100 tulajdonos véleménye szerint jó autó az első Skoda Superb

Kezdjük egy pontosítással, cikkünk tárgya valójában nem az első Skoda Superb, hiszen az 1934-ben jelent meg, s ma gyűjtők, illetve múzeumok kincse. A modernkori, 2001 decemberében bemutatott és 2008 márciusáig gyártott első Skoda Superb azonban ma is a taxisok kedvence, fenntarthatóságával, üzemeltethetőségével is olcsó nagyautó, s nem mellesleg, első példányaival idén 12, az utolsókkal pedig 5 éves, így aztán a használtautó-piac érdekes ajánlata, igaz, nem túlzottan olcsón: normál állapotban, érvényes magyar okmányokkal 1 millió forint felett kezdődik az ára, legfrissebb és legjobb példányai 2,5-3 millió forint között kaphatók.
El kell ismerni, a Superbnek, illetve általánosságban a Skodának már csaknem volkswagenes értéktartása van, ami persze érthető is, a technika teljes mértékben VW a szárnyas embléma mögött. A Superb pedig különösen Volkswagen, konkrétan egy 10 centiméterrel növelt tengelytávú és 12 cm-rel toldott hosszúságú Passat B5. Nem csoda hát, hogy limuzinosan nagy hátsó teret ad. Mivel azonban kívülről szinte egy átemblémázott Passatnak tűnik, nem lett igazi prémiumautó, a 2008-ban érkezett, már önálló dizájnnal bíró, lépcsős farával hátul négy- és ötajtósként is nyíló, valamint kombiként is elérhető második generáció sokkal elfogadottabb nagyautó. Viszont ez a modell ágyazott meg neki, s Használói Véleményeink vonatkozó része, azaz több mint 100 tulajdonos értékelése szerint a Superb jó autó. Két értékben kapott csupán 4 pont alatti értéket az ötös skálán, az pedig a tetszés és a strapabírás, ugyanakkor megbízhatóságból ugyanúgy 4,5 pontos, mint kényelemből, vezetési élményből, használhatóságból, megjelenésből, illetve használhatóság és költségek szempontjából.
A véleményeket olvasva pedig egyértelműen látszik, hogy tulajdonosaik már-már rajonganak autójukért. Azt valódi prémiummodellekhez hasonlítják, legalább E-osztályos Mercedesekhez, 5-ös BMW-khez vagy épp A6-os Audikhoz, nem pedig Passatokhoz, Mondeókhoz. És persze van, aki elismeri, hogy nem azok vetélytársa, hanem azoknál lényegesen olcsóbb autó. Azoknak szól, akik helykínálatot, korrekt műszakiságot, némi nagyautós kényeztetést várnak el, de nem szánnak sokkal többet autóra, mint amibe egy hagyományos középkategóriás kerülne. És ők nem fognak csalódni a Superbben, ami készült ugyan 2,0 literes, 115 lóerős szívó és 1.8-as, 150 lóerős turbós benzinessel, valamint az említett négyhengereseken túl 2,8 literes, 193 lóerős V6-ossal is, ám leginkább dízelként kelt el. Gázolajosból is hiába volt kapható a gyártás végéhez közeledve, 140 lóerős 2,0 literes PD TDI-ként, valamint hiába adták a sorozat 7 éve alatt 163 lóerős, 2,5 literes V6-os gázolajossal is, a Superb legfőbb motorja a 100, 105, 115 és 130 lóerős szintekkel is kínált 1.9 PD TDI. Benzinesből elvétve, az 1.9-esen túli dízelből szintén igen ritkán lehet találni, és talán a sorozatvégi 2,0 literes PD TDI a Superb legritkább motorja. Nem is érdemes mást keresni, mint az elnyűhetetlenségéről híres 1.9 PD TDI-t. Ennél is lehet ugyan hiba a befecskendező-rendszerrel, ám az messze nem olyan gyakori, mint a mai közös nyomócsöveseknél, temérdek több százezer kilométert hiba nélkül futott Superb létezik. Igaz persze, hogy a PD TDI hangja egy kissé nyers, járása kicsit darabos, de a hosszában beépített motor azért az utastértől viszonylag távol van, hangja még autópályán is elviselhető, s ezt a motort is kínálták automata váltóval. Megbízható, szinte biztos azonban, hogy olajat az akár 30 ezer kilométeres csereciklus alatt kell bele tölteni (s nagy lesz a baj, ha az elmarad), s az is készpénznek vehető, hogy előbb-utóbb beköszönt a kettős tömegű lendkerék cseréje. Kibírhat a gyári akár 300 ezer kilométer feletti élettartamot is, de 150 ezer kilométer felett már ajándéknak tekinthetők a kilométerek. Ez természetesen nagymértékben használattól függő: kerülni kell a rezonanciát és a hirtelen erőváltásokat. A sorozat kifejezett gyengeségének mondhatók a mattuló fényszórók. Nem feltétlen érdemes őket políroztatni, ha pedig mégis, nem elég a műanyag burákat kezelni, a foncsorokkal is foglalkozni kell.

Bár a Superb alatti futómű audisan zömében alumíniumból épülő, strapabíró, hátul ugyan csatolt lengőkaros, de így is kényelemre hangolt. Tartós az utastér is, viszonylag sok praktikus részlettel, viszont néhány tipikus hibával: az ajtóbehúzók gumiborítása szinte mindegyik autóban hámlani kezd, s típushiba a megkopó fényszóró-kapcsoló is. Amíg azonban ezek a legfőbb fiaskók, addig félni aligha kell a Superbtől, melyet nem csak tulajdonosaik tartanak jó autónak, hanem a megkérdezett szerelő is: Morvai József, a Morvai Autószeriz ügyvezető-tulajdonosa szerint napjaink egyik legjobb konstrukciója, hiszen még nem túlzottan bonyolult, nincs nagyon mi elromoljon benne. Pénteki használttesztünk főszereplője is Superb lesz, egy 5 éves, 172 ezer kilométert futott példányt fogunk kivesézni, hogy kiderüljön valóban olyan jó autó-e, mint amilyennek tulajdonosaik mondják.