Ez most a legjobb Peugeot. Teszt: Peugeot 308 SW

Az Év Autója. Az európai Év Autója 2014 címet ugye a második generációs Peugeot 308 kapta. Nem érdemtelenül, de hogy a legjobb lett volna az újdonságok közül, az már más tészta. Mindegy. Ez az SW nevű kombi sem feltétlen a legjobb a rendkívül népes kompakt kategóriában, azonban egy jó, nagyon jó, igazából mindenben jó kocsi. Ha tetszik, abszolút ajánlott vétel családi használatra, utazóautónak – ennél voltaképp se többre, se nagyobbra nincs szükség. Lásd 508.
[BANNER type="1"]

Nagy, mutatós. És még jól is néz ki – elmúltak azok az idők, amikor a kombik sokszor esetlen formájukkal csakis a praktikumról szóltak. Ahogy már korábban is írtuk, a megannyi riválissal szemben a 308 SW különlegessége az, hogy nyújtottak egyet a moduláris platformon, s a tengelytáv 11 centivel bővült. A teljes hossz meg 33-mal, s így közel 4,6 méteres, tekintélyes méretű az autó. Szélessége is komoly 1,8 méter, közben arányai rendben vannak, csinos, elegáns összképet ad. Az SW 1,5 centivel magasabb a ferdehátúnál.

LED-ek és LED-ek. A sötétkékes-sötétlilás metálfényezés is látványos, de a megnyerő összképhez kell a LED-menetfényes és akár full LED-es első fényszóró, a nem kevés krómdísz, a hátul is LED-es lámpa, a 17 colos könnyűfém kerék, a B-oszloptól sötétített üvegezés, az ezüstös tetősín és ablakkeretezés is. A legújabb divat szerint egyébként a tükörházba integrált irányjelző és a belső világítás is LED-es.

Már bent. A világos kárpit sajnos könnyen koszolódó, de ez azért nem ront az amúgy remek minőségérzeten. A műanyagok puhák, a kidolgozás látszatra igényes, az ajtózseb és a kesztyűtartó is öblös, pakolni még a váltó elé, illetve mögé is lehet. Előbbi esetben a szivargyújtó, a médiacsatlakozók és az ülésfűtés tekerőinek társaságában, utóbbi esetben meg egy kis szemetesbe. A mély üreget rejtő könyöklő csúsztatható, emelhető is. Fura, hogy az indítógomb a bumszli gombos váltó tövében kapott helyet. A helytakarékos, automatán oldó elektromos rögzítőfék a legmagasabb Allure felszereltségi szinten széria, kivéve az 1.6 THP 156 verziót, ami a középső Active lépcsővel is adja.

Kicsi kormány, nagy show. A minikormány és az emelt műszerfal gegnek jó, bizonyos testalkattal és bizonyos üléspozícióban viszont a volán kitakarhatja a műszerfal egy részét. (Én a százhetvenpár centimmel, az ülést legalulra, a kormányt számomra tökéletesre állítva nem láttam a műszerfal alsó harmadát, de végül is különösképp nem zavart.) A középkonzol a sofőr felé fordul, a Peugeot-nyelven i-Cockpit némi összeszokást követően nagy show, és a kezelhetőség sem rossz. Sok-sok gomb helyett ugye az elegáns középkonzolon szinte semmi nincs, a hatalmas, 9,7 colos érintőképernyő két szélén előbb kiválasztja az ember, mit is szeretne (klíma, hifi, navi, telefon, stb.), aztán már a képernyőt nyomogatva barangolhat tovább a menüben.

Kényelem, helykínálat. Az első ülés az ülőlapok formájával sajátos, lehet szeretni, lehet nem szeretni, ki kell próbálni, bele kell ülni. (Nekem nem ez a kedvenc ülésem és üléspozícióm, ugyanakkor a tömés, az oldaltartás megfelelő, hosszabb távon is komfortos, a pedálrend jó, a lábtámasz elhelyezése szintén). A hátsó sor ülőlapja a bevett gyakorlathoz híven jelentősen rövidebb, de nem vészesen rövid – két felnőtt átlagtermettel jól elvan az átlagtermetű sofőr és anyósa mögött. A nyújtott tengelytáv állítólag 3 centivel szellősebb hátsó lábtérrel jár, továbbá a magasabb kasztni és a kombis tető elvileg javítja a hátsó sori komfortérzetet. Gigantikus (fix) panorámatetőstül is. (Sokkal nem, de hátul ülve hangyányival valóban jobb a kombi az ötajtósnál.) Külön légbeömlő nincs, de középen, a széles "kardánpúpra" lógva van konnektor és egy kis fiók is, míg a hátsó könyöklő pohártartóval és síalagúttal Allure szinten széria.

Apropó, alapfelszereltség. Egyebek mellett széria (Access) az ESP (50 km/óráig kikapcsolható), a függönylégzsák is, a vezető- és utasoldalon is állítható magasságú ülés, a tengelyirányban is állítható kormány, a (manuális) klíma hűthető kesztyűtartóval, a tempomat sebességhatárolóval, a kormányról vezérelhető 6 hangszórós CD-s/MP3-as rádió, a LED-es nappali menetfény. És a „gombnyomásra síkba hajtható hátsó üléstámla” is.

Magic Flat/610 liter. Ha nem is gombnyomással, de egy-egy kis kar meghúzásával pillanat alatt síkba dől a 2/1 arányban osztott hátsó sor. Tök jó. Amolyan mazdásan, karakurisan: az ülőlap lejjebb csúszik, s rádől a támla. És a csomagtér 610 literes (bővítve 1660), aminél nagyobbat csupán a Honda Civic Tourer tud 624-gyel. A képzeletbeli dobogón holtversenyben második a 308 SW, hiszen a Skoda Octavia Combi ugyancsak 610 literes puttonyt ad. A 308 SW 610-e úgy jön ki, hogy a padló felett 540, alatta 70 literes a tér. És a nyílás nagy, a rakodóperem alacsony, a kalatartót/rolót használaton kívül el lehet dugni a „szőnyeg” alá. Van sín, rögzítőgyűrű, rekesz mindkét oldalon, pánt, 12 V-os csatlakozó is. Kár, hogy a jobb első ülés támlája nem dönthető síkba, mint több riválisnál.

Árral szemben. A minikormány/emelt műszerfal mellett a 308 különlegessége még a sebességmutatóval ellentétes irányú fordulatszámmérő (és vízhőfokmérő), jobbról balra megyen fölfele, értelmetlen, de vicces. Más. Ami bezzeg értelmesen más, és amiben a PSA tán a legjobb, az a stop-start. Fürgeségre, finomságra, s hogy üresben kb. 22 km/órás tempónál is lekapcsolja a motort. Majd villámgyorsan, vibrációmentesen ismét aktiválja. Nem az önindítót használva, hanem generátorosan, mikrohibridesen.

Beszállás/kilátás. Mindenben jó a 308 SW – írtam a bevezetőben. De van két nem is olyan apró apróság, ami legfeljebb négyes alát érdemel. Az egyik az, hogy hátra beszállni, s onnan kikászálódni nem a legkényelmesebb, mert egyrészt nem valami nagy az ajtónyílás, másrészt szélesebbre is tárulhatna a hátsó ajtó. A másik meg, hogy a vaskos A-oszlop plusz tükör kombó alaposan korlátozza az előre-oldalra kilátást, azonban ez a modern autók túlnyomó többségének egyik rákfenéje, emiatt nem kárhoztatnám a Peugeot-t. És igazából azért sem, hogy magasságában nem állítható a biztonsági öv.

Futómű, kormány, váltó. Az SW jóval nagyobb, mint a ferdehátú 308, de nem sokkal nehezebb. Az elődnél viszont az új platformnak és az akut tömegcsökkentésnek hála sokkal könnyebb. Az ötajtóshoz képest a méretkülönbség, a súlyeloszlás és a teherbírás miatt az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés hangolása csöppet feszesebb – rossz utakon rugózhatna leheletnyivel, puhábban, komfortosabban. Cserébe minimálisan dől, ügyesen kanyarodik, stabil, masszív a kocsi. A kormány nincs agyonszervózva, viszonylag informatív. A 6 fokozatú manuális váltó pontosan kapcsolható, kicsit azért karcos. Az áttételezés szuper. A fék adagolhatósága, ereje is rendben.

Erős, takarékos a motor. Finom stop-startját már dicsértem, a 115 lóerős és a percenkénti 1750-es fordulaton 270, túltöltéssel – mondjuk padlógázas előzéskor - 285 Nm nyomatékú jó öreg 8 szelepes 1.6 HDi (pardon, 1.6 e-HDi) különben a 308 SW-t is dinamikusan mozgatja. A 0-100-as gyorsulás 10,6 mp, a végsebesség 191 km/óra – korrekt értékek. Az autópályás 130 alig 2000-es fordulat fölött futható igen halkan - és már minden használati módot beleértve roppant szerény étvággyal. A tesztátlag bármi komoly odafigyelés nélkül lett 4,5 l/100 km, a közel 600 km harmadát városban, a többit ráérős, nyugodt országúti autózással tettem meg sztrádán csupán néhány km-t hajtva. A gyári érték 3,8 l/100 km. A hatótáv bőven 1000 km-t meghaladó.

Más motorok, automata? Papíron a paletta egyik tagja sem fogyaszt többet 5,4 liternél – norma szerinti mérés során ennyit kajált a 125/156 lovas 1.6 THP benzines. Tesztünkön repetázott is. Van még 3 hengeres szívó és feltöltött benzines, a 130 lóerős 1.2 PureTech automatikus váltóval is rendelhető. Akárcsak a 150 lóerős 2.0 BlueHDi. Az alapdízel a 92 lovas 1.6 HDi 5 sebességes kézi váltóval. Rövidesen az 1.6-os dízelek is BlueHDi-k lesznek, hogy teljesítsék az Euro 6-os környezetvédelmi normát.

Spéci extrák? Már nem is tudom, spécinek számít-e, de kulcs nélküli nyitás, távolságtartó tempomat, ütközésveszélyre figyelmeztetés, automata vészfékező rendszer, holttérfigyelő, tolatókamera, parkolóasszisztens is akad. És full LED-es fényszóró (az Allure-nél széria). Meg elöl masszázsfunkciós ülés (böködi a derekad) ülésfűtéssel 140 ezerért. A távolságtartó tempomat a próba alapján egész jó, de működhetne több „érzéssel”. A bizonytalan sofőrt merőleges és párhuzamos parkolásban is segítő asszisztencia is okos. Az adaptív tempomatot, ütközésveszélyre figyelmeztetést és vészfékezést tartalmazó Driver Assistance csomag 120 ezer forintot, a parkolóradarokat, tolatókamerát, parkolóasszisztenst, holttérfigyelőt és navigációt soroló City park csomag 2 meg 350 ezret kóstál, példának okáért.

Nem olcsó. Az Allure felszereltségű és nyilván még minden jóval telitömött tesztautó ára 7,7 millió forint, húzós, de versenyképes ár. Az ötajtósnál 230 ezerrel drágább 308 SW dízel „bevezető” alapára (1.6 HDi) 5,2 millió forint. Az e-HDi sokkal, 360 ezerrel többe kerül a mezei HDi-nél, ennyit nem feltétlen ér a stop-startos mikrohibridség és az eggyel több váltófokozat. A garancia 5 év/100 000 km. Pillanatnyilag – szerintem - a 308 SW a legjobb és legmodernebb, egyben legpraktikusabb Peugeot személygépjármű.