Merész ölet volt a V12-es Hilux, de sikerült megvalósítani
Egy dél-afrikai autóépítő, a FatBoy Fab Works műhely tulajdonosa, Francois Fritz furcsa ihletet kapott, de az ötlet szokatlansága nem tántorította el. Megépítette a V12-es motorral felvértezett Toyota Hiluxot, hogy elinduljon vele országa legendás hegyi versenyén, a Simola Hillclimbon.
De nem akármilyen V12-est szerzett, hanem a Toyota egyetlen ilyen motorját, amely a japán belpiacra gyártott Century luxusautó második generációjából származik. Fritz már a projekt elején eldöntötte, hogy nem köt semmiféle kompromisszumot a használhatóságot illetően, vagyis a „bakkie” becenevű pickupnak akkor is képesnek kell lennie teherhordásra, amikor már megkapta új szívét. A 2012-es évjáratú Hiluxban gyárilag egy háromliteres, négyhengeres D-4D turbódízel dolgozott. Fritz először erre szerelt fel két turbófeltöltőt, amelyeknek köszönhetően a teljesítmény 163-ről 284 lóerőre, a nyomaték 343-ról 680 Nm-re emelkedett. Ez már tekintélyes erő egy kisteherautóban, de a tulajdonos mégis úgy döntött, hogy inkább valami selymesen járó, benzines és sokhengeres motort szeretne az erős vibrációjú, és kissé hangos tuningdízel helyett.
Egy Toyota Centuryból származik a motor
Eladta az öngyújtós motort és új erőforrás után nézett. Egy ideig a Lexus LS 4,3 literes V8-asán gondolkodott, de ha már lúd, legyen kövér alapon (és egy V12-esre átépített Toyota Quantum mikrobusz által inspirálva) a választása inkább a Toyota Century II ötliteres, 1GZ-FE jelzésű motorjára esett, amely gyárilag hivatalosan 280, valójában 299 lóerős, a maximális nyomatéka pedig 481 Nm. Természetesen Fritz nem elégedett meg ennyivel, ezt is teljesen átépítette és erre is rakott két hatalmas, 63 mm-es Garrett GT35-ös turbót, a motorvezérlést pedig a legújabb generációs Spitronics elektronikára bízta. Végül a fékpados mérés szerint 547 lóerőhöz és 970 Nm-hez jutott visszafogott (0,7 baros) töltőnyomás mellett.
Hegyi felfutó versenyre épült az autó
Ez már könnyedén szétnyírta volna a Hilux eredeti váltóját, ezért a Century-ből nem csak a motor, hanem a robusztus, nagy nyomatékot elviselő négyfokozatú automatikus váltó is átkerült a pickupba, de egyedi, megerősített kardántengelyre is szükség volt. Viszont a hátsó, zárható differenciálmű és merev híd maradt gyári, ami szinte hihetetlen a több mint háromszoros teljesítményt figyelembe véve. Kívülről a hűtőmaszk helyén látható, férfikar vastagságú csöveket, illetve a motorháztetőn át kivezetett dupla kipufogót leszámítva nem sok dolog utal arra, hogy milyen rendkívüli képességekkel rendelkezik ez a Hilux, persze a versenyautós matricázás és a szélvédőn látható „Jesus Power” felirat azért sejteti.
Érdekes módon a fékek a gyáriak a maradtak
Az erős motorhoz ültetett, feszesebb sportfutóműhöz alacsony oldalfalú, jó tapadású utcai sportgumik és nagy felnik is dukáltak, viszont Fritz a Hilux gyári fékjeit megtartotta. Hogy miért? Mert bakkie-t elsősorban hegyi felfutó versenyekre építette, ott pedig nagyon rövid a versenytáv és egyébként is mindig fölfelé kell menni. Persze tervben van egy erősebb fékrendszer beépítése, mert nem csak hegyen kell biztonságosan működnie és megállnia a kocsinak. Az építés után kisebb elektromos problémák hátráltatták a Hiluxot az első éles bevetésén, a szeptember első hétvégéjén rendezett Simola Hillclimbon, de a második napra szerencsére már összeállt a technika. Fritz az 1900 méteres pályán elért 1:03 perces idejével az átépített autók kategóriájában 40 induló közül így is az utolsó lett, több mint 8 másodperccel lemaradva az utolsó előttitől. Szerencsére az eredménytelenség nem zavarta: "
El tudtunk jönni a hegyi versenyre, ez volt életem egyik legjobb élménye. Azzal a céllal érkeztünk ide, hogy valami különlegességet mutassunk, hogy lenyűgözzük a közönséget, és biztos vagyok benne, hogy ez sikerült is" - mondta a különleges Hilux megálmodója, megépítője és egyben pilótája.
A versenyen az utolsó lett a Hilux, de ez nem szegte gazdája kedvét
Forrás: Smarter Média
