Egy gyémánt a SUV-ok között – új DS 7 teszt

Elvesztette nevéből a crossback feliratot, de annyi baj legyen, nem kell jelölni a DS 7-esen, hogy egy szabadidő-autóval állunk szemben, nélküle is egyértelmű. Ráadásul az elvesztett utónévért cserébe kapott nagyobb akkumulátor csomagot a konnektorról is tölthető hibrid változat. Már 2017-es bemutatásakor is igazi ínyencségnek számított a kategóriáján belül a DS nagy SUV-ja, a frissített változat pedig rátesz erre egy lapáttal, hiszen még különlegesebb formákkal örvendezteti meg a luxusautók kedvelőit. De mi is változott? Orrán még nagyobb hűtőmaszk díszeleg, de a legfeltűnőbbek mégis az első lökhárítóba rajzolt fénycsíkok. Ezek azt az illúziót keltik, mintha a fény a karosszérialemezeken törne át. Az úgynevezett DS LIGHT VEIL funkciót a 33 LED-ből álló világító csíkok együttese alkotja. Ez egy nagyon érdekes megoldás, ugyanis a lézergravírozott polikarbonát felület belső oldalát színre fújják, hogy külső megjelenésében váltakozzon az áttörő fény a karosszéria színére festett zónákkal. Ez a technológia a drágakövek ragyogásához hasonló mélységi hatást és csillogást kelt. Hátul pedig a keskenyebb LED fényszórók örvényszerűen pikkelyezett mintázatukkal keltenek feltűnést, emellett a hátsó csomagtérajtó erőteljesebb vonalakat kapott, miközben a „CROSSBACK” feliratot felváltotta a „DS AUTOMOBILES” márkajelzés. Bent már nem olyan nagy a változás, aki már ült DS-ben, mindent magától értetődőnek fog találni, aki viszont még nem ült a francia luxusmárka termékeiben, egy kicsit talán túlbonyolítottak fogja találni. Ám ez hamar elmúlik, amint hozzászokik az extravagáns megoldásokhoz, például a kardánalagútra helyezett ablakemelő gombokhoz, vagy épp az indítógomb pozíciójához, ami a középkonzol tetején kapott helyet a felnyíló, illetve lecsukódó analóg óra alatt. Utóbbit továbbra is ki kell emelnem, nekem még mindig nagyon tetszik, egyáltalán nem érzem túltoltnak Kiváló minőségű anyagokból építkezik az utastér, tényleg prémiumautóban érzi magát a sofőr, illetve az utasai. A sokszögekkel játszó dizájn mindig új és új ingereket ad a szemnek, ha pedig tapogatjuk a felületeket, akkor mindig puha bőrrel vagy műanyagokkal találkozik az ujjunk. A multimédiás rendszertől sem kell félni a 12,3 colos érintőképernyős kijelző a középkonzol közepén jól kézre áll, nem túl bonyolult a menürendszer, egy kevéske tanulás után könnyen elsajátítható kezelése . A digitalizáció rákfenéje azért itt is tetten érhető, sokkal jobb lenne, ha a klíma külön panelt kapna. A vezető előtti digitális műszeregység is 12,3 colos, nagyon szép grafikával megrajzolt információk olvashatók le róla. Rendkívül kényelmesek az az első ülések, hátul pedig fejedelmi a lábtér. Így a DS 7 egy kiváló utazóautó, amelybe bőségesen lehet poggyászt is pakolni, hiszen alaphelyzetben 500 liter feletti a csomagtér mérete, az üléseket lehajtva pedig 1,7 köbméteresre bővíthető. Szóval az akkucsomag nem vesz el sokat a csomagtérből és még a töltőkábelek is eltüntethetők a padló alatt. Ha már szóba jött az akkumulátor, akkor érdemes megjegyezni - amit már fentebb pedzegettem - megnövelték a kapacitását, igaz csak egyetlen kilowattórával. Így a gyáriak szerint 65 kilométert is meg lehet tenni tisztán elektromos hajtással, miközben a villanymotor simán tartja az autópályatempót is. A tesztautó a maga 300 lóerős rendszerteljesítményével minden élethelyzetben bőséges erővel rendelkezett, bármilyen forgalmi szituációban rugalmasan tudott megugrani. Ez az erő egyébként az 1,6 literes benzinmotor és két villanymotor házasságából születik, mind a négy kerék felé eljut a 8 fokozatú automatikus sebességváltó közreműködésével. Minden porcikáján, minden egyes rezdülésén, minden kanyarban érezni, hogy kényelemre hangolták ezt az autót, és tényleg óriási élmény az utazás vele a maga eseménytelen módján. Az eseménytelent itt úgy kell érteni, hogy szinte néma csendben, még a benzinmotor működését sem hallva suhan az autópályán, az adaptív lengéscsillapítással mindig kényelmes a rugózás. A kormányszerkezet lehetne egy kicsit közvetlenebb, de a pontosságára nem lehet panasz. Nálam 50 kilométert simán megtett tisztán villanyhajtással városi közlekedés során, tehát a napi ingázás tényleg letudható emissziómentesen. A teszt átlagfogyasztása pedig 6,8 liter lett, de itt fontos megemlíteni, hogy ebben dominált az autópályás használat hosszabb utazások során. Az autó vételára is átlagosnak mondható a hasonló méretű prémium SUV-ok között. A 300 lóerős változat 24 millió forint környékén vihető haza az Opera felszereltségi szinttel, a tesztautó pedig 25 220 000 forintnál állt meg minden vezetősegéddel és szépen csengő Focal hifivel felvértezve.