Két országban koncentrálódik az európai villanyautó-töltők fele!

Amikor a villanyautók elterjedéséről alakul ki vita, a töltőhálózat fejletlensége szinte mindig az első összecsapások közt kerül terítékre, ám közel sem olyan egyértelmű vita ez, mint hinnénk. Elég Magyarországon körülnézni: míg Budapesten valóban élhető mennyiségű nyilvános töltőpontot találunk, addig a falvakban gyakorlatilag csak a fali konnektor marad. Még a nagyobb vidéki, akár megyei jogú városok is teljesen vegyesek ezen a téren: helyenként a budapestihez hasonló sűrűség vár, de akad, ahol annyira kevés a töltő, hogy ami van, az is mindig foglalt.

A probléma ezzel, hogy Európa-szinten még durvábbak a különbségek.

Tény, hogy túloztunk a címmel, ám sajnos csak egy hajszálnyit, egészen pontosan 1,2 százalékot: az Európai Unió nyilvános villanyautó-töltőinek 48,8 százaléka Hollandiában és Németországban található az ACEA, avagy az Európai Gépjárműgyártók Szövetségének legújabb kutatása szerint. Előbbi 29,4 százalékkal, szám szerint 90 ezer publikus töltővel már-már villanyautó-kánaánnak számít, főleg ha hozzávesszük az ország 41,5 ezer négyzetkilométeres területét:

Magyarország több mint dupla ekkora, 93 ezer négyzetkilométeres területére a kutatás adatai szerint mindösszesen 2500 nyilvános töltő jut.

Hollandia után számszerűsítve Németország következik, itt az EU összes töltőjének 19,4 százaléka, nagyjából 60 ezer oszlop található, ám itt már közel sem olyan kiemelkedő a helyzet, mint a hollandoknál, Németország ugyanis egy jóval nagyobb terület a maga majd’ 358 ezer négyzetkilométerével. A németek után Franciaország a bronzérmes 37 128 nyilvános töltővel, de még nagyobb, közel 544 ezer négyzetkilométeres területtel. A dobogóról Svédország és Olaszország csúszik le, előbbi 25 197, utóbbi pedig 23 543 publikus oszloppal.

Az utóbbi 5 évben jelentős, 180 százalékos volt a növekedés ezen a téren, ám az összesen 307 ezer töltő még mindig kevésnek bizonyul, főleg az EU 2035-ös határidejéhez képest, ekkortól ugyanis kizárólag villanyautókat lehet majd újonnan forgalomba helyezni az Unióban. Ekkorra a becslések szerint további 6,5 millió nyilvános töltőt kell még létesíteni, ami az elkövetkező tíz évben nem 180, hanem 2200 százalékos növekedést igényelne.

Érdekesség, hogy amennyiben el is érjük a kitűzött 6,8 millió töltőpontos célt, egy négyzetkilométerre még akkor is csak fele annyi töltő jut majd az egész EU-ban, mint amennyi jelenleg, 2022-ben Hollandiában jut ugyanekkora területre.

Ezzel szemben a számok máshol félelmetesen alacsonyak, még a magyar viszonylatokhoz képest is jelentősen elmaradnak. „Míg egyes országok jól haladnak a töltőinfrastruktúra kiépítésében, addig az államok többsége csak bukdácsol ezen a téren – jegyezte meg Eric-Mark Huitema, az ACEA, avagy az Európai Gépjárműgyártók Szövetségének főigazgatója. Hozzátette: „Látjuk a különbségeket és arra próbáljuk ösztönözni a törvényalkotókat, hogy a jövő szabályozásai valamelyest kiegyensúlyozzák a jelenlegi helyzetet, így egy egységes színvonalú EU-s töltőhálózat jöhessen létre. Hogy mennyire súlyos a helyzet, azt a lista másik végén található számok is jól mutatják: az ötödik legkevesebb nyilvános töltővel rendelkező Lettországban például mindösszesen 420 töltő található, az őket követő Észtországban már csak 385, Litvániában ugyanez a szám 207, míg Máltán összesen 98, Cipruson pedig csak 57 publikus villanyautó-töltő található. Ha kíváncsiak vagytok a teljes listára, ahol az európai töltők százalékos arányát az országok területének százalékos arányával vetik össze egy interaktív diagramon, akkor erre a linkre érdemes kattintanotok.