Hirdetés

Még élvezni is lehet – smart forfour

smart forfour 1.1 Pulse, 2006 - használtteszt

A legpraktikusabb smart? Színes kisautó félmillióból? Egy jó japán Mercedes? Nevezzük akárhogy, egy a lényeg, a smart forfour ma már nem túl nagy érték, ellenben remek kisautó.

Csupán három éven keresztül készült, az utód 2014-ben érkezett a Renault Twingo alapjain, ez viszont még japán a lemezek alatt

Érdekes házasságokat kötött a Mercedes: ami nem volt fontos, vagy nem akarták önerőből kifejleszteni, de jó ötletnek tűnt, azt összelegózták más gyártók segítségével. Ilyen például most a Citan, amire szükségük volt, de annyira mégsem, hogy saját maguk fejlesszék ki, inkább megvették a franciáktól a Kangoo-t. A 2000-es évek elején a japánokkal is szövetkeztek, és az új brand, a smart létrehozásában erős szerepe volt a Mitsubishinek. Ha nem lett volna a Colt és annak padlólemeze, akkor a forfour sem létezne, de ezt elő tudták adni olyan jól, hogy ha ránézünk erre a még ma is vidám kisautóra, a Colt az utolsó, ami eszünkbe jut, na persze csak ha nem ismerjük a sztorit.

Nehezen látható meg benne a Mitsubishi Colt, egész különleges karakter lett a smart forfour. A fekete karosszériarészt hívják Tridion váznak, Pulse szinten fekete volt, feljebb ezüst, vagy grafit szürke, ami fehér, az műanyag

Olaszországból jött, a mediterrán éghajlat kinyírta a lámpaburákat. A négyágú alufelnik mutatósak, sokak szerint kemény a futómű, valójában emiatt elég jól tart kanyarban

A forfour padlólemeze és benzines motorjai érkeztek a Mitsubishitől, viszont a komplett felépítmény új tervezés. A smartok különlegessége a könnyen cserélhető, könnyű műanyag karosszériaelemekkel játszás, ez a forfournál is így van, viszont a Tridionnak hívott, látszólag egy darabból készült kabin persze fémből van. Ez a fekete rész, ami Pulse felszereltségnél volt csak fekete, magasabb szinteken lehetett ezüst, vagy grafitszürke, a műanyag elemek meg rengetegfélék, így nagyon sok kombinációban létezik. A műanyag elemek pozitív tulajdonsága, hogy nem rozsdásodnak, ellenben könnyen törnek, ha viszont vigyáztak rájuk, akkor nehéz megmondani a kort első ránézésre. A próbált példánynak vannak sérülései rendesen, Olaszországból érkezett nemrég, de ha a fényszórók kapnának egy rendes polírt, nagyon egészségesnek mutatkozna.

Még ma is látványos, könnyen beazonosítható messziről is, a jegyek közösek a kétüléses fortwo-val, mégis öt ajtóval is jól mutat a formaterv

Sérülésekből van bőven, találni azért szebb és jobb állapotút is, ez már erősen leharcolt, nagyjából ilyenek mennek a kínálat legalján

A forma nagyon tetszett már akkor, 2003 és 2006 között gyártották, pedig nagyon klassz fazon. Persze hiába az összelegózott alkotóelemek, a Mercedes árazásai voltak jellemzőek rá újonnan és a szervizköltséggel is aszerint kellett számolni, így nem lett túl népszerű. Pedig igazi életstílus-autó, a külső csak egy dolog, a belső hasonlóan izgalmas, a szövet elemeket is kérhettük többféle színben, és volt olyan felszereltség, ahol ez felármentes volt. A fortwo jóval sikeresebb lett, persze, olyanja más gyártónak nem volt, a használtpiacon is kelendőek, míg a forfour nagyon csúnyán vesztett az értékéből. 600 ezer forint magasságában már itthon is beszerezhető, import útján meg spórolhatunk is valamennyit, de külföldön se sokkal olcsóbbak. Ezért az árért viszont egy látványos kisautót kapunk, ami még ma is annak számít. Hogy milyen ma egy ilyen smart 11 évesen?

Találni vidámabb, színes utasterűt is, a műszerfal teteje szövetborítású, a formák is jók, a rádió árulja el, hogy ez egy Mercedes

Hirdetés

Tologatható a hátsó ülés 15 centis távon, az elsők támlái vízszintesre dönthetőek, viszont hátrafelé elég szűk határok között állítható

Erősen lehasznált, legalábbis a konkrét példány, nem volt túl jó sorsa, de még mindig tartja magát, ami azért elárul valamit. Sok a külső sérülés, de ami rosszabb, az a beltér, újkorában se tűnhetett minőséginek, ennél azért jobb anyagok voltak a Mercedes birtokában már akkor is. A műanyag kormány konkrétan foszlik, az ajtók burkolatai kemények, a kezelőszervek szintén elég silányak, de az ülések azok, amik nem bírják az időt. Sokat használhatták, így a 122 ezer feletti futás csak útmutatónak tűnik, ennél biztos nincs benne kevesebb, de én minimum kétszer ennyire szavaznék, ha nem háromszoros a szorzó. Persze az is lehet, hogy csupán nehéz sorsa volt. A vezetőülés ülőlapjának bal oldalán teljesen elmállott a szivacs, annyira, hogy ha nem vigyázunk, vasra ülünk, ami már a kárpitot is kiszakította. Ennél biztos van jobb állapotú példány is, ez nagyon szélsőséges használatot mutat. A többi ülés jól átvészelte az éveket, de jellemzően minden elég kopottas. Fura az elrendezés, egyszerű, letisztult, mégis dizájnos kisautónak készült, és a letisztultság jegyében amit lehet, eltüntettek odabent, ezért kerestem 10 percig az első elektromos ablakok kapcsolóit, amiket végül a kézifék mellett az ülések között találtam meg.

A kor és a lehasználtság jól látszik rajta, elkezdtek mattulni a hátsó kisablakok, eltűnt a szivacs a vezetőülésből és foszlik a műanyag kormány is

Jópofák a kerek műszerek, ennél több nem is kell, a gömbölyű váltógomb pedig remek fogású, japánosan pontosan és rövid úton kapcsolható még mindig

Biztos hozzá lehet szokni, nem rossz az ergonómia, csak furcsa, de a gömbölyű váltógombért jár a piros pont, az pedig, hogy még ma is rövid úton és tűpontosan kapcsolható, a japánok érdeme. Az 1,1-es háromhengeres, 75 lóerős motor is az övék. Aki városi autót keres, annak tökéletes lesz, nem valami acélos, de eredetéből fakadóan pörgős és fürge, teljesen vállalhatóan mozgatja az egy tonna alatti kis karosszériát, remegése sem vészes, a változó szelepvezérlés miatt pedig a fölsőbb tartományokban megy jól. Ott már csúnya a hangja, de jól megy, még élvezni is lehet, főleg, ha jön egy-két kanyar. Van már baj a futóművel – balra húz – és a kormányról sem jön túl sok visszajelzés (elektromos szervó) viszont a futómű jól tart, így bátran lehet dobálni egyik kanyarból a másikba, olyan, mint egy új Swift. A legtöbben elektromos problémákról számoltak be a smartokkal kapcsolatban, a japán motorok meghibásodással nem gazdagítják az életet, így az 1,1-es teljesen jó választás lehet.

Kézzel kell állítani a tükröket, ez azért elég puritán megoldás, van viszont klíma, ami az 1,1-es motort kicsit leterheli, de ez már szinte alapelvárás

75 ló nem a világvége, japánosan pörgős, a változó szelepvezérlés miatt a fölső fordulatszám-tartományokban élénk, teljesen jól viszi az egy tonna alatti karosszériát

Egy ekkora autó is lehet praktikus, van például 15 centin tologatható hátsó üléspad, az elsők különlegessége, hogy teljesen lehajthatóak a háttámlák, így egy kényelmes szobát alakíthatunk ki benne, kérdés, hogy ezt kihasználta-e bárki is az életben. Ez viszont annak a rovására ment, hogy a támlák elég kis szögben állíthatók csak hátrafelé. Nem rossz kisautó, a különleges vázkialakítás miatt töréstesztje négycsillagos, jól teljesít frontális ütközésnél, az oldalirányú karamboloknál már kisebb a biztonság. Alkatrészárban sem mondanám vészesnek, fékbetétek 5-6 ezer forint, tárcsák maximum 10 ezer forintért kaphatók, a lengéscsillapító 15 ezer környékén indul, egészen vállalható. Sajnos nem csak a fehér borítások műanyagok, hanem a hátsó ajtók kis ablakai is, amik a mediterrán vidéken töltött éveknek köszönhetően hasonlóan öregedtek meg, mint a fényszórók, de ez annyira nem zavaró. Nem mondom, hogy titkos tipp, de aki 6-700 ezer forint körül keres autót, nem mellesleg klímásat, meg persze az örök szempont szerint; hogy csinos és mutatós legyen, annak néhány forfourt is érdemes megnéznie.

Nincs túl nagy értéke a használtpiacon, félmillió fölött kezdődnek, mutatós és egyedi kisautót ad ennyiért, helykínálata is elég jó, és autózni is jót lehet vele

Hirdetés

Hozzászólások

  • 2017.10.27. at 12:07
    Permalink

    Ez az autó még mai szemmel nézve is egy nagyon fura szerzet… Még sosem láttam teljesen egyszínű változatban, valószínűleg úgy nem is lehetett megvásárolni. De legalább nem egy hírhedten vacak betegágy, mint a kisöccse:) Jó kis Colt-technika dolgozik a lemezek alatt, mivel akkoriban még a Daimler-Chrysler volt a Mitsubishi főrészvényese.

  • 2017.10.28. at 23:31
    Permalink

    Látom semmit sem tudsz a 42-ról, sem csak hülyeségeket ismételgeted aztán még el is hiszed amit leírsz, de legalább véleményed az van, jó sommás 😉

Vélemény, hozzászólás?