Három típus, három teljesen különböző karakter. Az érthető, hogy szabadidő-autóként az Urus nagyon más, mint lapos testvérei. De mitől, annyira más a Temerario és a Revuelto? Máris elmesélem!
Urus SE
Frissült az Urus, de ez nem jelenti azt, hogy túlságosan megváltozott volna a megjelenése. Nem is volt ár szükség, hiszen az egyik legvadabb formatervű SUV most a piacon, tökéletesen sikerült átmenteni a Lamborghini géneket a "divatterepjáróba". Megmondom őszintén, hogy kicsit féltem is, hiszen valahol mélyen az Audi Q8 platformján osztozik, de teljesen más dimenzió a Lambo. Közelebbről megnézve és átélve egy fikarcnyi konszern osztozkodást nem érezni rajta. Élek, szárnyak, hatalmas légbeömlők teremtik meg az alaphangulatot, majd bent a vadászrepülős kezelőszervek, középpontban a motorindító "rejtett" gombjával. Mint a rakéták kioldása előtt, fel kell pattintani egy vörös billenőkallanytút és indulhat a móka. Igen, ám, de most már hibrid a hajtáslánc, úgyhogy furcsamód hang nélkül kel éltere a rendszer. Hacsak! Hacsak nem rakod azonnal a sportosabb üzemmódok valamelyikébe a szintén harcirepülős hangulatú kapcsolóval. Akkor aztán hátborzongatóan szép hanggal beröffen a V8, ami később a terhelés alatt egyre szebb orgánumát mutatja.
Nem csak, hogy hibrid, hanem plug-in hibrid az autó, de nem untatnálak ennek a részleteivel. Tök jó, hogy létezik, értjük a zöldítési szándékot, de a 800 lóerővel nem bolygót menteni indulunk, hanem élvezni az életet. És ebben kimagasló a Lamborghini, még akkor is, ha egy SUV-ról van szó. A négyliteres V8-as motor 3,4 másodperc alatt lövi százra az autót. És a kormányzás pontos, a futómű pedig - felfoghatatlan, de - teljes mértékben elrejti, hogy egy SUV-ban ülünk. Eszeveszett jó vele kanyarogni, egyedül a tömegén érezni, hogy nem fogja ugyanazt tudni, mint a hagyományos Lambók. Még terepre való üzemmódja is van, amit simán el tudok képzelni, hogy még a földutakat túrva is hatalmas élmány lehet, de erre most nem volt alkalom, meg hát a sportabroncsok, óriási felnik is egyértelműen aszfaltra optimalizáltak. Nem okozott csalódást az Urus, most már értem miért vált az egyik, ha nem a legkelendőbb Lamborghinivé.
Temerario
Hiába az Urus sikere, azért az olasz sportautógyártó neve mégis csak a lapos, különleges formavilágú, "Ferrari-verő" gépekről híres. A Temerario hűen megmutatja, miért egy bikát ábrázol az embléma. Ezt az autót tényleg "meg kell ülni". Itt nem lehet maszatolni, bármikor ledob a hátáról, ha nem figyelsz. Persze, minden vezetősegédet bekapcsolva megvédi a kevesebb rutinnal rendelkezőket is. De mégis így hirtelen nagyokat ficánkol, érezteti, hogy ide bizony rutinos kezek kellenek, amelyek magabiztosan markolják a kormánykereket. Azt talán mondanom sem kell, hogy ennyire közel ülve a földhöz egy teljesen más világát kapod a vezetésnek, közlekedésnek. Lehet szeretni, amikor magasan ülsz egy hobbiterepjáróban, de itt megérted, hogy ha szinte te vagy az egész autó tömegközéppontja, akkor minden sarka a végtagjaid meghosszabbítása. Ez valójában az autózás csúcs, amikor egybeforrsz a géppel. Lehet, hogy elcsépelten hangzik, de ez az igazság. Az út minden centijét érzed a karjaidban, a lábaidban a fenekedben, a gerinceden végigfutó rezgések milliszekundumok alatt az agyad megfelelő részébe juttatják azokat az impulzusokat, amik ha rutinos vagy ösztönös mozdulatokat váltanak ki. Mire tudatosul benned, amit csináltál addigra már messze jársz egy trükkös kanyartól, amelynek közepén a hupli kicsit megindította az autó farát, de te uraltad a helyzetet. A tudatos éned már csak megveregeti gondolatban a saját vállad:" Öcsééém, ezt de jól csináltad!" Márpedig ez fantasztikus érzés, akkora adrenalin löket az egész, hogy minden egy önfeledt vihogásban tör ki a sofőrből.
Pedig itt is "csak" egy négyliteres V8-as dolgozik, ez is PHEV, ez is összkerekes, de teljesen egyedi karakter a palettán. Lényegében középmotoros, arról pedig már sokszor áradoztam, milyen kellemes, amikor szinte közvetlenül mögötted dolgoznak a dugattyúk, hogy aztán 920 lóerőnyi rendszerteljesítménnyel támadhasd a kanyarokat. Mintha még a szívverésed is azt a ritmust venné fel. Bármilyen motorral élvezetes, de a V8-as még különlegesebb ízt ad az egésznek. Gondoltam mindaddig, amíg fel nem éledt mögöttem a V12-es, de ahhoz üljünk át a trió királyába.
Revuelto
V12. Ízlelgetem a karaktereket, de hát olyan ritkán ül a magamfajta földi halandó ilyesmiben, hogy felfogni igazán csak akkor lehet, amikor felhördül az ember mögött. Valamiféle ősi ösztön is megszólal, hiszen egy vadállat ordít és hörög így a támadás előtt. Az ősi ösztön megszólalása természetesen itt is az adrenalint jelenti. Még el sem indultál, de már pumpálja a szervezeted az adrenalint a véráramodba, hiszen mindjárt rád támad valami szörny. De nem támad, hanem csak rádkacsint a visszapillantó tükrében a motor. Pont a hengerek közötti völgyre látsz rá.
6,5 liter, megtámogatva nem kevesebb, mint 3 villanymotorral. 1015 lóerő a rendszerteljesítmény, hiszen ez is PHEV. Ezer tizenöt! mellé a világ összes nyomatéka. Önmagában a benzinmotor 725 Nm, és a villanyok még minimum ennyi. A belső égésű lóerők 9250-es fordulatnál érkeznek meg mindannyian. Felejtsd el, hogy beszélgess a jobbegyben ülővel, akinek külön képernyőcske jut, úgyhogy ha akar azon babrálhat, vagy nézegetheti, de lehet, hogy inkább imákat rebeg, amíg te a saját röhögésed kíséretében próbálod megzabolázni a lovakat. vagy, hát ezt a bikát is, de érdekes módon sokkal kezesebb a Revuelto, ami nagyban köszönhető annak is, hogy szívó és nem turbós motor van benne, nem úgy mint a Temerarióban, ha ezt még nem említettem volna. Kiszámíthatóan, egyenletesen épül fel a nyomatékgörbe. Az összkerékhajtás itt is áldás, de tényleg sokkal gyorsabban ráhangolódsz erre az 1015 lóerőre, mint a 920-ra. Szokni kell azt is, hogy az autó hátulja szélesebb, mint az eleje. Meglátod a kanyarcsúcspontot, ráteszed az autót, aztán a visszapillantóban meg az fogad, hogy majdnem lekarcoltad a szalagkorlátot, hiszen hátul sokkal közelebb ért hozzá az autó. Kevés autó tudja megadni ezt az érzést. A 2,4 másodperces gyorsulástól a tüdődben ragadó levegőt, a végtagjaid meghosszabbodásaként éltere kelő gépezetet. Csak a szupersportautó gyártók. Viszont a Lamborghini közöttük is egyedi. Megvan a saját imázsa, formanyelve, hangulata. Nem hiányozhat ez sem a garázsodból, ha épp gyűjtő vagy. Se a képzeletbeli garázsodból, ha csak álmodozó. Vagy a bakancslistádról, hogy kipróbáld.
Nem beszéltem a műszerfalakról, az ergonómiáról, miegymásról. Mert lényegtelen! Minden olyan, amilyennek egy egy ilyen drága autónak lennie kell. Van digitalizáció és gombok is, de se időm, se kedvem nem volt mélyebben ismerkedni velük, mert a vezetés élménye a lényeg ezekben az autókban. Közlekedhetsz is velük, persze, hiszen arra is alkalmasak. Villantani a pórnép előtt, ám az értő közönség a felelősséget is érzi remélem. Vezetéstechnikai tréningek és pályanapok! Ha minden lóerőt ki akarsz élvezni, akkor ez alap.
Végül eredményt kéne hirdetnem, ugye? Ha már a címben egy kérdést tettem fel. A válasz azonban tényleg az, hogy mindegyik másért jó, de ha az én teljesen szubjektív véleményemre vagytok kíváncsiak - ha csak és kizárólag egyet vihetnék el: akkor a Revueltóval gurulnék haza.
Alább még tovább gyönyörködhetsz a galériában!
