7 amerikai modell, ami óriásit bukott Japánban

Amerikai autók, amik nem kellettek a japánoknak

"Köszi, de kösz nem!" - Mutatunk 7 amerikai, avagy-félig meddig amerikai modellt, amikre ez volt a japánok válasza.

Amerika és Japán kapcsolata elég érdekes, és akkor még finoman fogalmaztam. Miután a II. világháborúban térdre kényszerítették a japánokat az atombombák bevetésével, erős amerikai hatás érvényesült a japán iparban. Aztán az évtizedek múltával ez kezdett megfordulni, ha csak az autóipart nézzük, egyre inkább lenyomták a japán termékek a vérbeli amerikaiakat, mígnem aztán már a csillagos sávos lobogó népe kezdett átemblémázott japán autókat gyártani. Sőt, nem lehet nem észrevenni, hogy olykor a USA gyártói a japán formaterveket próbálták beilleszteni saját kínálatukba. Emlékszem, régebben az amerikai autós találkozók programjába szinte mindig beletartozott a japán autók zúzása, de hiába az ellenállás. Jól látszik az adatokból, hogy az amerikai vásárlók előszeretettel térnek be a japán autókat forgalmazó márkakereskedésekbe. De mi a helyzet fordítva? Hát néhány nagy bukta bizony akad a Japánban forgalmazott amerikai autók között. 1. Ford Taurus
Mifelénk nem túl ismert a Ford Taurus (nem pedig a Taunus) neve, ám az USA-ban sokáig a legnépszerűbb középkategóriás limuzinok között tartották számon. Ám Japánban ez az egyik legnagyobb amerikai bukás. Maga a Ford sem könyvelhetett el túl nagy sikereket a szigetországban, így 2016-ban a kivonulás mellett döntött, miután évente 5000 autónál nem tudott többet eladni. Egyébként a Taurust is a Toyota és a Honda hazai növekvő fenyegetése szülte az 1980-as években. A fronthajtású limuzin (illetve kombi) első két generációját Japánba is elvitte a Ford. Az első generációs modelleket ráadásul balkormányos változatban forgalmazták 1991-ig. Ám hiába építették a második generációs modellekbe a jobb oldalra a kormánykereket, az eladásai már eléggé nyögvenyelősen alakultak. 1996-ban még 10 ezer Taurust adtak el, viszont ezután megtorpantak az eladások és ’96 után a kereskedők valójában a rengeteg raktáron maradt autótól próbáltak megszabadulni. Mi a bukás oka? Nos, eleve elhibázott lépés volt balkormányos autókkal piacra lépni, de a nagy amerikai motorok, ebben az esetben a soros négyhengeres, 2,5 literes, illetve a háromliteres V6 benzinesek adóterhei magasak voltak, és most is azok Japánban. A kilencvenes években a jen is gyengélkedni kezdett, nem meglepő tehát, hogy a japán vásárlók nem kívántak tetemes felárat fizetni egy nagymotoros Fordért.
Hirdetés
2. Toyota Voltz
Ahogy már említettem, az amerikaiak előszeretettel forgalmaztak átemblémázott japán autókat. A Toyota Voltz is ilyesmi. Bár ez egy elég érdekes oda-vissza történet. Hiszen egy átemblémázott Pontiac Vibe-ról van só, viszont a Vibe eleve egy olyan modell, amit a Toyotával közösen fejlesztett a GM. Ráadásul Toyota Matrix néven az USA-ban is forgalmazták, persze kicsit módosított külsővel. Namármost a Voltzot a Netz márkanév alatt próbálta eladni a Toyota, ami olyasféle próbálkozás volt, mint a Scion az USA-ban. Tehát a fiatalabb vásárlóközönséget célozta vele a Toyota. Annyi segítséget kapott a Voltz, hogy a Matrixot nem forgalmazták Japánban, így nem volt házon belüli konkurenciája. De sikere sem, így két év forgalmazás után, 2004-ben elengedték a kezét miután abban az évben csak 10 ezer példányt adtak el. 3. Toyota Cavalier
Merész próbálkozás volt, nem jött be. Ez az autó tényleg csupán egy átemblémázott Chevy. A Cavaliert az ohiói Lordstownban gyártották, majd behajózták Japánba. Furcsa, hogy sikeresen meggyőzte a Toyotát a GM, ragassza fel az autókra a Toyota emblémát. De megtörtént és 1996-ban eladtak belőle 11 467 darabot. Azonban 1995 októberétől, a forgalmazás kezdetétől 2000 márciusáig csupán 36 216 darabot adtak el összesen. Ha még mindig ott motoszkál benned, hogyan történhetett meg ez az átemblémázás, nos elárulhatom. Az „amerikai politikát” felbőszítette az USA-ból érkező fémekre kiszabott importvám. Úgyhogy a „japán politika” ezzel a lépéssel próbálta nyugtatni a feszült idegrendszerű amerikai politikusokat.
Hirdetés
4. Ford Mustang
Miért is ne próbálkozott volna be a Ford a legendás Mustanggal Japánban. Hiszen itthon is milyen sikeres lett, meg egész Európában a legkelendőbb sportautó. Igen, a hatodik generáció, de Japánban már régebb óta jelen van. Először az 1970-es években rendelt a szigetország egyik prefektúrája rendőrségi járműként. Aztán hivatalosan a '90-es években érkezett meg a kékoválos póniautó Japánba. Eleinte csak balkormányos változatok, aztán később már a japán igényekre szabottak is piacra kerültek, de a várt eladási számok nem jöttek. Persze a nagy motorjaira kivetett magasabb adók nem segítették a dolgát, de ez Európára is igaz. A japánok valamiért nem lelkesedtek érte, pedig még különféle limitált szériákkal is megpróbálta a Ford csábítóbbá tenni. Hiába, a 2016-os kiköltözéskor természetesen a Mustang forgalmazása is megszűnt. 5. Ford Probe
Szegény Ford, látszik, hogy mindent bevetett, de a Japán piac meghódítása elmaradt. A Probe-bal is tettek egy próbát, de az sem sikerült. Pedig ez az autó bizony Mazda rokonság. Azonban még a Probe mérete és motorjai is túl nagynak bizonyultak a japán konkurenciával szemben. Hiába készült ebből a típusból is jobbkormányos változat, elenyésző volt iránta az érdeklődés. Hozzá kell azonban tenni, hogy a Probe még az USA-ban sem szerepelt túl fényesen.
Hirdetés
6. Chrysler Neon
A Nagy Hármak mindegyike bepróbálkozott Japánban. A Chrysler Neon történetében annyi a csavar, hogy míg az USA-ban az alsóbb kategóriákban kínálták, a japán piacra fullosan felszerelt, bőrözött utastérrel jutott el. Azonban a hazai konkurenciánál nem tudott jobbat nyújtani, ráadásul összesen csak 200 Chrysler kereskedés működött az országban, ami a piaci ellenfelek számához képest csepp a tengerben. Ezért a Chrysler Neon története csak 1996-tól 2000-ig íródott Japánban. 7. Ford Explorer
Végül még egy Ford, az Explorer. Furcsa, hogy ez a világszerte népszerű típus Japánban nem rúgott labdába. Persze, ha megemlítek néhány nevet, például a Mitsubishi Pajerót, a Nissan Patrolt, vagy épp a Toyota Land Cruisert, akkor mindjárt világossá válik, hogy ebben a kategóriában is megtalálták a vásárlók a kiváló hazai modelleket. Így hiába vitte 1995-ben Japánba az Explorert a Ford, az gyorsan megbukott a piacon. Érdekes viszont, hogy a Jeep modelljei hasítanak a szigetországban, és mellette is akad még sikeres amerikai modell. Ki nem találnád, hogy melyik. A Dodge furgonjai, amik köré még versenysorozat is szerveződött. Ugyanígy sikeres volt a Chevy Astro az 1990-es években, és még mai napig vonzza a japán autórajongókat.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2021.04.27. at 10:07
    Permalink

    Japánból konkrétan pár éve vonult ki a Ford, de a Kia sem árul ott autókat. Az amerikaiak szemszögéből nézve a dolgokat: sosem törték össze magukat, hogy a sajátjukénál kisebb piacokat nagy erőkkel hódítsanak meg – a hazaira és a kínaira fókuszálnak. Japánnak pedig sokkal nagyobb szüksége van az Államokra, ezért az erőfeszítéseik is nagyobbak(piackutatás, K+F, stb.). Amúgy a Suzuki vagy a Daihatsu is bukott az Államokban, de a Mitsubishi sem túl sikeres, szóval van ellenpélda is, bár tény, hogy kevesebb…

  • 2021.04.27. at 16:35
    Permalink

    Nagyjából minden importmodell óriásit bukik Japánban, és ez nem csak a japán lakosok elég húzós ipari nacionalizmusa miatt van. Bár a németeket sem kell félteni, elég csak egy objektívnek látszó Autobild összehasonlítás részleteit megnézni. Akinek van összehasonlítási alapja a valósággal, annak elég gyorsan kiderül, hogy az egész német szaksajtó arról szól hogy marketingelje a hazai márkákat. Ugyanakkor igazán durva védintézkedéseket az EU miatt nem tud senki hozni (szerencsére).

    A japánoknál viszont művészi szintre vitték az importőrök ellehetelenítését, a 90-es évek USA-Japán kereskedelmi tárgyalásaihoz remek háttéranyagok voltak erről, amikor NAV és rendőrségi razziákkal felemlítettek meg az importtal próbálkozó vállalkozókat.

    Amúgy a Ghosn sztori is elég jól mutatta, nem szívbajosak ha a külföldiek kicsinálása a cél. (Elég vicces módon nemrég egy ENSZ vizsgálóbiztottság ítélte el japánt a Ghosn elleni koncepciós perben. Ami persze nem jelenti azt hogy Ghosnt fel kellett volna menteni (bár elég necces volt az egész vád-sztori), csak hogy meg kellett volna adni a lehetőséget hogy megvédhesse magát.

Vélemény, hozzászólás?