Kék villám – Ford Mustang V6 használtteszt

V6-os motorral is meggyőző a Mustang előző generációja

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Felejtsd el, hogy az amerikaiak nem tudnak jó autót gyártani! Egy hét éves Mustang is tud megbízható lenni, miközben olyan egyedi élményt nyújt, amit máshol nem feltétlenül találsz meg.

Egyértelműen Európára is szabták a Mustang aktuális generációját, miközben megőrizte az amerikai hangulatot. Az ötödik generáció viszont ízig-vérig amerikai, miközben nem nehéz hozzájutni Európában sem. Merev tengelyes hátul? Igen. Ez baj? Nem. Igénytelen az anyaghasználat az utastérben? Egyáltalán nem. És még sorolhatnám a sztereotípiákat, amelyek itthon az amerikai autókról él az emberek képzeletében, de mindet cáfolja ez a 2013-as Mustang.
Hirdetés
Éles váltásként érkezett 2005-ben a Mustang ötödik generációja, amelyet a Ford akkori dizájnfelelőse „retro-futurisztikusként” jellemzett, és milyen igaza volt. Hiszen a formaterv az 1960-as évek végének fastback Mustangjához formájához nyúlt vissza, természetesen óriási sikert aratva az autórajongók köreiben. Az ötödik generációt az akkor újnak számító D2C platformra építették, amely a Ford hátsókerék-hajtású autóinak szolgált alapjául. A tervezésért felelős vezetőnek pedig azt a Hau Thai-Tangot választották, aki a Ford IndyCar programjában edződött Mario Andretti mérnökeként 1993-ban, a nem kevésbé legendás Newman/Haas csapatnál. Az amerikai autóversenyek világában jártasak biztosan jól emlékeznek, hogy akkor érkezett Nigel Mansell is az F1-ből a csapathoz, szóval Thai-Tang izgalmas időszakban dolgozott járműdinamikai mérnökként a csapatnál. Hat győzelmet és 11 dobogós helyet szereztek abban az évben, na meg Mansell a bajnoki címet is. De nem akarok ennél jobban elkalandozni a motorsport világába (pedig tudnék), csupán érzékeltetni akartam, hogy mennyire jó kezekbe került az ötödik generációs Mustang tervezése. Hiába „csak” póniautó, a Mustang vérbeli sportautó is egyben, persze a megfelelő motorral. A V6-os pedig nem vall szégyent.
Hirdetés
Főleg a ráncfelvarrás utáni modellekben. A formai frissítés előtt körülbelül egy évvel a 3,7 literes V6-os motort is továbbfejlesztették. Többek között lefaragtak 18 kilogrammot a tömegéből és optimalizálták a fogyasztását. A képeken látható Mustang is a típusfrissítés után született, ahogy már említettem 2013-ban. Gazdája 1,6 literes SEAT Leonról váltott, ami ugye eléggé éles cserének tűnik, de azóta egy pillanatra sem bánta meg a döntését. Hogy miért? Talán mondanom sem kell, hogy Európában különleges dolog egy Mustang, még akkor is, ha egyre több mászkál belőle az utakon. Mindig is körbelengte valamiféle amerikai báj, ez maximálisan megvan az ötödik generációban is. Másrészt létezik egy szintén nem elhanyagolható tulajdonsága: megbízható. Jelenleg 148 ezer kilométer a futásteljesítménye, amióta a jelenlegi tulajdonosnál szolgál nem produkált váratlan hibát, és a kopó alkatrészek is megfizethetők hozzá. Azonban meg kell említeni, hogy sajnos nem mentes a típushibáktól ez az autó sem. A fojtószelep és a vízpumpa a kényes pont, de ebben a világoskék Mustangban ezekkel sem volt gond. Természetesen ez annak is köszönhető, hogy a gazdája példamutatóan gondozza. Mindemellett azonban nem tartotta meg teljesen gyári állapotában. Például a fekete versenycsíkok sem a gyári fényezés eredményei, azokat külön fóliázták.

A kipufogóhoz is hozzápiszkáltak, hiszen a V6-os bár alapból is szépen szól, de azért elég csendes. Az amerikai Borla termékére cserélték, amit persze kifejezetten a Mustangok számára fejlesztett a cég, így a kipufogóvégeken is a Ford Racing embléma díszeleg.

Ezzel a kipufogóval már-már a V8-as élményét adja hangban az autó. A féktárcsa és a fékbetét EBC gyártmány, mert a gyári hamar melegszik és fáradékony. A 17 colos gyári könnyűfém keréktárcsákat is 19 colos ATS Crosslight felnik váltották, ugyanis a 17-es kerekeken instabilabbnak érződött az autó. Érdekes, hogy az óvatos amerikaiak 180 kilométer/órában limitálták az autó végsebességét, amelynek eltüntetése szoftveres beavatkozást igényelt, így most 260 és 280 km/h között van a Mustang végsebessége. De magához a 3,7 literes V6-os motorhoz nem nyúltak. Maradt 309 lóerős, amit 6 fokozatú automatikus sebességváltó továbbít a hátsó kerekek felé. A futóműhöz nem nyúltak, az a gyári, hátul Panhard rudas merevtengellyel, tisztára, mint a NASCAR-ban. A legtöbben pont ezt a részét illetik kritikával. Már-már városi legendaként terjed, hogy mennyire gáz ez a megoldás. Pedig nem! Nyugis tempóval egyáltalán nem érződött kényelmetlennek, az úthibákon sem ütött nagyot, persze a 19 colos felnik ezen a téren nem javítanak a komforton. Őszintén szólva egyáltalán nem éreztem így rosszabbnak, mint az aktuális Mustang futóművét. Nagyobb tempónál viszont tényleg képes megviccelni az embert, de ezt sem írnám a negatívumok listájára. Egyszerűen csak más vezetési stílus szükséges hozzá. Ez meg már ízlés kérdése. Egyesek szerint jobb vezetői képességeket igényel, hogy megzabolázzák a merev hátsó tengelyes Mustangokat, és valljuk be, ebben van is némi igazság.
Hirdetés
Az utastérbe szintén nem tudok belekötni. Persze még rengeteg a gomb, ami a mostani letisztult, mindenhol digitális kijelzős világban szokatlanul hat. Viszont az anyagminőség egyáltalán nem rossz. Ahol kell, puhák a műanyagok, gyönyörű a kormánykerék a vágtató vadlóval, illetve a műszeregység, valamint annak tipográfiája is hangulatos, kicsit retro. Látványos a változtatható színű hangulatvilágítás, amit a Premium Pony Packet elnevezésű csomag tartalmaz, ugyanez adja a küszöbök világító Mustang feliratát is. A fekete bőrülések elképesztően kényelmesek elöl, hátul szintén két ülőhelyet alakítottak ki, de oda inkább ne kényszerítsünk senkit. Természetesen nem ez a világ legtakarékosabb autója, de a V6-os motor étvágya elfogadható, 10-12 liter környékén alakul átlagos használat esetén. Sportosabban vezetve is megáll 13-15 liter környékén, szóval ezzel együtt sem túl drága egy Mustang fenntartása. Valószínűleg a legtöbben nem lepődnek meg, hogy az új Mustang alig fogy a négyhengeres benzinmotorral, viszont tény, hogy a V8-as már sokak számára ijesztően torkos, így sokan egy köztes, arany középútra vágynak. A V6-os pontosan ezt testesíti meg. Bátran ajánlom mindenkinek, aki igazi amerikai életérzésre vágyik az autójában, talán még egy picit többet is ad ebből az ötödik generáció, amit még nem Európára szabtak. A Használtautó.hu felületén is akad ebből az évjáratból néhány darab 5,3 millió forinttól, míg hatmillió forint környékén már egészen keveset futott példányokra is rá lehet akadni.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2020.08.05. at 08:36
    Permalink

    A futómű biztos nem magyar utakra van tervezve, itt tönkre megy minden futómű pár év alatt.
    Gondolom nem csak én tapasztalom ezt, pl.: az 52-es -t 60éve foltozzák szégyen.

Vélemény, hozzászólás?