Kína jön, lát és győz, ha másképp nem, akkor a saját szabályai és narratívája szerint. A Jaecoo 5 benzines változata egy kiváló példa erre, hiszen újraírja a szabályokat. A kinézete alapján egyértelműen egy más gyártó jut eszünkbe, míg a műszakiságáról ordít a kínai minőség és technika, akár a nyers adatokat, akár a vezetési élményt nézzük. És mégis el tudják adni, ahhoz képest legalábbis mindenképp jók a számok, hogy két évvel ezelőtt még konkrétan senki sem hallott erről a márkáról Magyarországon. Itt az idő körbejárni ezt az autót, és elmagyarázni, hogy mi áll a háttérben, először viszont kezdjünk az alapokkal.
A Jaecoo eredetileg a 7-es modellel robbant be a hazai piacra, amely szinte azonnal ki is érdemelte a "temus Range Rover" gúnynevet, így az 5-ös már legfeljebb a "mini temus Range Rover" lehet a kínálatban. Ettől azonban még nem lesz kicsi, hiszen minden relatív: 4,38 méteres hosszával többek között a T-Roc, a Sportage, illetve a C-HR vetélytársa. Persze, nem csak az 5,05 méteres Range Roverhez képest, hanem még a 4,5 méteres Jaecoo 7-hez képest is apróság, ám a felhasználók jelentős többségének éppen erre a méretosztályra lenne valós szüksége.
Az utastérben egy tipikus kínai műszerfal tárul elénk: két képernyő, kevés gomb, illetve kreatív megoldásokkal takargatott spórolás. A végeredmény szokás szerint működik, használható, sőt, némi megszokás után egészen kedvelhető is, de valójában inkább cukormázzal leöntött középszerűség, mintsem valós technológiai innováció. Tökéletes példa erre a beépített karaoke-app, amit sajnos nem tudtunk kipróbálni, mert nem járt a tesztautóhoz a szükséges mikrofon, de igazából nem is számít, hiszen ez is csak egy marketingfogás. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezek a részletek a valós vásárlókat aligha érdeklik, az utastér egyetlen feladata, hogy ne legyen kiábrándítóan rossz, attól pedig tagadhatatlanul messze áll.
Ha a valóban hasznos felszereltséget nézzük, akkor az autó árához képest kiemelkedő az extralista, ám azt is hozzá kell tenni, hogy több funkció színvonalán lehetett volna még mit csiszolni, hogy tényleg ugyanazt tudják, mint a nagyobb nevű konkurensek hasonló kütyüi. Nem kell azért komoly dolgokra gondolni, egy hajszállal gyorsabb és átláthatóbb operációs rendszer, egy fokkal halkabb ventilátor, hangyányit átgondoltabban működő multikormány, és néhány grammal több - vagy csak ügyesebben elhelyezett - hangszigetelés: mindegyik problémám apróság, szinte már szőrszálhasogatás, de számomra tényleg ezek a részletek miatt érezhető a különbség egy drágább konkurensből átülve.
Mindenképp megemlíteném még a kreatív anyaghasználatot, és főként annak különbségeit elöl és hátul. Ránézésre ugyanazt a színvonalat képviseli ugyanis a két ajtókárpit, ám amíg az első sorban a színek és a textúrák is változatosak, hátul már szinte minden fröccsöntött, kemény műanyag, amit csak a színséma megtartása olvaszt bele a prémiumérzetbe. Mindez a filléres LED fényekkel és a vajszínű részletekkel tényleg minőséginek tűnik, ám igazából itt is csak az volt a cél, hogy a lehető legkevesebb kiadással minél drágábbnak tűnjön a végeredmény, anélkül, hogy bazári lenne.
Helykínálat terén sem tartogat túl sok meglepetést, hiszen a méretosztályából adódóan elöl kimondottan tágas, de már hátul is korrekt a lábtér, ám széltében még mindig 4 felnőttre számoltak, ha a kényelem is számít. Ellenben a térérzeten, illetve egyes konkurensekhez képest a hátsó fejtéren is sokat segít a brit prémiummárka által inspirált vonalvezetés. Sőt, rengeteg fény is jut az utastérbe, a viszonylag nagy oldalablakok mellett a hatalmas panorámatetőnek is köszönhetően. A csomagtartó korrekt méretű, jól pakolható, szintén profitál a szögletes és egyszerű formatervből.
Álltában körbejárva tehát a Jaecoo 5 egy kimondottan kellemes autó, ami néhány aspektusával igyekszik többnek mutatni magát a valóságnál, miközben a spórolás főként az apróbb részleteken és a finomhangoláson érződik. Fontos azonban beszélni arról is, hogy mi lapul a lemezek alatt, ám jó eséllyel ez sem tartogat túl sok meglepetést a kínai modellek iránt érdeklődők számára. Az 1,6 literes, négyhengeres, 147 lóerős benzinmotor ugyanis a többi, általában inkább csak 1,5 literes kínai erőforrással karöltve emlékeztet a régi szép időkre. Szeret forogni, sportos hangja van, egyenletesen húz, és összességében egy korrekt motor hatását kelti. A legnagyobb hátulütője, hogy a benzinkúton is folytatódik a nosztalgia: érezhetően többet eszik az európai és japán konkurenseknél, főleg ebben a szögletes és magas orrú karosszériában. Mindez már a WLTP adatsoron is látszik: míg más, benzines konkurensek akár 5 és 6 liter közé is le tudnak menni a méretosztályban, addig a Jaecoo 5 kereken hét litert ígér. Ezzel szemben a tapasztalataim alapján országúton akár 6 liter környékére is lefojtható az étvágya, tartós autópályázással viszont már a 8 liter környéke a reális, míg városban akár a 10 litert is súrolhatja alulról. Az átlagom 8,2 literre jött ki a teszthét végére, szokás szerint főként autópályán és városban használva.
Bár manapság - főként az európai gyártók termékeihez hasonlítva - ezek a fogyasztási értékek szokatlanul magasnak tűnhetnek, a háttérben húzódó részletek könnyedén megmagyarázzák a számokat. Az alacsony fogyasztást összehozni a tervezők számára egy méregdrága rémálom, főleg akkor, ha a vezetési élmény is szempont. A takarékosság és a környezetbarát működés ugyanis nem csak az autóba építendő extra alkatrészek miatt drága. Lényegesen többe kerül a kifejlesztésükhöz szükséges tudás elsajátítása és tökéletesítése, a több százezer mérnöki és tesztelői munkaórát felemésztő finomhangolás, illetve a laikus szemmel feleslegesnek tűnő apróságok, mint például a végletekig optimalizált légellenállás. Akárcsak az extráknál, mintha a motor európai színvonala is a finomhangoláson csúszna el.
Sőt, ugyanezt tapasztaltam menet közben is, mintha a minimum elvárásokat célozták volna a kínaiak a vezetési élmény terén. Amint oda lehet tenni a pipát a négyzetbe, a mérnök már mehet is a következő részlettel foglalkozni a méregdrága munkaidejében. Ha tehát az elvárásod kifullad annyiban, hogy az autónak legyen négy kereke és vigyen el A pontból B pontba, akkor a vezetési élmény terén is túlteljesít a Jaecoo 5. Hogyha viszont a prémium dizájnhoz és extralistához passzoló mozgást és viselkedést vársz, akkor árkategóriát tévesztettél: a pedálok és a kormány érzete, valamint a futómű visszajelzése is a legolcsóbb európai vagy japán modellek szintjét tudja. A hétfokozatú, duplakuplungos automata sem a legfinomabban működő eszköz. Ahogy az lenni szokott az olcsó automataváltóknál, az óvatos elindulások, kis sebességnél a finom lassítások és gyorsítások, illetve összességében az araszolás nem az erőssége. Meg lehet szokni, lehet hozzá alkalmazkodni, és ezzel együtt is lehet szeretni, de itt is érződik, hogy mitől olcsóbb.
Az eddigi tapasztalataim szerint általánosságban igaz a legtöbb kínai járműre, hogy jóval kevésbé kifinomult eszközök, hogy többet fogyasztanak a hasonló hajtáslánccal szerelt európai modelleknél, illetve a külsőségekkel és a Kínában filléres extrákkal igyekeznek elfedni azt a technikai különbséget a lemezek alatt, amitől egyébként olcsóbbak tudnak lenni. Ezt a fajta "kínaiságot" azonban eddig a Jaecoo 5 esetében éreztem a legfeltűnőbbnek a nálam járt modellek közül.
Ez a "kínaiság" azonban legalább annyira értelmezhető pozitívumként, mint negatívumként.
A mérleg másik nyelvén ugyanis ott a stílus, ami bár hajaz egy nagynevű prémiummárkára, de legalább nem ordít róla sem az omodás kínai, sem pedig a Daciás puritán, fapados dizájn. De ott a feltekert minőségérzet is az utastérben, és az egyébként meglepően magas kényelmi szint bizonyos részletek terén, mint például az ülések és az ergonómia. Mintha a kínaiak direkt rájátszottak volna arra, amiben jók, miközben tudatosan elengedték volna azokat a területeket, ahol komoly erőbefektetéssel is legfeljebb csak szépíteni tudnak a hátrányukon a nagy nevekhez képest.
Mindezt végül megkoronázták egy olyan árral, ami elméletben verhetetlen: 10,49 millióért a plafonig exztrázott, elektromos csomagtér-ajtós, panoráma üvegtetős, körbekamerázott, 18 colos alufelniken guruló változatot adják. Ezen felül már csak a színekre tudsz költeni. Az egyszínű fényezések felára 200 ezer forint, míg a fekete tetős opciók 350 ezer forinttal dobják meg a végösszeget az alapáras fehérhez képest, az utastérben pedig a világos részletek kerülnek extra 150 ezer forintba. Tehát még az abszolút csúcsot jelentő tesztautó is megáll 11 millió forint alatt. Mindezt 7 év vagy 150 ezer kilométer garanciával. Ilyen szintre felextrázni a legtöbb európai gyártó konkurens termékét bőségesen 15 millió forint fölé rúg, vagyis még a magasabb fogyasztást figyelembe véve is kijöhet a matek. Már persze, ha extrák terén elsősorban a mennyiség számít, illetve el tudsz engedni néhány marékkal az európai és japán gyártóktól megszokott kifinomultságból.
Nehéz a Jaecoo 5-nél jobb példát találni a kínai autók látványos elterjedésének okaira. Régen a sikert egyrészt a márka identitása, stílusa és történelme, másrészt a technológiai különbségek és a tudatos, a gyártóra jellemző finomhangolás hozta. Az utóbbi évtizedekben azonban az európai és japán gyártók legtöbb modellje közeledni kezdett egymáshoz, azonos irányba változott, egyre hasonlóbb, egységesebb kínálattal szolgáltak a gyártók. A kínai autók előnye a más megközelítés, a hangsúly áthelyezése a műszaki részletek kifinomultságáról a tech-extrák és a felszínes prémiumérzet irányába. Továbbra sincs tehát ingyen leves, a spórolás a Jaecoo 5 fedélzetén is az árcédulának megfelelő mértékben kapott helyet, csak más részleteken érhető tetten. Ezért is nehéz róla ítéletet mondani, hiszen tényleg a potenciális vásárló preferenciáitól és elvárásaitól függ, hogy filléres prémiumautóként, vagy egy szépen felöltöztetett kínai középszerűségként csapódik le a végeredmény.
