Maradandó sérülést okozott a riasztó szirénája

[kepallobal=438961]Fent, azaz elöl a fényszóró. Jól látható, hogy már az utólagos klímarendszer csöve is szűkíti az oda vezető utat, de igazán az alatta megbújó riasztó-sziréna nehezíti az izzóhoz való hozzáférést[/kepallobal] A jobbnál jobb, hibát a legritkább esetben produkáló, akkor viszont legtöbbször megoldhatatlan rejtélyt jelentő tesztautók után szeretem, ha végre tudok egy hús-vér, valódi használatban lévő autóval foglalkozni. Így aztán már az is komoly elégedettséggel töltött el, amikor a céges Cliót csupán egy mosással, takarítással sikerült gusztusosabbá tennem. Egy valódi műszaki hiba is kiderült azonban, a jobb első fényszóróban nem égett a tompított fény. Sebaj, gondoltam, és hál’ Istennek volt izzókészlet a kesztyűtartóban, rögvest nekiláttam a cserének. A típus ismerői szerint ez alapesetben sem könnyű művelet – nekem elsőre nem tűnt vészesnek, hiszen a gépkönyv viszonylag jól írja le a lépéseket, és hely is lenne. Igen ám, de itt egy utólagos nehezítő körülmény akadt: a hazai beszerelésű riasztó-szirénát pont oda, a gépháztető zárhídja alá szerelték, ahol elvileg be lehetne nyúlni a lámpához.
Így aztán hiába fényes nappal bütyköltem, teljesen vakon tapogatóztam, és egy extra kanyarral nehezítve kellett megoldanom az izzócserét. Nem volt sem könnyű, sem pedig egyszerű művelet, de sikerült. Azt persze csak utólag vettem észre, hogy a nagy hadakozás közben a hüvelykujjam tövében alig maradt bőr a kézfejemen. A 8 napon túl gyógyuló seb sokáig emlékeztetett, az utólagos kiegészítők beszerelésénél bizony ügyelni kell arra, hogy azok a gyártók számára szigorúan szabályozott izzócserét ne nehezítsék!