Egy kis ízelítő a Miurából, a fényezés hiánya különlegessé teszi a sportkocsit
A legvágyottabb négykerekűek listáján bérelt helye van a Lamborghini Miurának, ami az olasz márka csúcsát jelentette a hatvanas-hetvenes években. Ha a dugattyúk számát vesszük alapul, akkor ma az Aventador a
Miura megfelelője, mindkét sportkocsit V12-es motor hajtja, előbbit 3,9, utóbbit 6,5 literes blokk repíti. Akkoriban a Lambo még az igazán apró gyártók táborát gyarapította, 1966 és 1973 között mindössze 746 Miura készült. A technikai finomság mellett a csodálatos forma is kellett a sikerhez, erről a Bertone stúdiónál dolgozó Marcello Gandini gondoskodott. Az idén 83 éves tervező nevéhez Maseratik, Ferrarik és Alfa Romeók is kötődnek, külön érdekesség, hogy a Renault Magnum nyergesvontató is az ő általa rajzolt vonalakat viseli.
A kék belső gyári, a motor már önmagában is egy kiállítási tárgy lehetne
A szóban forgó Miura a sorozat 575. példánya, ami egy Amerikában tanuló iráni diáklány kezei közé került, miután elhagyta a gyárkaput. Több évnyi használat után egy komolyabb balesetben megsérült, ami egy időre megpecsételte a sorsát. Az ütközés után négy évtizednyi kényszerpihenő következett, majd egy lelkes rajongó szárnyai alá vette az autót, s nyolc hónapnyi munkával felújították. Ekkor döntöttek úgy, hogy a megmaradt festéket is eltávolítják az autóról, a restaurálók szerint így csodálható meg leginkább a típus szoborszerű szépsége.
A P400 jelű kivitel 350 lóerővel készült, a P400S 370, a P400SV 385 lóerős
A mindössze 16 ezer kilométert futott Lamborghini elárverezésre augusztus közepén került sor, ahol a kicsit több mint kétmillió dollárért, átszámítva 622 millió forintért talált gazdára az olasz telivér.
Nehéz lenne szépségversenyt rendezni az olasz autók között, a Miura jó esélyekkel indulna
