Hiába az uniós nyomás, marad a benzinárstop. Megéri küzdeni?

Az első és legfontosabb tisztázandó részlet: nem magával a benzinárstoppal van a probléma. Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa a hét közepén nem arra szólította fel Magyarországot, hogy függessze fel a hatósági ársapkát, egyszerűen csak annyit kért, hogy az EU-s szabályok alapján az olcsóbb üzemanyag járjon minden EU-s állampolgárnak a töltőállomásainkon. Ez tehát csak annyit tesz, hogy a külföldi, ám uniós rendszámú járművekkel szemben is ugyanazt az árazást kell(ene) alkalmazni:

semmi problémája az EU-nak azzal, hogy te olcsóbban tankolhatsz.

Az EU-s biztos levélben küldte meg aggályait Palkovics László technológiai és ipari miniszternek. Breton levelében további információkat is kért a tárcavezetőtől, többek közt arra kívánt választ kapni, hogy mi indokolja az intézkedést, illetve hogy a benzinárstop meddig lesz érvényben. Figyelmeztette továbbá Palkovics Lászlót, hogy a magyar rendszámhoz kötött olcsóbb üzemanyag az uniós jog megsértésének minősülhet, ezzel pedig bírósági eljárást kockáztatunk, ilyen diszkriminatív árazást az Európai Unióban nem lehet alkalmazni. A Technológiai és Ipari Minisztérium közlése azonban a teljes árstopra reagál, abban az szerepel, hogy a kormány továbbra is fenntartja a benzinárstopot a háborús veszélyhelyzetre és a magyarok pénztárcájának védelmére hivatkozva. "Háborús helyzetben a kormánynak jogában áll megvédeni a magyar embereket, ezért a kormány fenntartja a benzinárstopot!" – válaszolta a hvg.hu kérdésére a Technológiai és Ipari Minisztérium. [BANNER type="1"] Hogy a hatósági ársapkával kapcsolatos nézeteltérést megérthessük, először is az Európai Unió alapvető funkcióját és egyik legfontosabb működési elvét kell tisztázni, úgymond helyére kell tenni az intézményt a fejekben. 2004-ben ugyanis senki sem kötelezett minket arra, hogy belépjünk az Európai Unióba, mi magunk küzdöttünk ezért, hiszen rengeteg gazdasági és politikai előnnyel járt a magyar lakosságnak. Köztük az egyik legfontosabb, hogy az EU tagsággal akár szolgáltatások igénybevétele, akár vásárlás, akár munkavállalás, akár turizmus terén nem érheti megkülönböztetés a magyarokat az EU más tagállamaiban, ugyanazok a feltételek vonatkoznak ránk is, mint az adott országban élőkre.

A probléma forrása, hogy ezek az előnyök az elmúlt közel két évtizedben természetessé váltak, elfelejtettük, hogy milyen lenne az élet nélkülük.

Borítékolhatóan össznépi felháborodás lenne, ha holnap Ausztria vagy Németország bejelentené, hogy innentől az ott élő magyarok fele annyi fizetést kapnak az ott végzett munkájukért, ahogy azt is jogtalan sérelemnek éreznénk, ha ezekben az országokban holnaptól a magyaroknak dupla annyiba kerülne a kenyér. Ugyanígy fájna például a vámok visszaállítása, ekkor ugyanis rengeteg exporttermékünket válna veszteségessé értékesíteni az unióban, és még sorolhatnánk a példákat. Ennek ellenére lényegében mi most éppen ezt csináljuk az üzemanyagárakkal a külföldiek szemszögéből. Hogy pontosan mi várható ezügyben, az még a jövő zenéje, ám közel sem üres fenyegetés, amire az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa figyelmeztet. Az uniós eljárás azonban - már amennyiben szükség lesz rá - hosszú ideig eltarthat, jó eséllyel előbb válik fenntarthatatlanná jelenlegi formájában a hatósági ársapka. Ne feledjük ugyanis, hogy semmi sincs ingyen, az üzemanyag most sem 480 forintba kerül, csak mi kapjuk annyiért a kiskereskedelemben. A különbözetet pedig nagyrészt még mindig a töltőállomások üzemeltetői fizetik meg, amit pedig ehhez támogatásként kapnak az államtól, azért végérvényesen ismét mi magunk fizettünk az adónkból.