő dolgozik, hétfokozatú automatikus sebességváltóval. a villanyhajtású modell pedig háromféle variációval lesz elérhető. A belépő szinten 213 lóerővel és 500 km hatótávval, felette a 231 lovas, 650 kilométeres áll, míg az összkerékhajtású, 375 lóerős változat 600 kilométerrel a csúcs. Árban a kategóriában megszokott számokkal találkozunk. Most bevezető áron 12 990 000 forintról indul az e-Hybrid, felette már 16 990 000 forint a PHEV és 17 990 000 forinttól vihető a tisztán elektromos.























